A legfrissebb mérések szerint a Duna Nagymaros feletti vízgyűjtőjén mindössze 1 köbkilométernyi hó található, ami a februári sokéves minimum harmadát sem éri el, és az átlagos érték csupán egytizede. A Tisza vízgyűjtő területén pedig olyan csekély a hómennyiség, hogy az már nem is ábrázolható a hivatalos méréseken.

Csík András, az Országos Vízjelző Szolgálat vezetője megerősítette, hogy a becslések megbízhatóak, és valóban rendkívül alacsony értékeket mutatnak. Az elmúlt időszak enyhe időjárása és a csapadékhiány együttesen vezetett ehhez a helyzethez. A szakértő ugyanakkor óva int az elhamarkodott következtetésektől: a hóvízkészlet hiánya nem jelenti automatikusan az áradások elmaradását. Példaként említette, hogy intenzív esőzések esetén hó nélkül is kialakulhat jelentős árhullám, ahogy azt a tavalyi Boris ciklon is bizonyította.

Aggasztó tendencia rajzolódik ki az elmúlt évek adataiból: a gleccserek hóutánpótlásának csökkenése hosszú távon veszélyezteti a folyók nyári vízellátását. A szakértők szerint évente 30 évre való víz olvad ki a gleccserekből, ami komoly kockázatot jelent a jövőre nézve. A helyzetet súlyosbítja, hogy 1990 és 2020 között több mint 8 százalékkal nőtt a felszínről elpárolgó víz mennyisége Magyarországon. Ez négyzetméterenként 50 liter vízveszteséget jelent évente.

Pozitív fejlemény ugyanakkor, hogy az Országos Vízügyi Főigazgatóság február 20-án olyan online platformot indított, ahol mezőgazdasági termelők felajánlhatják területeiket vízmegtartásra. Ez a kezdeményezés segíthet a talajok nedvességtartalmának pótlásában és a talajvízszint emelésében.