Kertészeti rendszerek és a vegyszerhasználat

Hazánkban és világszerte is többféle növényvédelmi, és tápanyag utánpótlási irányzatot alkalmaznak a gazdálkodásban, ilyen a konvencionális, az integrált és a bio, vagy másik nevén az organikus. Az első növényvédőszereket és műtrágyákat használ, a második is, de ezt sokkal korlátozottabban teszi, a harmadik pedig nem alkalmaz szintetikus szereket. A konvencionális termelés hazánkban főleg a szocializmus idején volt jellemző, mivel akkor a növényvédőszerek és műtrágyák viszonylag olcsók voltak. Ezeknek a használata napjainkban egyre csökkenőben van, ami a minél egészségesebb termékek iránti fogyasztói igény mellett ezeknek az inputanyagoknak az egyre növekvő árának is „köszönhető”. A konvencionális gazdálkodás legnagyobb baklövése talán a DDT nevű szer volt, ami tökéletes rovarölőnek bizonyult, csak a mellékhatásaival nem számoltak. A hatóanyaga a teljes táplálékláncon végig ment és felhalmozódott. Bár a szert rég betiltották, a 40 éven felüli magyar lakosság szervezetében most is kimutatható ez a méreg.

A rendszerváltás után a magántulajdon megjelenése miatt (tehát akkor nem elsődlegesen egészségvédelmi megfontolásból) egyre csökkenni kezdett a vegyszer felhasználás. A szigorodó szabályozás miatt egyre drágábban lehetett előállítani a növényvédő szereket, mert a kötelezően előírt hatásvizsgálatok megdrágították a folyamatot. Mivel a termelés ekkor már nem állami gazdaságokban, hanem magán gazdaságokban folyt, a tulajdonosoknak elemi érdekük volt, hogy profitot termeljenek. A drága vegyszerek felhasználása ezért is csökkent, hiszen ez csökkentette az önköltséget és javította a jövedelmezőséget.

Csak észszerűen

Az integrált gazdálkodási rendszer nemzetközi neve az IPM - azaz Integrated Pest Management - optimális vegyszerhasználatot jelent. Akkor permetez, amikor szükséges, és annyi szerrel, amennyivel kell, és olyan hatóanyaggal, ami legoptimálisabb az adott károsító ellen, de más szervezeteket megkíméli. Az integrált termelés az észszerű vegyszerhasználatra épít - a környezetvédelmet és a szer rotációt figyelembe véve. Tehát sokkal kevesebb vegyszert használ, de hatékonyabban, mint a konvencionális irányzat. Jó példa erre, amikor a rovarok szex-feromonját ragacslapos csapdákba téve kihelyezik a területre, és az itteni rovarfogásból mérik le, hogy mikor kell permetezni ahhoz, hogy a kártevőt egy vegyszerezéssel a legnagyobb mértékben lehessen gyéríteni. A rajzási dinamika alapján időzített kezelés során kevesebb vegyszer felhasználásával hatékonyabban lehet csapást mérni a kártevőkre.

Az integrált termelésben a szer rotációra, a különböző hatóanyagok variálására is nagy hangsúlyt fektetnek: a vegyszerek sorrendjének változtatásával megelőzhető, hogy a kártevők, kórokozók ellenállóvá váljanak azokkal szemben. Ebben a gazdálkodási módban a vegyszereknek a szelektivitására is figyelni kell, azaz lényeges, hogy egy rovarölő szer csak a káros rovarokat pusztítsa el, a hasznos rovarok életét kímélje meg. Ez környezetvédelmi szempontból is lényeges, de ha életben maradnak a hasznos szervezetek, és a gazdának dolgoznak, akkor kevesebb vegyszer szükséges. Például az életben hagyott katicabogarak, rengeteg levéltetűt fogyasztanak el.

Biotermesztés is többféle van

A bio-, vagy organikus termesztésben nem használnak semmilyen szintetikus vegyszert és műtrágyát, a növényvédelmi és tápanyag-utánpótlási célokra. Környezetvédelmi és egészségvédelmi szempontból ez a legszimpatikusabb módszer, ám néhány hátulütője azért van.

A biotermesztésnek sokféle ága van. A biodinamikus kertészkedés során a csillagok járásához igazítják a munkák elvégzését. Van, aki ezt áltudományosnak tartja, ám érdemes párhuzamot vonni például a Hold tömegvonzásával, ami az óceánokban apályt és dagályt idéz elő, tehát a környező bolygók valóban hatással vannak a földi dolgokra - ez a biodinamikus termesztés alapja is. A szerves biológiai termesztést alkalmazók szervetlen, mesterséges eredetű anyagok nem használnak a termesztésben, csak szerves, természetes eredetűeket. Ugyancsak érdekes ága a biotermesztésnek a permakultúra. Ez az őshonos növények és a klimatikus viszonyok összhangján alapul. Azaz, ha őshonos növények vannak csak kertünkben, azok az itteni viszonyokhoz alkalmazkodtak, míg a tájidegeneknek - a számukra idegen klíma miatt - számos betegségük lesz, mivel „immunrendszerüket” legyengíti, hogy a környezet nem ideális számukra.

Van egy csavar a dologban…

Felvetődik a kérdés, hogy ha a biotermesztés ennyire környezetbarát és egészséges, szermaradvány mentes terményt eredményez, akkor miért nem ezt a gazdálkodási módot követi mindenki? Azért, mert a biotermesztés sokkal kevésbé gépesíthető, és kisebb termésátlagokat eredményez. A konvencionális termesztés nagy táblákban termeszt, így egyszerű a gépesítése, de a sok egyféle növény miatt nagyon felszaporodnak az adott faj kártevői, ezért kell a több növényvédőszeres kezelés. Az integrált gazdaságok a táj jellegével összhangban lévő táblaméreteken termelnek, míg a biotermesztők kis parcellákon, vegyes növényi kultúrákat tartanak fenn. Ez utóbbinak a művelése, gépesíthetősége gazdaságtalan, de a sokféle növény miatt a kártevők sem jelennek meg akkora mennyiségben, tehát növényvédelmi szempontból épp előnyös a sokféle növény és a kisparcellás gazdasági méret.

A biotermesztés általában egészséges terméket eredményez, ám az is hordoz némi kockázatot, hogy csak szerves eredetű szerek használhatók fel a termesztésben. A nikotin egy természetes eredetű rovarölő szer (a dohányból vonható ki áztatással), ám sokszorosan mérgezőbb és veszélyesebb az emberre is, mint sok szintetikusan előállított, ám kisebb mérgezési erővel ható vegyszer. Épp ezért hiába természetes szer a nikotin, semmilyen termesztési módban nem alkalmazható növényvédő szerként!

Sőt van, hogy a vegyszerezés néha egészségesebb, mint a vegyszermentes növénytermesztés. A gabonáknak vannak olyan gombakártevői, melyek toxinokat termelnek, ezek erős mérgek. Ha gombaölőszerrel kezeljük a gabonát, akkor ezek a gombák által termelt mérgek nem alakulhatnak ki, mert nem telepszik meg a patogén gomba a növényen. A teljes kiőrlésű lisztekbe - nem megfelelő szerhasználat esetén - vegyszermaradvány kerülhet. De nem jobb a helyzet akkor sem, ha biotermesztésnél, nem megfelelő minőségellenőrzéssel, sokkal veszélyesebb gombatoxinok kerülnek be a lisztbe. A biotermesztés környezetkímélőbb és terményei egészségügyi szempontból tisztábbak, de csak akkor, ha a technológia gépezetébe nem kerül porszem, mert hiba esetén a biotermék is lehet ártalmas. Erre azért nem sok példa van, mert a biotermékeket viszonylag szigorúan ellenőrzik.

A három termelési mód mindegyikének vannak és előnyei hátrányai. Az egyiknél több termés lesz, de ez csak nagyobb mennyiségű szerhasználattal érhető el. A másiknál kevesebb lesz a termés, de az biztosan szermaradvány mentes, és jobb minőségű. Ezek miatt az okok miatt nem lehet igazán egyik irányzatra sem ráállítani egy ország gazdaságát, hanem mindegyik módszert, helyes arányokban célszerű alkalmazni.