Ha egy gyümölcs nem ízletes, akkor többnyire vagy nagyon egészséges kell legyen, kiváló beltartalmi értékekkel kell rendelkezzen (berkenye, homoktövis, köszméte), vagy annyira igénytelen kell legyen a termesztés körülményeit tekintve, hogy szinte magától betelepszik és megél a kertben, és minden gondozás nélkül sokat terem - ezért tűrjük meg. Ilyen például a sok és változatos nevekkel rendelkező mirabella, vagy mirobalán szilva, amit legtöbben e hangzatos neve ellenére hazánkban fosókának, vagy fosószilvának hívnak.

Fekete berkenye

Számos gyógyhatásáról, kiemelkedő immunerősítő hatásáról is ismert a hazánkban is egyre több kertben megtalálható fekete berkenye (Aronia melanocarpa). Tőlünk nyugatabbra Ausztriában és Németországban több családi gazdaság is ráállt a termesztésére és feldolgozására. Nyersen nem, de feldolgozva egészen ízletes tud lenni ez a gyümölcs, és a belőle készült termékek iránt ősszel-télen a felső légúti megbetegedések időszakában megugrik a kereslet. Őshazája Észak-Amerika, Európában a XX. század elején jelent meg. Lassú, de folyamatos terjedése a magas rezveratrol tartalmának is köszönhető. Ez egy erősen antioxidáns hatású vegyület, ami védi a szívet és az érrendszert. Magas vérnyomás, magas vércukorszint, vagy koleszterinszint esetén, és keringési zavaroknál jótékony hatású a fogyasztása. Vérszegénységben, vashiányban szenvedőknek is jó hatású a berkenyéból készült szörp, vagy lekvár fogyasztása, de levével más gyümölcslevek is színezhetők. Gyümölcséből gyógybor is erjeszthető, sőt leveleiből teát is készíthetünk. A fekete berkenye gyümölcse kiváló alapanyag süteményekhez, joghurtokhoz és müzlikhez is. Ezen kívül fagyasztva is jól tárolható.

A fekete berkenye viszonylag igénytelen növény, de fényigényes. Nem válogatós a talajjal szemben, ám kedveli a vízáteresztő, humuszban gazdag talajokat. Akár a mínusz 35 fokos fagyokat is elviseli télen. Szaporíthatjuk dugványozással, magvetéssel és gyökérsarjakról is.

Homoktövis

Szintén nem az íze miatt, hanem inkább az egészségre gyakorolt jó tulajdonsága miatt kedveljük a homoktövist (Hippophae rhamnoides), mely az ezüstfafélék (Elaeagnaceae) családjába tartozó ágtövises cserje, vagy kisebb fa. Ágai szétterülőek, vékonyak, sűrűn borítják ezüstös pikkelyek. Levelei lándzsás alakúak, ezüstös-zöld színűek. Virágai aprók, sárgás-zöldek, fürtökben nyílnak. A berkenyéhez képest még „macerásabb” e cserje termesztési és betakarítási szempontból, több okból is.

Kétlaki, azaz külön vannak a hímvirágú és nővirágú egyedek, tehát mindkét nemből ültetni kell, ha termést szeretnénk. Ültetvényekben 1:5, 1:8 az ivararány, azaz egy hímivarú növényre több nőivarú számolandó. A hímivarú egyedek általában kompaktabbak, így akár a díszkertbe is betehetők, a nővirágú példányok kevésbé szép ágrendszerűek, de hasznosak, mert ezek teremnek. Ültetvényekben arra is figyelnek, hogy a hímivarúakat az uralkodó szélirányt figyelembe véve ültessék, elősegítendő a jobb megporzást.

Második probléma ezzel a fajjal amiért kereskedelmi forgalmazása elvileg már nem is engedélyezett, hogy kertészeti fajtái összeporzódnak a hazánkban pár helyen vadon élő védett egyedivel, és így a hazai alapfaj genetikai jellemzői megváltoznak, ami természetvédelmi szempontból nem jó. Harmadik nehézség ezzel a fajjal kapcsolatban, a szüretelése. A homoktövis igénytelen növény, jól tűri a szárazságot és a szélsőséges hőmérsékleteket. Szereti a napfényt, de félárnyékban is megél. Homokos, kavicsos talajban is jól fejlődik. A töveket nagy távolságra 2-3 méterre ültessük egymástól. A homoktövis gyümölcse számos vitamint és ásványi anyagot tartalmaz: C-vitamint, E-vitamint, karotint, B-vitaminokat, kalciumot, magnéziumot és cinket. Bogyói savanykás-édes ízűek, frissen fogyasztva kevesek szerint finomak.

A homoktövisből lé, szörp és dzsem készíthető általában keverve, „házasítva” más gyümölcsökkel, például őszibarackkal kevert leve már kifejezetten ízletes. A homoktövis magjából értékes olaj készül, melyet kozmetikai és gyógyászati célokra is használnak. A homoktövis bogyóiból finom likőr, szárított leveleiből és bogyóiból pedig akár tea is készíthető. Gyümölcse némi véralvadásgátló hatással rendelkezik, ezért véralvadásgátló gyógyszert szedőknek nem ajánlott a fogyasztása. A gyümölcsök leszedése nem egyszerű feladat, mert az ágain sok ágtövis van és a bogyók a kocsánnyal igen erősen kötődnek a növényhez. Ezért az ágakkal együtt lemetszik, lefagyasztják, így fagyottan már leperegnek a bogyók.

A pöszméte, ami néha köszméte

A pöszméte, vagy köszméte a Ribesiaceae családba tartozó cserjék egyik nemzetsége, melynek több mint 150 faja ismert. A legismertebb fajok közé tartozik a fekete pöszméte (Ribes nigrum), a vörös pöszméte (Ribes rubrum), és a fehér pöszméte (Ribes sativum). Levelei háromszög alakúak, fűrészes szélűek, szőrözöttek. A gyümölcsök bogyósak, gömbölyűek, színük fekete, piros, vagy fehér. Lédúsak és savanykás ízűek. A pöszméte igénytelen növény, napos vagy félárnyékos helyen is jól megél. Kedveli a nedves talajt, ami nem pangó vizes. A tavaszi fagyoktól védett helyre telepítsük. A pöszméte gyümölcse frissen is fogyasztható, de feldolgozható is: dzsembe, lekvárba, szörpbe, borba, likőrbe kerülhet. A gyümölcs leve C-vitamint, káliumot, kalciumot és vasat is tartalmaznak. Fogyasztható frissen önmagában - bár így keveseknek ízlik -, joghurtba, vagy müzlibe keverve.

A fosószilva (mirabolán, mirabella szilva)

Érdekes, amikor egy gyümölcsnek egyszerre van nagyon elitnek hangzó és ennek épp ellenkező nevei is. A fosószilva, más néven mirabolán vagy mirabella, a rózsavirágúak rendjébe, a rózsafélék családjába és a szilva (Prunus) nemzetségbe tartozó lombhullató cserje, vagy kisebb fa. Tudományos neve Prunus cerasifera. Magassága 5-8 méter között változik. Tövises ágrendszerű, virágai fehérek vagy halvány rózsaszínűek, március végén nyílnak. Termése gömbölyű, lédús, sárga vagy piros színű, édeskés-savanykás ízű. Változatos méretűek lehetnek a gyümölcsök, melyekből gyakran nagyon nagy mennyiségeket teremnek e növények. Maga a gyümölcs ízletes, de nagyon jól el kell találni, hogy mikor érik be, mert előtte savanyú, utána szétfolyik (innen a csúnyábbik neve). Érdekessége még, hogy a gyümölcs húsa a külsőbb részeken édes a maghoz közelebb savanykás így frissen fogyasztva rendhagyó, de kellemes ízeket ad. Nem magvaváló, ezért lekvárnak feldolgozni nem egyszerű, legtöbbször kompót készül belőle, de a kompótba már a főtt gyümölcshús is könnyen bele turmixolható, így ezután zselésítve készülhet belőle dzsem.

A hazai kertekbe többnyire csak magától beköltözik, és meghagyják, mert gyakorlatilag nem kell gondozni, metszeni, növényvédelmi problémái sincsenek, ennek ellenére sokat terem. Rendkívül igénytelen növény, így gondozása nem túl bonyolult. Nem válogatós a talajjal szemben, de a vízállásos területeket nem kedveli. Napon és félárnyékban is jól fejlődik. Szárazságtűrő, de aszályos időben meghálálja az öntözést. Bár metszés nélkül is termeszthető, jól alakítható, akár sövénynek is. Gyümölcse frissen fogyasztva is finom, de számos más célra is felhasználható a mirabolánból kiváló kompótot lehet készíteni akár több, másféle gyümölcs hozzáadásával is. A mirabolán pálinka is népszerű ital. Szószként is érdemes megkóstolni, a grúz konyhában a „tkemali” nevű savanyú fűszeres mártást készítenek. Dísznövényként is ültethető, élénk színű lombozata miatt, sőt vannak bordó és színes levelű változatai is, utóbbiak kevesebbet teremnek, ami néha előny. Utcai sorfaként ültetve például kevéssé jó választás ez a faj, mert a lepotyogó elfolyódosott gyümölcsök miatt szennyezi és csúszóssá teszi a járdát.

Az itt bemutatottak mellett van még több olyan kisebb jelentőségű „mellékes gyümölcs”, amiből nem kell sok egy kertbe, de az a kevés, jó ha van. Ilyenek például a ribizke, a szeder, a som, melyekkel mind változatosabbá tehető a kiskert fajösszetétele és étkezésünk is. E fajok gyümölcsei egyáltalán nem, vagy csak ritkán kaphatók kereskedelmi forgalomban, mert sokat nem eszünk belőlük, de egy kevés minden évben jól jön.