Idén körülbelül 50-55 ezer tonna körül volt a hazai meggytermés, de a rossz minősége miatt a belföldi konzerviparon kívül alig maradt felvevő piaca, mutatott rá Apáti Ferenc. A szerény termés ellenére így július 1-je és 12-e között az induló, kilónkénti 260-280 forintról 200 forintra zuhant a meggy ára, de alkalmanként a 180 forintos árszintet is megjárta. A konzervgyárak néhány napra le is álltak az átvétellel, mert nem bírták kezelni a feltorlódott mennyiséget. Majd július 15-e után a hátralévő egy hétre újra 260-280 forintra emelkedett a kilónkénti ár, olvashato az otpagrar.hu oldalán.

A meggypiacon már július első dekádjában látszott, hogy milyen problémákkal kell szembenézni az idén. A szezon legfőbb hulláma július közepére lefutott. Ezután már csak néhány feldolgozó működött, amelyek számára az alapanyagot a jó állapotú ültetvények később beérő, de még jó minőségű termése szolgáltatta. Ezzel együtt az is igaz, hogy a magyar fagyasztóipar a szokásos meggyalapanyag-mennyiségnek csupán a bő felét vásárolta fel, vagyis 6-8 ezer tonna helyett szűk 4 ezer tonnát. Szintén kis mennyiségre voltak vevők a pálinkafőzdék. Nagy érvágást jelentett, hogy a német export gyakorlatilag a szokásos mennyiség harmadát sem érte el, vagyis az általában jellemző 10 ezer tonna helyett, talán ha 3 ezer tonna került kiszállításra.

Mindennek a termés rossz minősége volt az oka: a meggy idén felvizesedett, repedt, alacsony volt a szárazanyagtartalma, nem volt megfelelő a húskeménysége. Ráadásul július első napjaitól jelentős antraknózis fertőzés is jelentkezett a termésben. A minőség nem csak az exportpiacok számára volt gyenge, a belföldi konzervipar sem tudta magyar meggyből fedezni a 40 ezer tonna körüli kapacitását. A magyar feldolgozók több ezer tonna meggyet importáltak meggybefőtt előállításhoz Lengyelországból. Apáti Ferenc szerint arra még soha nem volt precedens, hogy egy konzervgyár egymaga vett kétezer tonna lengyel meggyet. Idén viszont ez is megtörtént.

A léüzemek 50-70 forintos áron vásároltak fel körülbelül kétezer tonna repedt Érdi bőtermőt, majd miután július elején beindult a Cigánymeggy és az Oblacsinszka (amelyekből ráadásul jó volt a termés), a léüzemek már csak ezeket vásárolták 80-120 forintos kilónkénti áron.

A magyar meggytermés 15-20%-a, körülbelül 7-9 ezer tonna az ültetvényekben rohadt el. A repedt Érdi bőtermő egy részét még a léüzemek sem tudták felvenni, ezért földre kellett lerázni, mint ahogyan az erősen antraknózisos fürtös meggy ültetvények termését is, mert a hűtő- és a konzervipar nem tudott vele mit kezdeni.

Kajsziból csak a termés negyede volt használható

A kajszinál már május közepén látszott, hogy gyenge lesz az idei termés, összmennyisége megállt 6-8 ezer tonna körül, ami a sokéves átlagtermés negyede, a jó évjáratok termésének ötöde. A gyümölcs ára azonban duplája volt a szokásosnak: kilogrammonként nettó 600-1000 forint termelői és 1000-1500 forint fogyasztói ár volt jellemző.

A minőség viszont messze volt a kiválótól, mert a sok eső miatt általában vizes, puha volt a gyümölcshús. A pálinkaiparnak ez az árszint nagyon magas volt, illetve nyilván minden termelő igyekezett a jó árak miatt a frisspiacon értékesíteni. Mivel európai szinten is gyengébben termett a kajszi, így nem volt olcsó helyettesítő import, ezért szökött fel ennyire a belföldi ár.

Az olcsó importáru is hiányzik őszibarackfronton

A kajszihoz hasonló a helyzet alakult ki az őszibaracknál is, azzal az eltéréssel, hogy itt körülbelül harmadtermés volt, 35-40 ezer tonna helyett körülbelül 15 ezer tonna. Az árak e terménynél szintén emelkedtek, a szokásosnak közel a duplájára, ez termelői árakban 200-300 forint/kilogrammos, fogyasztói árakban kilónként 400-600 forintos szintet jelentett. Az őszibaracknál is hiányzott az olcsó helyettesítő import - ennek okán ugrottak meg ilyen jelentősen az árak.

Magasak voltak a szilvaárak a feldolgozóknak

A frisspiaci szilva szezon elején jellemző 200-250 forintos kilónkénti ára augusztusra, a fő szezonra 150 forint körülire mérséklődött, de ez az árszint még így is magasabb az átlagosnál. A rázott feldolgozóipari alapanyag kilogrammonként 80 forint körüli nettó termelői áron kelt el, amit döntően velő-előállításra használnak, és amiből később gyümölcslé lesz. A hazai pálinkaiparnak ez szintén drága, mint ahogyan a konzervipar sem nagyon kezdett hozzá a vásárlásokhoz, mert ilyen alapanyagár mellett az olcsóbb bolgár szilvabefőttel nem tud versenyképes lenni. Ezek az árak a fagyasztóiparnak is magasak, különös tekintettel arra, hogy Szerbiában jó termés volt, és a szerb feldolgozók fagyasztásban egyébként is erősek, ármeghatározók.

A feldolgozóipari alapanyag - ami mennyiségében, mint ahogyan az egész idei szilvatermésünk, szerény - döntően velőalapanyagként és exportra kiküldött felezett szilva alapanyagként a jelzett 80 forintnál valamivel magasabb árakon kelt el. Egyébként pedig - mint ahogyan az ilyen szerény terméseknél általában lenni szokott -, aki tudja, igyekszik a frisspiacon értékesíteni a kevés gyümölcsét, mert ott jóval magasabb árat érhet el, mint a feldolgozóiparnál. Az árak relatíve magasak, de talán azért nem szöktek a kajszihoz és őszibarackhoz hasonlóan magasra, mert az olcsóbb szerb import kis mértékben ugyan, de valamelyest nyomja a piacot.

A nyárialma árai megduplázódtak

Az unióban várhatóan ugyanakkora lesz a termés, mint tavaly, nálunk azonban a tavalyi 400 ezer tonnánál 50-100 ezer tonnával is kisebb lehet a hozam. Ennek körülbelül egyharmada lehet az étkezési alma minőség, a többi a léüzemekbe kerülhet. A nyári almát július vége óta szüretelik, ennek az árpozícióját alapvetően az határozza meg, hogy a szokásossal ellentétben idén nyárra elfogytak a betárolt készletek. Ez és a gyenge termés az árak megduplázódását hozta magával: a nettó termelői árak kilogrammonként 200-300 forint körül vannak, a fogyasztók pedig 600-700 forint körüli áron kaphatják meg a nyári almát a piacon.

A Gála fajta szürete várhatóan augusztus 25-e és 30-a között indul meg. A jelenlegi termelői elvárások és piaci árvárakozások azt sugallják, hogy nettó termelői ára (tartályládás, I. oszt almára vonatkoztatva, tárolás, válogatás és csomagolás nélkül) kilogrammonként 150 és 200 forint között fog megállni, ami szokatlanul magas, mert eddig nem nagyon szökött 120 forint fölé. A magas árak oka, hogy a termelő és a piac is látja, hogy a későbbi fajtáknál (Idared, Jonagold, Jonagored, RedDelicious) általában gyenge vagy nagyon gyenge a termés, így a termelők úgy mérsékelnék a veszteségeiket, hogy ezt a fajtát adják jó áron.

Apáti Ferenc szerint így egyelőre vélhetően csak a Gálára fog alkudozni a piac, és kivárja a többi fajta áralkujával a szeptember közepét, vagyis a lengyel alma megérkezését. Van ugyanis némi kockázat abban, hogy ha a tartós tárolásra vásárló tész-ek és kereskedők most a drága almából vásárolnak be, és töltik fel a hűtőtárolóikat, a lengyelek egy a vártnál nagyobb terméssel és a vártnál alacsonyabb árakkal jelennek meg a piacon, az pedig nagy veszteséget hozna.

Körtéből egész Európában átlagos a termés

A körteszezon érdemben a Vilmos körtefajta betakarításával indul augusztus vége felé, így nyilatkozatakor Apáti Ferenc még nem tudott a piaci folyamatokra következtetni. Az azonban - mint mondta - a körte esetében mérsékelheti az árakat az almához képest, hogy Európában egyébként normális termés volt, és a hazai körülbelül 20 ezer tonnás frisspiac a 600 ezer tonnát termelő olaszoknak vagy a 350-350 ezer tonnát termelő hollandoknak és belgáknak csak statisztikai hiba. Ezzel együtt FruitVeB alelnöke szerinte nem lesz rossz ára a körtének, mert a lokális hiánynak mindig van egy bizonyos árfelhajtó hatása. Az átlagos frisspiaci körteár (ugyancsak nettó termelői ár, tartályládás, I. oszt árura vetítve, tárolás, válogatás és csomagolás nélkül) 150 forint kilogrammonként, idén ez inkább a 180-200 forintos árszintre várható.