Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
Tovább elemezte az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) az agrár-élelmezési rendszerek rejtett költségeit, ami a 156 vizsgált országban összesen eléri a 12 billió dollárt. Az összeg mintegy 70%-a (8,1 billió dollár) az egészségtelen étrendből fakad, ami összefüggésben van a nem fertőző betegségek (mint a szív- és érrendszeri betegségek és a diabétesz) terjedésével, kisebb részét pedig a természeti károk és a társadalmi egyenlőtlenségek okozzák. Az élelmezés és a mezőgazdaság helyzete 2024-ben globális FAO jelentés az előző évi kiadványra épít és azon túlmenve az élelmiszertermelés, -elosztás és -fogyasztás során keletkezett rejtett költségek és előnyök számtalan formáját tárja föl részletesen, melyek sokszor a végfelhasználói árba nem is kerülnek beépítésre. Az idei elemzés pontosabb adatokkal szolgál, az agrár-élelmezési rendszer típusai szerint lebontva, továbbá ajánlásokkal az agrár-élelmezési rendszerek átalakításához.
A kiadványban kifejtésre kerül, hogy ezen rejtett költségek nagy része az iparosodottabb agrár-élelmezési rendszerekkel rendelkező közepes és magas jövedelmű országokban az egészséggel kapcsolatosak, másodsorban a környezettel.
Az egészségügyi hatásokat tekintve a jelentés 13 étrendi rizikófaktort azonosít, többek között az elégtelen mennyiségű bevitel a teljeskiőrlésű gabonákból, gyümölcsökből és zöldségekből; túlzott sófogyasztás; a vörös és feldolgozott húsok nagy aránya az étrendben és más problémák - agrár-élelmezési rendszertől függően. Történelmileg, ahogy az agrár-élelmezési rendszerek elmozdulnak a hagyományostól az iparosodottabb megoldások felé, a rejtett költségek is úgy változtak. Ezért a FAO elemzés megvizsgálta, hogy a különböző típusú agrár-élelmezési rendszerekben milyen rejtett költségek jelennek meg.
A vizsgálódást elősegítendő, a kutatás új tipológiát vezet be, ami hat csoportba osztja az agrár-élelmezési rendszereket: elhúzódó válság, hagyományos, bővülő, diverzifikáló, formalizáló és ipari. Ez a keretrendszer lehetővé teszi egy-egy rendszerhez kapcsolódó sajátságos kihívások és lehetőségek jobb megértését és ezáltal a célzott szakpolitikák és lépések kialakítását.
Például a teljeskiőrlésű gabonák elégtelen bevitele vezető táplálkozási rizikó az összes agrár-élelmezési rendszerben, míg az elhúzódó válságok (ahol hosszabb ideje fennáll konfliktus, instabilitás, és sokaknál élelmezési problémák) és hagyományos megoldások (alacsony termelékenység és gépesítés, rövid értékláncok) jellemezte rendszerekben a fő hiányosság a gyümölcsök és zöldségek elégtelen fogyasztása.
A magas sóbevitel egy további jelentős és növekvő probléma, ahogy a hagyományos agrár-élelmezési rendszerek átalakulnak, miközben az iparosodott rendszerekben ez csökkeni látszik. A feldolgozott és vörös húsok fogyasztása azonban végig stabil növekedést mutat a hagyományos rendszerek iparosodásának folyamata során, hogy aztán a top 3 étkezési rizikó közé kerüljön.
A táplálkozási rizikók mellett a nem fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok környezeti hatása is jelentősen hozzájárul a rejtett költségekhez. Az üveghatású gázok kibocsátásából, a nitrogén szivárgásból, a földhasználat változásából és a vízszennyezésből járó költségek különösen magasak azon országokban, ahol az agrár-élelmezési rendszerek diverzifikálása megy végbe - vagyis ahol a gyors gazdasági növekedés változó fogyasztási és termelési mintákkal párosul - meghaladva a 720 milliárd dollárt. A stabilizálódó és iparosodott agrár-élelmezési rendszerek szintén jelentős környezeti kiadásokat kénytelen elviselni. Azonban a válságok sújtotta rendszereknél a legnagyobb a relatív környezeti kiadás, ami eléri a GDP 20%-át is.
A társadalmi problémák, mint a szegénység és alultápláltság, a hagyományos és konfliktus sújtotta agrár-élelmezési rendszerekben a legelterjedtebbek. A társadalmi költségek a GDP 8-18%-a közé esnek, kiemelve a jobb megélhetés és az integrált humanitárius, fejlesztési és béketeremtési törekvések sürgős voltát.
Az élelmezés és a mezőgazdaság helyzete 2024-ben elemzés kihangsúlyozza annak fontosságát, hogy a megoldások a helyi adottságokhoz és szereplőkhöz igazodjanak. Ez számos, különböző ország és agrár-élelmezési típust felvonultató esettanulmánnyal illusztrálja a kötet, mint például Ausztrália, Brazília, az Egyesült Királyság, Etiópia, India és Kolumbia.