Bár több száz éves múltja van, nincs jele annak, hogy a világ ráunt volna. 2018-ban 5,8 millió tonna tea fogyott, tudhattuk meg az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) közleményéből. A tea vonzereje a fiatalabb generációk felé is működik, akik rendszeresen új trendi termékekkel tágítják a teakultúra határait. Ezért az ENSZ 2019-ben a tea nemzetközi napjává nyilvánította május 21-ét, amit idén ünnepelhetett először az emberiség.

De mit jelent a tea a négy legnagyobb exportőr országnak?

Miközben a legnagyobb termelő országokban (Kína, India) a tea nagy része a hazai piacon talál vevőre, Kenya a termény nagy részét külföldön értékesíti. 2018-ban egyébként Kenya volt a legnagyobb teaexportőr ország a világon, 80%-os exportaránnyal. A teatermelés az ország egyik legfontosabb mezőgazdasági ágazata. A trópusi éghajlatnak és a tápanyagdús vulkanikus talajnak köszönhetően a kenyai tea feltűnő élénk színű és aromákban gazdag. A fő termék, a fekete tea mellett zöld, sárga és értékes fehér teát is található az ország termékpalettáján. A helyiek tejjel és cukorral isszák a "strunggi"-t (jelentése: fekete), vagy a másik elterjedt variáns a gyömbérrel dúsított "tangawizi". Ahogy az agrárium sok másik ága, a kenyai teaipar is küzd az éghajlatváltozás hatásaival. A FAO szerint az emelkedő átlaghőmérséklet, a kiszámíthatatlan csapadék és a szélsőséges időjárások (aszály és jég) egyre gyakoribbá válása komoly terhet jelentenek az ágazatnak.

Egy kínai legenda szerint a teát i.e. 2727-ben véletlenül fedezték föl, amikor Sen-nung császár egy teacserje alatt forralt vizet, amibe egy tealevél esett. Az uralkodónak nagyon ízlett az így kapott ital és végül a tea a kínai kultúra egyik alapkövévé vált.  Nem meglepő, hogy ez az ország a legjelentősebb teatermelő napjainkban is, a világ teatermelésének 43,2%-a, vagyis 2,6 millió tonna köthető hozzá, és 360,7 ezer tonnával a második legnagyobb exportőr volt 2018-ban. Mindemellett a kínaiak a legnagyobb teaivók, akik a világ teafogyasztásának közel 40%-ért felelnek. A FAO által globálisan jelentősnek minősített mezőgazdasági örökség-rendszerek között négy tea termőterület is van: a több mint 10 000 éves japán hagyományos integrált tea-fű rendszer Shizuokában - egy ritka példa a mezőgazdasági termelés és a biológiai sokféleség egyensúlyára, és további kettő pedig Kínában. A jázmin és teakultúra rendszer a kínai Fuhzou-ban attól különleges, hogy a jázmin és teabokrok a speciális helyi mikroklímának köszönhetően együtt nőnek, ami máshol nem fordul elő. Ez az itteni teának természetes jázmin aromát ad. Ez egy olyan módszer, amit több mint 1000 éve alkalmaznak itt. Jünnan tartományban a hagyományos puer tea agrár-ökoszisztéma a világ legnagyobb erdővel kombinált teatermő területe, amit több ezer éve alakítottak ki a helyiek tradicionális módszerek használatával. A zöld tea a legnépszerűbb és legtöbbet fogyasztott tea Kínában. Az ország erős teakultúrájáról híres, annyira, hogy az számos fontos rítus részét képezi, mint az esküvő vagy a formális bocsánatkérés.

A tea 1839-ben jelent meg először Srí Lankán, amikor egy maroknyi teamagot elvetettek a Királyi Botanikus Kertben Peradneiyában. Ezután a teatermelés hatalmas fejlődésnek indult és kis mérete ellenére az ország a világ ötödik legnagyobb termelőjévé vált, és 282,4 ezer tonnával harmadik az exportőrök között. A teaexportból származó bevétel nagyon fontos a helyi termelőknek. A FAO szerint mintegy 400 ezer kistermelő dolgozik a teaiparban, ami összesen több mint 2 millió ember számára biztosítja a megélhetést, ami az ország lakosságának 10%-a. A tea nem csupán egy exportcikk, hanem a mindennapok része is, amit fesztiválokon és ünnepségeken szolgálnak fel szerte az országban. Hagyományosan erősre főzve, tejjel és cukorral isszák.

India és a tea elválaszthatatlanok. A FAO kormányközi csoportjának becslései szerint a tea az ország legnagyobb "munkaadója" 3,5 millió embernek biztosítva munkát. Az ország a második legjelentősebb termelő és fogyasztó, a globális teafogyasztás 20%-ért felelve. Bár a termelés java helyben kerül felhasználásra, India a negyedik legnagyobb exportőr (256,1 ezer tonna 2018-ban). A Himalája lankáin terülnek el a világ talán legismertebb termőterületei, köztük Darzsiling és Asszám. Az egyedülálló környezeti feltételeknek köszönhetően az itt termelt tea különleges minőségű, karakterű és ismertségű, ami lehetővé tette, hogy a Darzsiling tea földrajzi eredetvédelmet kapjon. Ez a FAO által támogatott tanúsítvány olyan élelmiszercikkeket és termékeket véd, amelyek valamely földrajzi területre jellemzőek, garantálva azok minőségét és javítva a gazdálkodók megélhetését és export-lehetőségeit. Az indiaiak számára a tea a mindennapok fontos része. Sokan a hagyományos - és szinte minden sarkon kapható - "chai" teát isszák, ami szó szerint teát jelent hindiül. Ehhez leggyakrabban fekete teát és erős fűszereket, mint fahéj, gyömbér, kardamon és szegfűszeg főznek össze tejjel, és az erős főzetet cukorral vagy mézzel édesítik. A tea fontos szerepet játszik a vidékfejlesztésben, a szegénység csökkentésében és az élelmezésbiztonságban a termelő országokban szerte a világon, kistermelők millióinak biztosítva megélhetést.