Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) az árhullám levonulása után azonnal megkezdte a vízpótlási munkálatokat. Ennek során számos tározót, mederszakaszt és holtágat töltöttek fel a Dunából és mellékfolyóiból származó vízzel. A kisalföldi Holt-Marcal, a győri Rabkerti-tó, a tatai Öreg-tó és a Ráckevei-Soroksári-Duna-ág is részesült a vízpótlásból. Emellett öntözőcsatornák és halastavak is kaptak frissítést a Duna völgyében. A Tolna vármegyei holtágrendszer, beleértve a Faddi-Holt-Dunát, a Tolnai-Holt-Dunát, a Bölcskei-Holt-Dunát és a Bogyiszlói-Holt-Dunát, szintén jelentős vízmennyiséget fogadott be. Az Alsó-Duna-vidéki igazgatóság a Kiskunsági-főcsatornába és a Duna-völgyi-főcsatornába is juttatott vizet, összesen mintegy ötmillió köbméter mennyiségben. Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője szerint azonban a vízügy erőfeszítései önmagukban nem elegendőek.
A vízügyeseknél is egyértelműen látszik az elmozdulás a vízmegtartás irányába, de meg van kötve a kezük. Az egész vízgazdálkodási rendszerünk alapvetően a túl sok víz kezelésére van berendezkedve
- mondta. Hozzátette, hogy a mai napig folyik a vizes élőhelyek lecsapolása, és 42 ezer kilométernyi belvízcsatorna vezeti el a természetesen megjelenő vizet a tájból.
Az éghajlatváltozás következtében megváltozott csapadékeloszlás új kihívások elé állítja a vízgazdálkodást. Bár az árvizek látványosabb problémának tűnnek, az elmúlt évtizedben az aszálykárok nagysága egyre inkább meghaladta az ár- és belvízkárokét. Ez is jelzi, hogy a vízelvezetés helyett a vízmegtartásra kellene koncentrálni.
Dedák Dalma szerint a természetalapú megoldások, mint például az árterek egy részének szabályozott visszakapcsolása a folyóhoz, nemcsak hatékonyabbak, de gazdaságosabbak is lennének.
Az nem a természetvédők ábrándja, hogy a természet segíti a klímaváltozás szélsőségeihez való alkalmazkodást, hanem egy tudományosan igazolt tény
- hangsúlyozta a szakértő.
A mezőgazdasági gyakorlatok átalakítása is kulcsfontosságú lenne. Sok területen, ahol rendszeresen váltakoznak a belvizek és aszályok, fenntarthatóbb lenne a vízmegtartásra összpontosítani. Ehhez azonban megfelelő támogatási rendszerre és ösztönzőkre lenne szükség a gazdálkodók számára. Szilágyi Sándor építőmérnök szerint már érezhető némi változás a szemléletmódban. Egyre több település és civil szervezet szeretne vizet juttatni holtágakba és kiszáradt medrekbe. A szakmai fórumokon is középpontba került a vízmegtartás és -gazdálkodás kérdése.
Az OVF már tud pozitív példákat felmutatni, mint például a Keleti-főcsatorna üzemvízszintjének megemelése vagy az Ormánságban létrehozott Ős-Dráva projekt, ahol a vízkészlet megőrzését, a tájhasználatváltást és ökológiai szempontokat is figyelembe vevő vízgazdálkodási rendszer működik. Összességében elmondható, hogy bár történtek előrelépések a vízmegtartás terén, még hosszú út áll előttünk. A szemléletváltáshoz szükség van a politikai akaratra, a támogatási rendszerek átalakítására és a társadalom széles körű együttműködésére. Csak így lehet hatékonyan felkészülni a klímaváltozás okozta kihívásokra és biztosítani a fenntartható vízgazdálkodást Magyarországon.