Szeptemberben az egyik megkerülhetetlen kora őszi feladat a virághagymák elültetése, ezt semmiképp sem szabad elodázni, hiszen csak így lesz elegendő idejük tavaszra előbújniuk. Tulajdonképpen nincs is ebben semmilyen különös furfang, ha az ember követi a virághagymák csomagolásán feltüntetett információkat, figyelemmel van a víz- és fényigényükre, akkor minden gördülékenyen fog menni.

Sajnos sokan nem veszik figyelembe, hogy a talaj minőségére is legalább annyi gondot kell fordítani, mint bármi másra a kertben. Nem elég csak műtrágyázni, hiszen a növények elég gyorsan felhasználják az így rendelkezésükre álló tápanyagokat, a talaj szerkezetét viszont nem érinti egy ilyen változás. Érdemes tehát az átfogó talajjavítást szem előtt tartani, és szerves, érett trágyát használni, vagy kerti komposztot vagy korhadt leveleket, ezekből az anyagokból készítik a mikroorganizmusok az értékes humuszt, ami hosszútávon is biztosítja a tápanyagellátást. Minél korábban sor kerül erre, annál több ideje lesz a tápanyagoknak egyenletesen eloszlani a földben.

A harmadik, klasszikusan kora őszi feladat az évelők visszavágása, mivel ilyenkorra ezek a növények elgyengülnek, száradásnak indulnak, ekkor célszerű őket szinte a földig visszavágni, hogy tavasszal újra szárba szökkenhessenek. Hasonló elv szerint az egynyáriak kiszedése is szeptemberi munka, a felszabadult helyre pedig ültethetőek újabb, akár kétnyári növények is. Ha pedig valaki a megüresedett helyekre nem a szemnek, hanem a gyomornak kedves növényeket szeretne ültetni, akkor van pár olyan haszonnövény, amiknek a szeptember a tökéletes időzítés, ilyen például a sóska, retek, saláta, spenót, mák.

Ahogyan a természet is kezd nyugovóra térni, úgy októberre is már kevesebb teendő marad a kertben. Ha az ember a korábbi hetekben letudta az érzékenyebb növények gondozását, ültetését, akkor a nagyobb feladatok közül már csak a fák és bokrok ültetése maradt hátra. Ilyenkor a talaj hőfoka a napközbeni melegek miatt alkalmas arra, hogy a gyökerek kellőképpen kifejlődjenek, de természetesen ebben az esetben is törekedni kell arra, hogy az altalaj laza legyen, illetve hogy gazdag, tápanyagban dús helyre kerüljenek.

A meglévő fák és bokrok visszametszése is elengedhetetlen, főleg akkor, ha megbetegedett, sérült vagy elhalt ágakat lát az ember. Ha viszont a bokrok túlságosan tömöttnek hatnak, akkor el lehet gondolkozni a ritkításon, hiszen ez hosszútávon előnyére fog válni, mivel így a középső részek is elegendő fényt és levegőt kapnak majd. A gondozás előtt mindenképp tájékozódni kell arról, hogy melyik típusnak milyen konkrét igényei vannak.

Novemberre a kert növényei már felkészülnek a télre, nyugalmi állapotba váltanak, a tápanyagfelvétel és a "légzésük" egyaránt lecsökken. Ilyenkor célszerű a fagyérzékeny fák védelmét támogatni, főleg a frissen kiültetett és a pár éves csemetéknek kell segíteni. A legérzékenyebb pontjuk kétségtelenül a gyökérnyak, amit a törzs "felkupacolásával" vagy bemeszeléssel lehet a legegyszerűbben biztosítani, így megakadályozható az, hogy a törzs szövetei - a hőmérséklet változás okozta kitágulás és összehúzódás miatt - roncsolódjanak.

A levelek összegyűjtése nemcsak esztétikai szempont, hanem a gombásodás féken tartása miatt is fontos lehet. Ez nemcsak a lombseprű rendszeres használatával, hanem a késő őszi permetezéssel is megelőzhető. A fenntarthatóság jegyében a lehullott lombokat pedig ajánlatos szakszerűen komposztálni.

Ha mindezeken túl van az ember, akkor már tényleg csak pár apró dolog maradt hátra. Vízteleníteni kell az öntözőrendszereket, nehogy kárt okozzon bennük a fagy. Végezetül pedig gondoskodni kell a szűkös hónapokban a kert madarairól is, etetőket kell kihelyezni, hogy aztán a természet újraindulásakor ők segítsenek a kártevők és rovarok megtizedelésében.