Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
A korábbi Nemzeti Energia- és Klímaterv (NEKT), valamint a Nemzeti Energiastratégia (NES) 2030-ra 6000 MW-os célértéket tűzött ki a naperőművek kapacitására vonatkozóan. Ezt azonban a vártnál gyorsabb ütemű telepítéseknek köszönhetően már 2023-ra sikerült túlteljesíteni, ezért az Energiaügyi Minisztérium felülvizsgált NEKT-tervezetében 2030-ra legalább 50%-os csökkentést céloz meg az üvegházhatású gázok kibocsátásában, valamint a végsőenergia-felhasználás felső határát 785 PJ helyett 750 PJ-ban rögzíti. A megújuló energiaforrások arányát a korábbi 21%-ról 29%-ra emeli, ahol a naperőművi kapacitás új célértéke 12000 MW a korábbi 6000 MW kapacitáshoz képest. Az alapvető célok módosítása a klímasemlegesség és az energiahatékonyság javítását célozza - írja a PwC közleményében.
Ma már mintegy 7100 MW naperőmű-kapacitás áll rendelkezésre, ami magában foglalja az ipari méretű hálózatra termelő, a háztartási, valamint az ipari saját célra termelő erőművek adatait is. Az első kategória immár közel egynegyedét jelenti a bruttó hazai áramtermelésnek, és ötödét fedezi a teljes bruttó áramfelhasználásnak. Ez jelentős előrelépés az ország energiafüggetlensége és dekarbonizációs céljai szempontjából még akkor is, ha ez a gyors ütemű növekedés az időjárásfüggő és technológiai inerciával nem rendelkező erőművi kapacitásnak egyúttal számos rendszerszintű kihívással is jár. Globálisan azonban fényévekre vagyunk a klímaegyezmény vállalásaitól: 2023-ban ugyanis a szén-dioxid-intenzitás mindössze 1,02%-kal csökkent, de ahhoz, hogy a Párizsi Megállapodásban kitűzött 1,5°C-os célérték alatt maradjunk, évi 20,4%-os kibocsátáscsökkentésre lenne szükség. Minél később kezdünk globálisan koordináltan cselekedni, annál nagyobb, már-már irreális mértékű dekarbonizációs ütemre van szükség a visszafordíthatatlan mértékű felmelegedés elkerüléséhez.
Bár a megújulóenergia-kapacitás 2023-ban rekordmértékben, 14%-kal emelkedett, a PwC Net Zero Economy Index felmérése szerint aggodalomra ad okot a fosszilis energiaforrások felhasználásának 1,5%-os növekedése. A PwC elemzése 16. alkalommal vizsgálta meg a gazdasági növekedéssel járó szén-dioxid-kibocsátási adatokat. Az idei eredményekből az olvasható ki, hogy a 1,5°C-os globális felmelegedési pálya szinte elérhetetlenné vált. Egyre drasztikusabb szén-dioxid-intenzitás javulás (CO2/GDP tekintetében), azaz dekarbonizáció lenne szükséges a Párizsi Megállapodás céljainak eléréséhez: míg tavalyelőtt 15,2%-os, tavaly 17,2%-os éves átlagos dekarbonizációs ráta lett volna kívánatos a folyamat megállításához, idén ez az érték már 20,4%-ra nőtt, ami - jelenlegi ismereteink alapján - sajnos irreális mértékűnek tekinthető.
A még mindig növekvő globális energiaigény egy jelentős része továbbra is a fosszilis energiaforrások felhasználásának fokozódását eredményezi. És bár biztató, hogy tavaly a megújulóenergia-kapacitás rekordot döntött, 14%-kal 3870 gigawattra (GW) nőtt, de a fosszilisok aránya szintén emelkedett (1,5%-kal), így elérte a 16007 GW értéket. 0,07%-kal növekedett a globális energiahordozó faktor is, ami az egységnyi energiafogyasztásra jutó szén-dioxid-kibocsátást méri. Vagyis az energiamixben ugyan enyhén, de még mindig nőtt a fosszilis tüzelőanyagok mértéke, ami azzal magyarázható, hogy az energia iránti kereslet gyorsabban növekedett, mint az új megújuló kapacitások termelte zöld energia mennyisége.
A megújuló energia 2025-re várhatóan a legnagyobb villamosenergia-forrássá válik, de a feltörekvő gazdaságok »felzárkózó« energiaigénye, a klímaberendezések gyors ütemű terjedése, a közlekedés megállíthatatlanul növekvő energiafogyasztása, de akár a mesterséges intelligencia alapú megoldások mögötti adatközpontok várhatóan mind növelni fogják az áramfogyasztást. Az energiahatékonyság fejlesztése és a kereslet »mintázatának« szignifikáns kezelése, azaz a megújuló energia kínálatához, termelésének helyéhez és idejéhez igazítása nélkül ezek a tényezők kiolthatják a megújulók terjedéséből származó előnyöket, és így továbbra is megkerülhetetlenek maradnak a fosszilis energiaforrások
- emelte ki Szoboszlai Beáta, a PwC Magyarország energiaipari és közműszolgáltatási tanácsadási csapatának vezetője.
Az energiaintenzitás csökkentése lenne a kulcs?
Globálisan elsősorban az energiainfrastruktúra lassú engedélyezési folyamatai és a szabályozási bizonytalanságokkal is összefüggésbe hozható finanszírozási nehézségek hátráltatják a megújuló energiaforrások további terjedését, de időszakosan az ellátási láncok problémái, valamint szakemberhiány is felléphetnek. Ezért bár az energiaellátás strukturális átalakítása, a klímasemleges megoldások arányának növelése kritikus fontosságú, de nem elegendő. Az energiaigény csökkentése és az energiafelhasználás hatékonyabb, az időjárásfüggő energiaforrások tulajdonságait figyelembe vevő kezelése, tervezése (akár digitális megoldásokat is alkalmazva), a fogyasztás rugalmas „csúsztatásának” ösztönzése is szükséges ahhoz, hogy a globális klímacélok elérhetőek legyenek.
Az energiaintenzitás csökkentésének és a kereslet hatékonyabb kezelésének fejlett technológiai és üzleti megoldásai lehetőséget kínálnak mind az állami, mind az üzleti döntéshozóknak, hogy a klímaváltozás hatásának tompítása érdekében gyorsabban cselekedjenek. A PwC és a Világgazdasági Fórum legutóbbi közös kutatása megállapította, hogy a jelenlegi technológia lehetővé teszi, hogy a globális energiaszükséglet közel egyharmadával (31%-kal) csökkenjen anélkül, hogy vissza kellene fogni a gazdasági teljesítményt. Ez évente akár 2 ezer milliárd dollár megtakarítást is eredményezhet (a jelenlegi energiaárak mellett), ha az évtized végéig meghozzák a szükséges döntéseket és intézkedéseket.
Elengedhetetlen a kevésbé fejlett régiók pénzügyi és technológiai támogatása
A fejlett és fejlődő országok dekarbonizációs rátái közötti különbség jól demonstrálja, hogy nagyobb pénzügyi támogatásra van szükség a méltányos átmenet biztosításához. Tavaly a G7-országok 5,31%-kal csökkentették szén-dioxid-intenzitásukat, míg az E7-országoknál 0,04%-os növekedés volt tapasztalható1. A fejlődő, gyorsan iparosodó országoknak hatalmas kihívásokkal kell szembenézniük úgy, hogy sokkal kevesebb pénzügyi erőforrással rendelkeznek.
A technológiai fejlődés azt eredményezi, hogy a vállalatok radikálisan csökkenthetik energiaintenzitásukat, és alacsony szén-dioxid-kibocsátású forrásokból megfizethető energiát használhatnak. A fenntartható fejlődés szempontjából elengedhetetlen az energiaigény csökkentése és a működés elektrifikációja, a termelékenység javítása, ami egyúttal az üvegházhatású gázok kibocsátását is mérsékli. A korszerű technológiák alkalmazásával tehát a vállalatok tovább javíthatják hatékonyságukat, miközben energiaköltségeiket kontrollálják, és ellenállóbbá válnak, például a geopolitikai eredetű kockázatokkal szemben is. Ezek a klímavédelmi szempontból kritikus intézkedések a fenntarthatósági teljesítmény fokozása mellett - amennyiben átgondolt módon kerülnek bevezetésre és végrehajtásra - gazdasági előnyökkel is járhatnak, és a versenyképességet is javíthatják
- emelte ki Szoboszlai Bea