A mezőgazdasági ágazat szereplőinek évek óta egyre nagyobb gondokat okoz a hektikus időjárás és a munkaerőhiány. Mindkettő nagyban befolyásolja az egyes munkálatok elvégzését, ahogy azt is, mennyi ideje van ezekre a gazdálkodóknak. És bár a munkaerőhiány okozta problémákat átmenetileg ki lehet váltani a több műszakos, jóformán éjjel-nappal üzemelő gépekkel, ez hosszútávon nem tűnik jó megoldásnak. Ennek megoldására (is) rukkoltak elő a mezőgazdasági gépgyártók a robottraktorok koncepciójával. Ez voltaképp egy olyan gépet takar, amely a hagyományos traktorok valamennyi feladatát képes ellátni a földeken, egyetlen apró különbséggel: a vezetéséhez nincs szükség emberi jelenlétre. Az elgondolás szerint szerint ezek a gépek vagy önállóan, vagy az előzetesen beléjük táplált utasítások alapján, esetleg a fejlett mesterséges intelligencia segítségével úgy is el tudják látni a feladataikat a földeken, hogy közben nem figyel rájuk folyamatosan egy emberi kezelő.

A robottraktorok fejlesztésével számos mezőgazdasági gépgyártó foglalkozik, ennek alapvetően két nagy iránya van. Az egyik út, a már meglevő traktorok "felokosítása", szenzorokkal és algoritmusokkal, amelyek a betáplált utasítások követésétől a tényleges önvezetésig és mesterséges intelligenciával megtámogatott döntéshozatalig terjed. Ennek előnye, hogy nem kell új gépet vennie a gazdáknak, ugyanakkor a nagyobb teljesítményű traktorát is fel tudja javítani. A másik azon robottraktorok köre, amelyeknél már vezetőfülke sincs, és az emberi kezelő legfeljebb távirányítással tudja vezérelni a gépet. Ezek jellemzően kisebb méretű és teljesítményű gépek, amelyek viszont kevésbé tömörítik a talajt, illetve gyakran környezetbarátabb a működésük, mint a feljavított hagyományos traktoroké. Természetesen léteznek hibrid megoldások is, amelyek e két megoldás között próbálnak meg egyfajta arany középutat találni.

Az ilyen gépek fejlesztése azonban pénz-, erőforrás- és időigényes, így gyakran előfordul, hogy a működő és terepi körülmények között is bizonyító prototípusok bemutatása után éveket kell várni a kész, kereskedelmi forgalomban is kapható termékekre. Máskor a gépek specifikációja és a szabályozási környezet szól közbe, ugyanis az Európai Unió talán a világ legszigorúbb követelményrendszerével rendelkezik, különösen a kibocsátás terén, ami megakadályozhat bizonyos, már ténylegesen is létező robottraktorokat abban, hogy betörjenek az európai piacra. Megint más esetekben a gyártók döntése is közbeszólhat, hogy a gépeket csak egy bizonyos kontinens piacára állítják elő, és a világ többi részén majd egy későbbi időpontban válnak elérhetővé ezek a járművek, ha egyáltalán elérhetővé válnak. De melyek azok a robottraktorok, amelyek már többek egy puszta prototípusnál, és az elmúlt években nagy szenzációt keltettek a bemutatókon és a földeken? Melyek érhetőek már el az ágazat szereplői számára? És melyekre kell még várnia a magyar és külföldi gazdáknak?

Néhány éve, 2019-ben érkezett a hír, hogy a Yanmar a meglevő modelljeik egyikének felokosításával hozott létre robottraktort, amelyet megfizethető áron, az eredeti géphez képest mindössze 20%-os felárral lehetett beszerezni. A gépek azonban főként a japán és az ázsiai piacra készültek, Európában ugyanis a nagyobb Yanmar traktorok jellemzően nem felelnek meg a haszongépjárművekre megszabott kibocsátási követelményeknek.

Ugyancsak 2019-ben került bemutatásra az ír feltaláló, David Doran által kifejlesztett, és az Acres Machinery közreműködésével megépített csodamasina, az iTarra. Ez egy olyan általános elektromos robottraktor, amelyhez szintén elektromos meghajtású munkagépek csatlakoztathatók, ugyanakkor rendelkezik egy dízelüzemű generátorral is a működtetésükhöz. A gép a gyártó szerint háromféleképpen irányítható: teljesen automata üzemmódban, a beletáplált útvonalat és utasításokat önműködően követi; virtuálisan, amikor során a kezelő egy VR-sisakkal vezérli a traktort, valamint hagyományos rádiótávirányítássa. Az iTarra az akkori hírek szerint alapfelszereléssel megközelítőleg 150 ezer euróba fog kerülni, extrákkal azonban elérheti a 200 ezer eurót is. A projekt állását, a gép elérhetőségét illető információk azonban a gyártó oldalán sem találhatóak, egyedül annyit lehetett megtudni, hogy a robottraktor hamarosan Észak-Amerikában is elérhető lesz.

Az ugyancsak japán Kubota már régóta foglalkozik a robottraktorok gondolatával, az első ilyen terveiket 1970-ben mutatták be. 2020-ban aztán előrukkoltak az úgynevezett "X tractor" koncepciójával. Ez egy tökéletesen önálló, mesterséges intelligenciával megtámogatott robottraktor lesz, amely - lévén teljesen elektromos üzem - zéró kibocsátással fog rendelkezni. A tervek szerint a négy hernyótalpas traktor még rizsföldeken és az egyenetlen talajokon is biztonságosan fogja tudni vezetni magát, mi több, képes lesz változtatni az alakján, hogy a megfelelő szinten tartsa a jármű magasságát. Noha a nagy bejelentés óta eltelt két év, az "X tractor" azóta sem jelent meg a kereskedelmi forgalomban.

A robottraktorok fejlesztése Kínát sem hagyta hidegen, hiszen a munkaerőhiány ott is legalább akkora problémát jelent, mint a világ többi táján. A kínai megoldás az ET504-H névre keresztelt elektromos robottraktorok lesznek, amelyek nemcsak 5G mobilkommunikációs technológiával, de önvezető funkcióval és teljes távirányíthatósággal is el lesznek látva. A gép másik nagy előnye a hidrogéncellás meghajtás lenne, ám éppen ez szab gátat a terjedésének is. Az ilyen akkumulátorok előállítása egyszerűen túl magas, emiatt - hiába jutott túl a prototípus a különféle teszteken, egyelőre még nem kerülhet sor a tömeggyártására.

2021-ben az amerikai Monarch Tractor bejelentette, hogy teljesen elektromos, önjáró traktort dobott piacra, amely képes önállóan, vezető nélkül végrehajtani az előre beprogramozott feladatokat, de a cég állítása szerint azt is el lehet érni vele, hogy a gép a szántóföldön vagy ültetvényen kövesse a munkást, és lassan haladjon a nyomában. A vállalat akkori bejelentése szerint a robottraktor 50 ezer dolláros (14,7 millió forintos) kezdő árral rendelkezik, ám a gyártó Európába egyelőre nem szállít a gépekből.

Ugyanebben az évben a franciák is beszálltak a történetbe, amikor is a Sitia előrukkolt a Trektor névre hallgató mezőgazdasági robotjával, amely szigorúan véve nem volt robottraktor, valójában azonban mégis. A robot ugyanis képes lesz arra, hogy igény szerint változtassa a magasságát, a tengelytávolságát és a meghajtását, valamint számos felszereléssel és már létező szerszámmal is kompatibilis lesz. Ez pedig azt jelenti, hogy a talajművelési munkálatok során a robotot ugyanúgy lehet majd használni, mint egy hagyományos traktort. A fracia gyártó azonban még nem végzett a Trektor fejlesztésével, így a robot kereskedelmi forgalomba kerülésének dátuma és várható fogyasztói ára azóta sem ismert még.

Tavaly ősszel rukkolt elő az olasz Dragone a saját robottraktorával. A Black Shire névre keresztelt gép érdekessége, hogy nem rendelkezik külön teljesítményleadó tengellyel, helyette vastag tápkábelekkel lehet majd energiával ellátni a traktorra csatlakoztatott felszereléseket. A robottraktort eredetileg a gyümölcsösökbe és a szőlőbirtokokra szánták, de a Dragone közleménye szerint a gép a szántóföldeken is helyt tud állni. Az gép irányárát illetően a projekt vezetője akkor azt mondta, hogy kevesebb lesz, mint 200 ezer euró.

Természetesen a John Deere hibrid megoldását sem szabad szó nélkül hagyni. Az amerikai gyártó egy olyan elektromos robottraktort (SESAM 2) alkotott meg, amely alapvetően vezetőfülke nélkül működik, de van egy mobil irodaként is szolgáló, tetszés szerint fel és le szerelhető fülkéje, amelyet a közúti közlekedés során kell alkalmazni. A traktor kezelője innen figyelheti, szükség esetén irányíthatja is a robottraktort, vagy robottraktorokat, ugyanis a SESAM 2 képes lesz flottában is dolgozni.

Utoljára a svédek léptek be a robottraktor fejlesztési versenybe, és egy autonóm, elektromos és ultrakompakt gépet mutattak be. A CAKE nevű cég robotjárműve a kisebb méretű gazdaságok számára kínálna alternatívát a nagyobb, hagyományos gépekkel szemben. A gépet igyekeznek majd a leginkább környezetbarát alapanyagokból és a legkevésbé szennyező módon létrehozni. A Kibb névre keresztelt traktor gyártása azonban még meg sem kezdődött.

Látható tehát, hogy a robottraktorok fejlesztése és gyártása folyamatosan zajlik, bár ebből a gazdálkodók elég keveset érzékelhetnek. Fontos azonban megjegyezni, hogy egy ilyen termék megalkotása lassú, idő- és tőkeigényes feladat, amelyet a több tényező is befolyásolhat, mint például az orosz-ukrán háború, illetve az ezzel is összefüggő chiphiány és alapanyaghiány. Előfordulhat, hogy több projekt is a célegyenesben van már, de amíg a fenti problémák nem oldódnak meg, addig a gyártóknak nincs lehetőségük befejezni őket. Így elmondható, hogy bár a robottraktorok a földekről hiányzó emberek jelentős részét képesek lennének kiváltani, ez a megoldás egyelőre még nem elérhető a gazdálkodók számára.