Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) felidézi, hogy a HMKÁ előírásai szerint: "Fenn kell tartani a minimális talajborítást a nyári és őszi betakarítású kultúrák lekerülése után, őszi kultúra vetésével, vagy másodvetésű takarónövény termesztésével, vagy a tarló szeptember 30-ig történő megőrzésével vagy legfeljebb sekély tarlóhántás és ápolás, illetve középmély vagy mély talajlazítás elvégzésével, valamint a tarló gyommentes állapotban tartásával, kivéve a nitrátérzékeny területeken termesztett tavaszi vetésű kultúrák esetében, ahol a szintvonalakkal párhuzamos talajelőkészítő munkák elvégzése szeptember 1-től megengedett."
Fontos tehát, hogy amint a termény lekerült és a hátramaradt szalmának a betakarítása is megtörtént - hagyományos módszerek alkalmazása esetén -, a tarlóhántásnak kell következnie. A tarlót az alábbi lényeges szempontok miatt lehetőleg mindig el kell munkálni. A tarlóhántás egyben kezdete is az elkövetkezendő év talaj-előkészítési tevékenységének.
A tarlóhántást a tarlómaradványok zúzását követően, vagy azzal egy időben végezhető el. A tarlóhántásra a talaj kötöttségétől függően bármely sekélyen lazító és porhanyító eszköz - tárcsa, ásóborona, szántóföldi kultivátor - alkalmas. A tarlóhántás egyik legfontosabb célja a talaj nedvességvesztésének csökkentése. Ez a sekély hántással és a felszín lezárásával érhető el. A régi mondás szerint a tarlóhántás felér egy kiadós esővel.
A tarlóhántás talaj hőforgalmára is kihat, ugyanis a sekély hántolt réteg jobban felmelegszik, mint alatta a bolygatatlan talaj, de csökkenti a mélyebb rétegek felmelegedését és ezáltal a mélyebb rétegekből a felszín felé mozgó gőz halmazállapotú víz a hántolt réteg alján a hőmérsékletkülönbség folytán lecsapódik, így a talaj kellően nyirkosodik, ezáltal könnyebben művelhető lesz.
Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a szármaradványok sekély beforgatásával a talaj biológiai aktivitása is felélénkül, megkezdődik a tarlómaradványok átalakulása, aminek eredménye a biológiai beérés. A tarlóhántás azonban a fenti kedvező hatásai mellett elősegíti az elpergett gyom- és kultúrnövény magvainak kikelését, így azok az ápoló munkákkal megsemmisítendők.
A HMKÁ a fenti agrotechnika alkalmazása mellett, vagy után lehetőségként említi a talaj fedése érdekében a másodvetésű zöldtrágyanövények, takarónövények alkalmazhatóságát, melyeket a fedési funkció mellette a gazdálkodó elszámolhatja a zöldítésben, mint ökológiai fókuszterület - vagy az AKG-ban, mint zöldtrágya -, ha a vetési szándékát az Egységes kérelmében bejelentette és a növényállományt legalább 60 napig fenntartja, megfelelő keverékkel alakítja ki, s nem használ növényvédő szert. A keverék összeállításánál azonban mindenki a saját talajának ismeretére alapozza döntését, hiszen hosszútávon a helyesen megválasztott növénytakaró hozhat eredményt a talajállapotok javításában, az erózió elleni védelemben, s majdan a nedvességmegőrzésben. Rosszul megválasztott növények fokozhatják a kártevők felszaporodását is.
A HMKÁ másik előírása, hogy a tarló, nád, növényi maradvány valamint gyepek égetése tilos, kivéve, ha erre növény-egészségügyi okokból van szükség. Lehetőleg a növényi melléktermék egy részét tartsuk talajunkon, forgassuk talajunkba, hiszen ezen növényi maradványok teszik élettelivé, termékenyebbé földjeinket, s az így leforgatott szerves anyag a talajok szerkezetességének fenntartásában, a talajtömörödés csökkentésében, a nedvességmegőrzésben, a megfelelőbb tápanyag-gazdálkodásban hosszútávon a gazdája érdekeit szolgálja.