Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
Az ökológiai másodvetést legalább kettő növény keverékéből kell összeállítani, s a választható növények listáját a 10/2015. FM rendelet tartalmazza. A rendelet azonban nem mondja meg, és nem is mondhatja, hogy melyik területre mi a jó, hisz azt csak a gazdálkodó kísérletezheti ki a keverékek összetevői és a segítségek alapján, írta meg a NAK. Sok esetben csak a hektáronkénti ár és a kötelezettség teljesítésének szükségessége a döntési alap. Azonban érdemes egy kicsit továbbgondolni, hogy mindez a gazdálkodó talajának, így közvetve a gazdálkodónak is jó lesz hosszútávon. Először át kell gondolni, hogy a kötelezettségen túl mire lehet még használni a másodvetést.
- Erózió elleni védelemre?
- Talajok szervesanyag-készletének, így vízmegőrzésének javítására?
- Vadkáros területekről a vadat elcsalogatni?
- Beporzó rovarokat felszaporítani?
- Talajlazításra?
Miután az ember döntött, a talajok adottságainak ismeretében, azaz hogy agyagos, homokos, kicsit szikes, meszes, vagy éppen savanyú-e, meg kell nézni, melyik keverék lehet alkalmas a kitűzött cél elérésére. Az alkalmazások nagyban függnek a mikroklímától és a helyi viszonyoktól, így az igazán személyre szabott megoldások a helybeli gazdatársakkal összefogva alakítható ki, legyen szó a legjobban működő fajokról, keverékekről, a vetés módjáról vagy agronómiai megoldásokról.
A keresztesvirágú keverék jó talajlazító hatással bír, s az olajretek gyökerének fertőtlenítő hatása is ismert. Augusztusban vethető, bedolgozásra bimbós vagy virágzó állomány alkalmas még ősszel október vége november elején. Ezeket a keverékeket azonban a repceterületek környezetében nem célszerű használni a jelentős kártevő felszaporodás miatt.
Amennyiben a cél a főnövény tápanyagellátásának javítása, úgy figyelni kell az aláforgatás idejére is, hiszen a felvett és tárolt tápanyagok a beforgatást követő 4-10. hét között táródnak fel a legintenzívebben, akkor így kell időzíteni a takarónövény megsemmisítését, hogy a feltáródott tápanyag már a főnövény rendelkezésére álljon. Tehát inkább korábban, mint később. A takarónövények képesek felvenni a talaj mélyebb rétegeiben elérhető tápanyagokat, és azokat egész télen keresztül tárolni, majd átadni a következő főnövénynek. Gyakran felmerülő panasz a gazdálkodók részéről, hogy fellép a nitrogénlekötés, illetve a növényi anyagnak lassú a bomlása. Ez elkerülhető, ha bimbós, vagy virágzó állományt forgat alá az ember.
A pillangósok a légköri nitrogén megkötésével járulnak hozzá a talaj tápanyag-ellátottságához. Tehát, ha a talaj kevés nitrogént tartalmaz, akkor egy pillangós túlsúlyú keverék (bíborhere, herefélék, bükköny stb.) lehet a jó választás, míg a túlzott nitrogén-ellátottság esetén az "éhesebb" keresztesvirágúakat és fűféléket érdemes vetni, amelyek hatékonyabban veszik fel és kötik meg a tápelemeket. Egyes fajok speciális tulajdonságaik - például a többi növény számára elérhetetlen foszfort felvevő pohánka - miatt lehetnek figyelemre méltóak.
Fontos lehet a korai vetés alkalmazása. A korai vetés alatt a főnövény betakarítását követő 1-2 napon belüli vetést kell érteni. Ekkor mérsékelhető leginkább a talajnedvesség csökkenése, így a növények megfelelő ütemű kelése és fejlődése nagyobb eséllyel biztosítható. Ezen korai vetésre illetve szárazabb klímájú területeken a pohánka, facélia és a négermag lehet célravezető a keverékben, A facélia egyben jó talajtakaró, gyomelnyomó is. A négermag és a pohánka fagyérzékeny növények (a négermag 5ºC alatt elfagy), ezért a zöldtrágya bedolgozását az őszi hidegek megérkezése előtt javasolt elvégezni.
Azon keverékek, melyek magasabb arányban tartalmaznak pillangóst, egyben segítik a beporzók védelmét is. Vannak kifejezetten olyan keverékek is, melyek segítenek a zöldítés megoldása mellett "elcsalogatni" a vadakat a kultúrnövényekről, hogy ne a termés fogyjon. Összetevői változók, de lehet benne édeskömény, sárgavirágú somkóró, lucerna, takarmány káposzta, évelő rozs, pohánka, bíborhere, szarvaskerep, facélias stb.
Ilyen vadcsalogató lehet még pl. a meliorációs retek (Raphanus sativus longipinnatus), amivel javítható a talaj szerkezete, vízgazdálkodása és a talaj mikro- makro faunája is, ha tartósan alkalmazza az ember. A hosszú jégcsap / meliorációs retek nem csak zöldtrágyaként, de vad eleségként is felhasználható. Magas cukor tartalma az elfagyás után biztosít szénhidrát forrást a hasznos mikroorganizmusok számára, melyek a bontó és raktározó folyamatokban vesznek részt. Ha talaj nagyon tömődött, úgy igazi áttörő hatást csak a második évtől tapasztalható.
Sokszor hallani azt is, hogy a másodvetésben alkalmazott zöldtrágya/takarónövény szárítja a talajt. Ez azonban zömmel csak időszakos állapot a talaj felsőbb rétegeiben. A későbbiekben a lazább és szerves anyagban dúsabb talajokban a téli csapadék jobban hasznosul, magasabb talajnedvesség alakul ki, mint a fedetlenül hagyott területeken. Idővel csökkenhet a tavaszi aszályhatás is.
Lehet, hogy elsőre nem sikerül minden úgy, ahogyan azt az ember eltervezte, de türelemmel kell lenni, és fontos azt is tudni, hogy a takarónövények a felszín alatt is dolgoznak. Így elképzelhető, hogy a "csenevésznek" tűnő, 10-15 cm magas növény jó szolgálatot tesz a talajlakó élőlényeknek a gyökerével, s máris életet lehelt a talajba. Érdemes kikísérletezni a helyben a céloknak megfelelő igazi állományt és technológiát! További hasznos információk a NAK Zöldtrágyázás című kiadványában is olvashatóak.