A biztonságos környezet, a folyamatos munkavégzés, valamint a megszakítás nélküli közlekedés és szállítás iránti igény mind megkövetelik a világítást, így mára szinte elképzelhetetlen az életünk mesterséges fények nélkül. Az éjszakai tájkép megszokott elemeivé váltak a kivilágított közutak, járdák és ipari létesítmények, a városok körüli fénybúra pedig a távolabbi vidéki tájakról is tisztán kivehető.

Ezzel párhuzamosan azonban egyre inkább jellemzővé válik az a helytelen gyakorlat is, hogy a szükségesnél több és fényesebb világítóeszközt üzemeltetnek, a fényvetőket pedig helytelenül a csillagos égbolt irányába fordítva helyezik üzembe. Ez pedig nemcsak a csillagászok munkáját nehezíti, hanem a sötét és világos periódusok természetes ritmusának felborulásával az állatokra, növényekre és az emberi egészségre is hat.

Viselkedésökológiai vizsgálatok egyre több esetben mutatják ki, hogy a mesterséges fények káros hatással vannak az állatok viselkedésére, vándorlására, szaporodására, táplálkozására, anyagcseréjére és immunitására. A rovarokat például sok esetben vonzzák és csapdába ejtik a mesterséges fények, így a lámpáknak való nekiütközés, a túlmelegedés vagy a kiszáradás éppúgy okozhatja pusztulásukat, mint az élelmes ragadozók támadásai, amelyek könnyű prédát keresnek a fényforrások körül.

Kongatják a vészharangot: világszerte félelmetes ütemben pusztulnak a rovarok

Évente a rovarok 1-2 százaléka is eltűnhet a Föld színéről.

A vonzó hatás mértéke ugyanakkor nagyban függ a fényforrás erősségétől és színétől. Egy új-zélandi kísérletben például a LED-es fényforrások 48 százalékkal több rovart vonzottak, mint a régi típusú nátriumlámpák. Ennek hátterében az áll, hogy az 589 nanométer hullámhosszú fényt kibocsátó, élénksárga nátriumlámpák fényét csupán néhány faj érzékeli, míg a folytonos színképpel rendelkező LED-es fényforrásokat több faj is vonzónak találhatja. Optimális vezérléssel azonban ez a hatás is csökkenthető, például akkor, ha a közvilágítási lámpákat néhány órára lekapcsolják, amikor éjszaka nincsen rájuk szükség.

Akad példa arra is, hogy a fények nem vonzzák, hanem épphogy taszítják a rovarokat. Ezt igazolták egy svájci kísérletben is, ahol a fényárban úszó rétek beporzásra váró növényeit 62 százalékkal kevesebb rovar látogatta meg, mint a sötét rétek növényeit. Ez pedig már azt is jelenti, hogy a fények zavaró hatása nemcsak az érintett rovarok viselkedését téveszti meg, hanem a beporzási folyamatban tapasztalható változások révén a terméshozam csökkenését is eredményezheti.

További gondot jelent, hogy a mesterséges fények hatása akár nappal is érezhető lehet, mivel a svájci kísérletben megfigyelt 21 növényfaj 19 százalékánál a nappali beporzás folyamata is módosult. Három növényre például kevesebb nappali beporzó érkezett, akadt viszont olyan is, amelyet sokkal több beporzó látogatott. És bár egyes növényfajoknál a látogatások száma nem változott, a beporzók személye igen, ami azért érdekes, mert a beporzás hatékonysága eltérhet a különféle rovarrendek között. Így tehát nemcsak a látogatások csökkenése okozhatja a terméshozam csökkenését, hanem a rovarcsere is.

A zaj- és fényszennyezés teljesen összekuszálja a madarak szerelmi életét

Zajokkal és fényekkel károsítjuk a madarak szaporodási képességét.

A fényszennyezés befolyásolja a denevérek viselkedését is, amit például a gyapotfák beporzására szakosodott gyümölcsevő denevérek esetében figyeltek meg a szakértők. A vizsgálat során a Yucatán-félsziget legnagyobb városában élő gyapotfák beporzását követték nyomon, melyek különlegessége az, hogy minden egyes fa szezononként több százezer 3-3,5 centiméteres virágot hoz; a virágok azonban csak egyetlen éjszakát élnek, így a beporzásban résztvevő jamaicai gyümölcsdenevéreknek sietős a dolguk. Az eredmények szerint a fényszennyezés növekedésével a denevérek valamivel ritkábban látogatták a gyapotfák virágait, ez azonban a várakozásokkal ellentétben nem okozott terméscsökkenést.

Egy másik felmérés során szintén kiderült, hogy a borsfélék fogyasztására szakosodott gyümölcsevő denevérek is kisebb valószínűséggel gyűjtötték be kedvenc csemegéjüket, amikor az utcai lámpák megvilágították a növényeket. A hatások pontosabb megértéséhez további kutatások szükségesek, mivel a denevérek a trópusi és szubtrópusi területeken fontos beporzóknak számítanak.

Bár az itt bemutatott hatások még kevésbé ismertek a köztudatban, jelentőségük miatt fontos foglalkozni velük, hiszen a fényszennyezés mértéke világszerte évi 5-10 százalékkal növekszik, ami ökológiai és agrárgazdasági szempontból is okozhat problémákat a jövőben.

Ily módon elengedhetetlen az is, hogy a mesterséges fényeket tudatosabban és megfontoltabban használjuk, hogy minél inkább megóvjuk a természetes fény-sötétség ciklusokhoz alkalmazkodó életformák sokféleségét és stabilitását. Egy tanulmány szerint pedig akár sötétségfolyosókat is érdemes lenne létesíteni, amelyek segíthetnek csökkenteni a káros hatásokat.