Mint oly sok műszaki fejlesztés, a pilóta nélküli repülő szerkezetek is a hadiipar termékei, ott történtek a kezdeti lépések. A köztudatba néhány éve, bő évtizede kerültek be ezek a szerkezetek, melyek bevetésére akár a bázisuktól - ahol a "pilótájuk" is ült - több ezer kilométerre került sor. Ezek méretét és technológiáját tekintve merevszárnyú gépek voltak, azaz nem voltak képesek a légtér egy adott pontján "megállni", és ott stabilan, akár hosszabb ideig is tartózkodni, hanem folyamatosan mozgásban kellett lenniük. Előnyük a személyzetet is szállító repülőgépekkel szemben a kisebb üzemeltetési költség, illetve esetleges lezuhanásuk, megsemmisülésük esetén az emberi veszteség csökkentése volt.

Polgári célokra a korábban csak modellezők által használt technológia fejlődése - köztük az akkumulátoroké, műholdas helyzetmeghatározó rendszereké - révén kezdett alkalmassá válni. Ezek az eszközök ma széles ártartományban elérhetők, de közös jellemzőjük a forgószárnyas technológia és a viszonylag rövid, maximum 10-20 perces üzemidő. Ezek a repülő szerkezetek az egyre kisebbé váló fényképező- és kameratechnológiának is köszönhetik elterjedésüket, a legtöbben ugyanis fotózási, filmforgatási célra használják a drónokat. A kettő, a hobbi vagy félprofi, illetve a hadászati célokra használható eszközök között helyezkednek el azok, melyeket ipari, mezőgazdasági, tehát professzionális célokra lehet használni. Ezek között egyaránt megtalálhatók a forgó- és merevszárnyú repülő eszközök, melyek teherbírása és repülési ideje már megfelel az őket foglalkozásszerűen alkalmazó, illetve az általuk továbbított bármilyen adatot hivatásszerűen alkalmazó felhasználók igényeinek.

A professzionális, de nem katonai drónok felhasználási területeinek egyike a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás. Mindkét ágazatra jellemzőek a nagy, akár ezer hektárt is meghaladó, egybefüggő, de akár egymástól különálló területek, melyek folyamatos figyelése, különböző szempontok szerinti monitorozása eddig csak rengeteg időt igénylő felszíni bejárással vagy a dróntechnológiánál jóval drágább, embert is szállító repülő eszközökkel volt lehetséges. A drónok nemcsak képet, hanem adatokat is képesek rögzíteni, mindez a rájuk szerelt perifériától függ. A nagy földterületek hatékony, rövid idő alatti felmérését teszik lehetővé, például a talajszondák adatainak összegyűjtésével. A máskor napokig tartó tevékenység során a nedvességtartalomtól kezdve a tápanyagtartalmon, tömörödöttségen át rengeteg információ gyűjthető össze akár egyetlen felszállással is, amelynek a költsége elenyésző. A drónok arra is lehetőséget teremtenek - és ez többek között egy hazai fejlesztésű (Sport Live Media), eredetileg technikai sportok izgalmának élő bemutatására szánt képtovábbítási technológiával is megvalósítható -, hogy a szakemberek valódi HD minőségű képen keresztül élőben, késedelem nélkül tekintsék át egészen nagy területek állapotát - akár 10 km feletti távolságról. Ez áradások, belvíz, erdőtűz stb. esetén lehet kifejezetten hasznos, amikor annyi késedelem is újabb jelentős károkat okozhat, amennyi ideig a drónnak a kiinduló állomásra való visszatérése tart. A nem hobbicélú forgószárnyas, hanem ipari célokra is használható, feladattól függően akár merevszárnyas - nem villanymotoros - repülő szerkezetek levegőben tartózkodási ideje jellemzően hosszabb, akár több óra is lehet, tehát ennek kivárása, majd a memóriakártyára rögzített adatok, képek kielemzése jelentős késedelmet okozhat sürgős beavatkozást igénylő esetekben.

A drónok mezőgazdasági, erdészeti felhasználásának tehát rengeteg előnye van, melyek kiaknázására azonban - legális keretek között - jelenleg nincs, vagy csak nagyon kevés a lehetőség. A szabályzórendszerek megváltozása, netán az új körülményekhez igazodó szabályozás kidolgozása sosem történik meg rövid idő alatt, és nincs ez máshogy a drónok esetében sem. A hivatali bürokrácia, döntési mechanizmus önmagában roppant időigényes, de a drónok felhasználását a szabályozás elkészítéséről szóló döntés is hátráltatja. A rövid idő alatt viszonylag széles körben elterjedt, elsősorban fotózási, filmezési célú drónhasználat már többször hatósági ellenállásba, sőt büntetés kiszabásába is torkollott. A problémát az okozza, hogy az érvényben levő előírások jóval a drónok létrejötte előtt születtek, de - egyelőre - rájuk is vonatkoznak. Betartásuk nem lehetetlen, de nem is életszerű, elég például a 30 nappal korábban benyújtott légtérhasználati engedélykérelemre gondolni. Az ilyen korlátozások pontosan a drónok legjobb, leghasznosabb tulajdonságait értékelik le, az azonnali bevethetőséget és a könnyű kezelhetőséget. A drónt használó - irányító - személy számára is szakszolgálati engedélyt, "pilóta jogosítványt" ír elő a Közlekedési Hatóság, aminek ugyan valamilyen formában lenne létjogosultsága - az eszköz biztonságos irányításáról és a rá vonatkozó szabályok ismeretéről számot adhat a "pilóta" -, de semmi esetre sem a ma érvényben levő módon.