Peru legtávolabbi falvaiban a gazdák már évezredek óta számos növényfélét termesztenek annak érdekében, hogy leküzdjék a kiszámíthatatlan időjárás okozta nehézségeket. Most ezt az ősi tudás válhat a klímaválsághoz való alkalmazkodás kulcsává. Arról nem is beszélve, hogy ezek a már bevált gyakorlatok a világ más részein is hasznosak lehetnek - olvasható az Origo oldalán. Az Andokban ugyanis a világ egyik legváltozatosabb élelmiszerrendszerét tartják fenn. A speciálisan a változó természeti környezethez hozzáigazított gazdálkodási technikák révén ezek a gazdálkodók sokféle kukoricát, illetve más, biológiailag változatos növényeket őriznek meg, amelyek a jövőben kulcsfontosságúak lehetnek az élelmezésbiztonság szempontjából, ugyanis a globális felmelegedés egyre szeszélyesebbé teszi az éghajlatot.

A Cusco melletti Laresben, amely a világ egyik legmagasabban fekvő gazdálkodási területe már évezredek óta termesztenek. Az úgynevezett Choquecancha és Ccachin közösségek a gabonafélék több mint ötven fajtájára specializálódtak, amelyek különböző méretűek és színűek. Ahogy Juan Huillca, az apró hegyoldali falu, Choquecancha természetvédője a The Guardian online portálnak elmondta, a régi időkben még az inkák termesztették ki ezeket az "ökotípusokat", az ország mostani lakói pedig folytatják az őseik által kijelölt utat. A mezőn a kalászok a halványsárgától a fehéren át a mélyliláig terjednek. Mindegyiknek vastag magja van, és megidéző neveket adtak nekik. A sárgás kukoricacsutkákat vörös árnyalatú szemekkel yawarwaqaq-nak (vérkiáltó) nevezik. A szürkével foltos fehér gubacsokat, amelyek pirított magját ropogós canchitaként szolgálják fel Peru zászlóshajó- ételéhez a ceviche-hez, prózai megszólítással chuspisara-nak (kis kukorica) nevezik.

Ebben a térségben problémás lenne csak egy fajta növényt termeszteni

A történészek úgy vélik, hogy a kukoricát először a mai Mexikóban háziasították körülbelül 10 ezer évvel ezelőtt, majd az Andok gerincén délre terjesztették, végül körülbelül 6 ezer évvel ezelőtt érte el Perut. Ezeknek a gazdáknak az ősei jóval a klímaváltozás előtt alkalmazkodtak a különböző ökoszisztémákhoz a növénytermesztésben: a jeges hegycsúcsoktól a napsütötte völgyekig minden területről tudták, mi terem ott meg. Javier Llacsa Tacuri, a mezőgazdasági biodiverzitás szakértője szerint ezen a tájon nehéz lenne csupán egyetlen növényfajtát megtermelni, mert egy év alatt fagyok, jégeső, aszályok vagy özönvízszerű esőzések lehetnek. A szakember, azt a gazdálkodás védelmét célzó projektet irányítja, amely azokat a technikákat jelenti, amelyeket a maroknyi globálisan fontos mezőgazdasági örökségrendszer egyikeként azonosítottak. Javier Llacsa Tacuri hozzátette: néhány fajtával nem lehet egy "tenyészévvel" tervezni, ezért válaszul sok fajtájuk kell, hogy legyen. Fagyok és jégesők ugyanis mindig előfordultak a területen, de már az őseik is tudták, hogyan kell szembenézni velük.

Új betegségek jelentek meg a területen

A több mint 180 őshonos háziasított növényfajjal és több száz fajtával rendelkező Peru az az ország, amely a világ egyik leggazdagabb növényi diverzitásával büszkélkedhet. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által támogatott projekt a gazdálkodókat segíti az őshonos fajok megőrzésében, miközben a szakemberek a sokszínű kukoricák piacát keresik. Peru a világ azon nyolc helyének egyike, amelyet a mezőgazdaság kiindulási központjának tekintenek - magyarázta Llacsa Tacuri, hozzátéve, hogy az első lakosok és leszármazottjaik, az itt élő parasztok, már több mint 10 ezer éve elkezdtek alkalmazkodni ehhez a tájhoz.

Juan Huillca elmondása szerint a faluja és szomszédai már saját bőrükön érzik a most zajló éghajlati válságot. A szakember kifejtette, hogy olyan betegségekkel kell megküzdeniük, mint a foltosodás vagy a szárrozsda, közben pedig néha a fagy és a jégeső okozta problémákkal kell szembenézniük. Juan Huillca elárulta, hogy épp ezért van egy magbankjuk is, hogy ne veszítsék el végleg a kukorica ökotípusaikat, és hogy visszanyerhessék azt, amit esetleg elveszítenének az időjárás vagy a betegségek miatt. Ez a magbank, amely sok ezer év háziasításának, nemesítésének és variációjának a genetikai öröksége, egy egyszerű, ccachini parasztházban bújik meg, ahol több tucatféle szárított magot tárolnak műanyag tartályokban az esős napokra. Sajnos az, amit ezek az őseik hagyományát követő gazdálkodók tesznek, nem hoz elég bevételt egy család fenntartásához. Éppen ezért az utóbbi években sok fiatal a városba költözött a jobb megélhetés miatt.

A globális felmelegedés komoly kihívásokat jelent

Manapság a klímaváltozás okozta időjárási szélsőségek miatt kevesebb a betakarított termény, ezért a gazdálkodók étrendjüket a burgonyával javítják fel. Sonia Quispe, a choquecanchai kukoricavédő szerint a termés jelenleg csak a fele a szokásosnak. A szakember ugyanakkor az élelmiszerbiztonság érdekében fontosnak tartja, hogy különböző kukoricafajtákkal dolgozzanak, ugyanis a globális felmelegedés következtében vannak olyan fajtáik is, amelyek ellenállóbbak a betegségekkel és a kártevőkkel szemben.

Sonia Quispe csupán a szára alapján képes azonosítani a három hónapos kukoricahajtások fajtáját. Elmondása szerint a növények tövénél vöröses színű, keserű ízű gubacsokat hoznak létre, amelyek elriasztják a kártevőket. Ezek ugyanis egyre feljebb terjednek a hegyekben, ahogy a napsugárzás egyre intenzívebbé válik. A helyi közösségek a terményeiknek köszönhetően a térségben tapasztalható gazdasági problémák ellenére is önellátóak tudtak maradni a helyi közösségek, bár a klímaválság új kihívásokat jelent számukra.