A szarvasmarha az emlősök osztályának párosujjú patások rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak családjába tartozó faj. Húsáért és tejéért tenyésztik, de igavonóként is alkalmazták.
A szarvasmarha jellemzői
A szarvasmarhát húsáért kezdték tenyészteni, később tejét is hasznosították, de egykor az ember munkáját is segítette, méghozzá igavonóként. Azóta pedig számos fajtáját tenyésztették ki, részben visszakeresztezve a vad rokonokkal. A szarvasmarha világszerte elterjedt állat, a trópusi területek éghajlatához inkább a zebu alkalmazkodott jobban, mint az európai szarvasmarha.
A középkorban az európaiak betelepítették Grönlandra és Izlandra. Amerika felfedezése után, még a 15. században betelepítették Amerikába, Ausztráliába, Új-Zélandra és más szigetekre. Indiáé a világ legnagyobb szarvasmarha-populációja: számuk mintegy 226 millió, őket követi Brazília 200 millióval, majd Kína 108 millióval, az Amerikai Egyesült Államokban pedig 96 millió egyed található. Összesen egyébként 1,5 milliárd szarvasmarha él a Földön, összesített testtömegük majdnem kétszer akkora, mint az emberiség össztömege.
A tehenek testsúlya 500-800, a bikáké 1000-1200 kg. A szarvasmarhák maximális élettartama 20 év körüli. A szarvasmarhák növényevők állatok, kérődzéssel viszont jobban tudják hasznosítani a táplálék energiatartalmát. Nem legelik le a füvet olyan rövidre, mint a lovak. Felnőttkorban a szarvasmarhának 32 foga van. Mivel kérődzőknek, így négy gyomruk van: bendő, hálós gyomor, leveles gyomor, oltógyomor. A szárított marhaürüléknek jelentős a fűtőértéke, így tüzelőnek is használják. Érdekesség, hogy a szarvasmarha naponta kérőzéssel együtt 30 ezer rágómozdulatot tesz, és napi 150 liter nyálat termel. Éppen ezért nem is lehet meglepő, hogy forró napokon napi 180 liter vizet vesz magához, és perceként 25 liter vizet is képes lenyelni. Megfelelő körülmények között egy magas tejtermelésre képes hibrid tehén akár évi 10 ezer liter tejet képes adni. Emellett szintén meglepő lehet, de akár 40 km/órás sebességgel is képesek futni.
A szarvasmarha hasznosítása
Hasznosítás szerint vannak tejtermelő, hústermelő és vegyes hasznosítású fajták. A közöttük levő különbségek genetikailag meghatározottak. A szarvasmarhát leginkább tej- és hústermelésre használják, a gépesítés előtt azonban jelentős volt az aránya az igavonásban is; az igába - amely szekérhez vagy ekéhez van kötve - főleg az ökröket (kiherélt bikák) használták, illetve egyes térségekben még használják fel. Ha nem túl nagy a teher, akkor tehenet is igába lehet fogni.
Továbbá a tülkét, valamint a bőrét is. Trágyája felhasználható trágyázás céljára, de lehet belőle tüzelő vagy építőanyag is. A rideg tartású fajták pedig tájgondozást is végeznek – ilyen például a skót felföldi marha, a magyar szürkemarha, a heck-marha, a Galloway-marha vagy a dél-európai ősi fajták.
Bármelyik kötelező előírás megvalósításának hiánya az adott évi kifizetési kérelem teljes elutasítását vonhatja maga után.
Ahhoz, hogy bármely gulya egyedéből származó húskészítmény megkaphassa a "magyar szürkemarha hús” elnevezést, sok kritériumnak kell megfelelni.
Ahhoz, hogy a vállalatok meg tudjanak felelni az erdőirtásról szóló uniós jogszabálynak, a kötelezettségek teljesítését elhalasztanák.
Vizsgálócsoportot küldenek Washington államba, miután idén már több mint két tucat ember és számos tejelő szarvasmarha fertőződött meg.
A digitális eszközök már a legelőre alapozott húsmarhatartásban is komoly támogatást nyújtanak.
Az emberi fogyasztás céljából rendes vágással levágott szarvasmarhák BSE vizsgálatai esetében kötelező lesz a térítési díj megfizetése.
Az elmúlt években a hazai burgonyatermés rendszerint már január végére vagy február közepére elfogy, így tavaszig sem tart ki.
Amit korábban hulladéknak hívtunk, arra másodlagos nyersanyagként kell tekinteni.
Nem volt zökkenő- és feszültségmentes az új Közös Agrárpolitika első éve sem Magyarországon.
A fenntarthatóság, az állatjólét és az egészséges életmód is egyre fontosabb szempont a fogyasztóknak.
A broilercsirkék tartása drámai fejlődésen ment keresztül, jelenleg azonban egyre növekvő ellenérzéseket vált ki a társadalomban.
A mezőgazdasági igényekre szabott vállalatirányítási rendszerek az agrárcégek legjobb eszközei lehetnek arra, hogy megőrizzék és növeljék versenyképességüket.