A közétkeztetés valamilyen formáját ma naponta mintegy 2 millió magyar veszi igénybe, köztük sok olyan gyerek, akik kizárólag az intézményekben jutnak meleg ételhez, ezért ennek minősége meghatározó a fejlődésük, egészégük szempontjából. Az ökológiai gazdálkodásból származó élelmiszerek egyes vizsgálatok szerint az iparszerűen termeltekhez képest 25%-kal több vitamint, nyomelemet, ásványi anyagot és más, nélkülözhetetlen tápanyagot tartalmaznak.

Eközben az itthon előállított bioélelmiszer 90%-a alapanyagként kerül külföldre, míg más biogazdák konvencionális termékként kell hogy értékesítsék terményeiket a felvevő piacok romló gazdasági körülményei miatt. Az árualap, a szaktudás és a technológia is rendelkezésre áll egy történelmi reformra: ideje, hogy itthon élvezzük az általunk megtermelt bioélelmiszerek társadalmi hasznát - többek között ez áll abban a Zárónyilatkozatban, melyet az ökológiai gazdálkodó közösség legnagyobb, éves hazai rendezvénye után készítettek, és a termelők képviselői mellett a Magyar Konyhafőnökök Egyesületének elnöke és több egyetemi professzor is jegyzett.

Dán tapasztalatok alapján minden, a közétkeztetésre szánt 1 euró 35 euró megtakarítást jelent az egészségügyben, ráadásul az itthon termelt bioélelmiszerek bevezetése a közétkeztetésbe nem jelentene jelentős többletköltséget. Az elmúlt bő 40 évben hatalmas változások következtek be a magyar ökológiai gazdálkodás terén, melynek kiemelkedő időszaka az elmúlt 14 év, hiszen ez idő alatt háromszorosára nőtt az ökológiai gazdálkodásba vont területek nagysága - mutatott rá Roszík Péter, a Magyar Biokultúra Szövetség alelnöke, címzetes egyetemi docens, a nyilatkozatot aláírók egyike.

A nyilatkozat alapján a közétkeztetésben dolgozók szerint probléma, hogy a kérdést rendszeresen a támogatások felől közelítik meg, de sehol nincs meghatározva, hogy mekkora összeget kell a tányérra tenni, azaz mekkora összegből gazdálkodhatnak ténylegesen az élelmezésvezetők, séfek. A biotermékek felhasználása a közétkeztetésben egyébként szinte minden európai országban jellemző, amihez az egészségtudatosság fejlesztése mellett a szabályozási rendszer átalakítására is szükség van. Ez történhet akár településszinten, mint pl. Gentben vagy Berlinben, akár nemzeti szinten szabályozva, mint Dániában vagy Olaszországban. Rengeteg a külföldi minta, azonban eltérő stratégiai megoldás kívánatos az intézményi és munkahelyi közétkeztetésben, különbség van a szabályozási rendszerben, a termékkörben, a beszállított mennyiségekben, a menüsorban és a tálalás módjában is. Mindez azonban csak szándék és szervezés kérdése, miközben szinte semmilyen többletköltséggel nem járna.