A termőföldértékelés elmélete számos fontos ármeghatározó tényezőt ír le a földminőségtől kezdve, az elhelyezkedésen és a táblaméreten át a belvízveszélyig. Azonban néha mégis úgy tűnik, hogy a földár nem ezekkel a tényezőkkel mozog legszorosabban együtt, hanem a termőföldet körülvevő mezőgazdasági-élelmiszeripari rendszer egészének jellemzőivel. Ez nem véletlen, a termőföld birtoklása, illetve művelése révén elérhető jövedelmekre végül is ezek a tényezők hatnak a legerősebben. Az adott országban, esetleg régióban jellemző mezőgazdasági termelési szerkezet, a termelés intenzitása, a kereslet-kínálati viszonyok (beleértve a fogyasztók jövedelmi viszonyait és a fogyasztói szokásokat), a nemzeti támogatások és politikák mind olyan egyedi sajátosságok, amelyek véleményünk szerint összességében erősebb hatással vannak a jövedelmekre és ezen keresztül a földárakra, mint a termőföld szorosan vett fizikai jellemzői.

Forrás: bodenpreise.at

• A termőföld révén elérhető jövedelem a területalapú támogatásoknak köszönhetően már most sem alacsony, kérdés, hogy ez mennyire ösztönöz további fejlesztésekre, igényesebb vetésszerkezetre, öntözési beruházásokra, a szakmai háttér és -kapcsolatrendszer folyamatos fejlesztésére. Megrekedünk-e egy kényelmes, de a további fejlődést nem támogató állapotban?

• Precíziós / profitcentrum / adatalapú szemléletmód elterjedése szigetszerűen történik, a mezőgazdaság egészére még nem igazán jellemző.

• A hazai mezőgazdasági termelés jelenleg a viszonylag alacsony hozzáadott értékű, alapanyagként használatos tőzsdei termékek termelésére fókuszál (ezek az ún. commodity termékek), ugyanakkor kertészeti ágazatokban, főleg intenzív termelésben, továbbá öntözött zöldségtermesztésben jelentős az elmaradásunk.

• Van-e ösztönzés jobb minőségű, igényesebb mezőgazdasági termelésre, ha ennek felvevőpiaca belföldön korlátozott egyrészt a fogyasztói kereslet (vásárlőerő, extrém árérzékenység, "vedd a hazait" szemlélet hiánya) miatt, feldolgozói oldalon pedig a megfelelően pozícionált termékek és az ezekhez illeszkedő értékesítési csatornák hiánya miatt?

• Próbáljunk csak külföldi termelőként vagy élelmiszerfeldolgozóként bekerülni egy helyi (pl. stájerországi) áruházlánc kínálatába - jó eséllyel nem fog sikerülni, miközben mi gyakorlatilag más sem látunk, mint lengyel almát, német sertéshúst és spanyol paradicsomot. Ennek egyik oka a hatékonyságbeli eltérés, a másik pedig a "vedd a hazait" szemlélet - egyelőre egyikben sem állunk túlságosan jól.

• Egy korábbi bejegyzésünkben bemutattuk a termelés intenzitását mérő "Agrár Score" mutatónkat, melyet EU szinten összevetve a földárakkal megállapítható, hogy a mezőgazdaságunk fejlettségéhez képest a földárak még egyáltalán nem tekinthetőek magasnak.

A címben feltett kérdésre válaszolva: az osztrák árszintben egyelőre nem érdemes gondolkodni, de a magyar föld még messze nem túlárazott, "saját ligánkban" mozogva még bőven van mozgástere a földárak emelkedésének. Banki finanszírozói szemmel fontos adalék, hogy 20 éves futamidő mellett egy 2-2,5 millió Ft/hektáros tranzakció adósságszolgálata is kitermelhető a föld jövedelméből*.

*A megállapítás az adott földterület megfelelő hasznosítását feltételezve, megbízhatónak tartott adatok alapján, átlagos földminőség és normál vetésszerkezet mellett érvényes. A megállapítás az elmúlt 5 év piaci körülményein, tapasztalatain alapul, a jövőbeli lehetőségek tekintetében csak tájékoztató becslés.

Írta: Fazakas Péter - Takarékbank Agrárcentrum