Gyógynövény, fűszer, zöldség, és díszváltozatai is vannak

Az Allium nemzetség tagjai elterjedésüket annak is köszönhetik, hogy termesztésük viszonylag egyszerű, konyhai felhasználhatóságuk pedig igen változatos. Sok közülük geofiton, azaz kora tavasszal virágzó, aminek eredeti élőhelyükön van jelentősége, ahol erdei aljnövényként élnek.  A tavaszi virágzás taktikai szempontból fontos: mire a fák kilombosodása miatt árnyékba kerül a növény, addigra már túl van a vegetációs fázisain és virágzásán. Egyeseknek a hagymáját, másoknak a levelét használjuk, de sok hagymának a virága is fogyasztható, ideális ehető díszítés tálaláshoz, illetve magjuk csíráztatva csíra zöldségként fogyasztható télen. Általában hideg-, és szárazságtűrő fajok tartoznak a hagymák közé, ízük jellegzetes, sok magyaros étel alapvető hozzávalója. A bennük található alliin és allicin hatóanyagok adják a jellegzetes ízét és illatát a növénynek, emellett antioxidáns és antibiotikus hatásuk miatt gyógyhatásuk is jelentős. Ezek a kedvező hatások leginkább nyersen fogyasztva érvényesülnek.

A vöröshagyma lehet fehér vagy lila is

A vöröshagyma (Allium cepa) a legelterjedtebb hagymafaj, sokféle változattal, így találkozhatunk fehér, vagy lila formáival is. Magról is szaporíthatjuk, de így legalább kétéves a termesztése, jobban járunk, ha már előnevelt dughagymát vásárolunk, és innen indítjuk a termesztést. Frissen felszedve, amikor buroklevelei még lédúsak zöldhagymaként is fogyasztható a leveleivel együtt. A buroklevelek aztán később kiszáradnak és a fajtára jellemzően elszíneződnek. Ilyenkor felszedve már jól tárolható akár hónapokig is a hagyma. A barna buroklevélből készült tea karamellizált cukorsziruppal fogyasztva köhögéscsillapító hatású. Emellett főzetét a barna haj színezésére használták régen. A vöröshagymának a legerősebb az aromája, bár főzéssel, párolással ez enyhíthető. Sokféle formaváltozata van a lapostól a hengeresig, utóbbit sonkahagymának hívják.

A fehér hagyma, amit a gyorséttermekből hamburger hagymaként is ismerünk annyiban különbözik a vöröstől, hogy kiszáradás után is fehérek maradnak buroklevelei. Ugyanarról a fajról van szó, ez csak egy változat. Az illata és az íze is enyhébb, édeskésebb, ezért kiválóan használható salátákba, hamburgerekbe – tehát nyersen is. A lila hagyma is a vörös változata. A lila hagymát szintén fogyaszthatjuk nyersen is, lennek szebb a színe, és ízesebb a hagymája. A gyöngyhagyma is egy fehér változat, ami apró marad emiatt savanyúságnak is elkészíthető.

Csokros hagyma (Allium cepa var. aggregatum)

Nálunk ritkábban ültetett, Ázsiában gyakoribb változat. Nevét onnan kapta, hogy egy tenyészidő alatt is több kisebb hagymát nevel a tő, tehát nagyon jól sarjadó. A hagyma húsa közepesen kemény lilás fehér, vagy zöldes fehér, nagyon kellemes ízű, nem csípős, ez a legjobban tárolható hagyma. Szaporítása egyszerű, hiszen a bőségesen hozza sarjhagymáit. Ápolási munkái megegyeznek a vöröshagymáéval, de 25x8 centiméteres térállásba ültessük el kora tavasszal. Egy csoportban általában 3-5 hagyma fejlődik. Június végén - július elején már betakarítható.

Fokhagyma (Allium sativum)

Jellegzetesen átható illatú, csípős ízű, gerezdekből (fiókhagymákból) összeálló hagymája sok étel alapvető fűszere. Illatának köszönhetően a hiedelem szerint vámpírűzésre is alkalmas. Gyógyhatása miatt a fokhagymát már az ókorban és a középkorban is sokra becsülték. Érelmeszesedés ellen, vérnyomás-csökkentőként, bélfertőtlenítésre, az emésztés segítésére ma is sokan fogyasztják. A gerezdek elültetésével szaporítható. Van olyan változata, mely a szár tetején, a virág helyén nem magot hoz, hanem kis hagymákat, ezeket léghagymának nevezik, és földbe ültetéssel gyorsan újra teljes értékű növényt kapunk.

Póréhagyma (Allium porrum)

Az eddig említettektől eltérően a póréhagymát kétéves kultúrában tartjuk. Íze enyhébb a vöröshagymáénál, és az igazán jó zamat eléréséért etiolálni kell. Ez annyit jelent, hogy a második évben feltöltjük földdel a tövek környékét, és ennek eredményeként a föld alá kerülő hosszabb hagymarész kifehéredik, ízletesebb lesz. A póré hagymateste hosszúkás, míg a hagymák többsége kerek, de pont e hosszúkásabb formának köszönhetően egy tő póréhagymából több fogyasztható rész lesz, mint a kerek formájú hagymafélékből.

Metélőhagyma (Allium schoenoprasum)

Nevezik snidlingnek, és pázsithagymának is ezt a növényt. Rendhagyó a hagymák között, mert évelőként tartjuk, másrészt, mert nem a hagymáját, hanem a levelét esszük. A főzés tönkreteszi az ízét, ezért közvetlenül a tálalás előtt nyersen, aprítva adjuk az ételhez. Cserépben is nevelhető, akár télen a szobában is. Vannak lila, rózsaszín és fehér virágú változatai. A kínai metélőhagyma (Allium tuberosum) a snidlinggel rokon növény, metélő fokhagymának is hívják. Nagyon hasonló életformájuk, termesztésük, de a kínai hagyma friss levele fokhagyma ízű, virága fehér, nyár végén nyílik, a terméscsoportja pedig még száraz virágként is használható. Levele ennek laposabb, míg a metélőhagymáé hengeres keresztmetszetű.

Örökség fajták

Több olyan hagyma is létezik, melyek soha nem kerültek üzemi méretű termesztésbe, ám kiskerti felhasználásra sokszor érdemesebb foglalkozni velük, mint a nemesített hibrid fajtákkal, hiszen kevesebbet „teremnek” ugyan, de kevesebb gondozás mellett is jobb a termésbiztonságuk, mert ellenálló, tág tűrésű növények. Egyik ilyen érdekesség a sétáló hagyma, vagy rokamabol. Furcsa botanikai tulajdonsága a viviparizmus, vagy elevenszülés. A fokhagymának is van ilyen változata, és a vöröshagymának is. Virágfején elnyílás után nem magok, hanem kis hagymák képződnek, amelyek dughagymaként hasznosíthatók. Ezek sokszor még az anyatövön kihajtanak, megindulnak a gyökereik is és miután lehullottak, már önálló növényként folytatják életüket.

A mogyoróhagyma (Allium ascalonicum) is fészket képző hagymafaj mint a csokroshagyma, ennél egy dughagymából 3-4 hagymát kapunk. Salottának is hívják, hagymáját a vöröshagymához hasonlóan ételízesítésre, főleg húsételek és mártások készítéséhez használják. Rövid, hengeres levelei üregesek. Levendulakék, vagy piros virágai díszkertben is szépek. Télálló hagymái aprók -sar hosszúságuk nem érik el az 5x2 cm-t, a fokhagymához hasonlóan csoportosan fejlődnek egy közös tönkön. A növény zsenge levelei is fogyaszthatók.

A sarjadékhagyma (Allium fistulosum) a Bajkál-tó környékéről származik, csak hosszúkás, hengeres szárat fejleszt, hagymafejet nem növeszt. A fehér és a zöld része is felhasználható. Eredeti élőhelyének mostoha körülményei miatt jól alkalmazkodott a zord éghajlati feltételekhez, így nálunk a tél épp csak megállítja a fejlődését, korán tavasszal már friss zöldhagymát hoz.

Van néhány ellenségük

A hagyma kártevői, kórokozói közül a hagymalégy, a fuzárium, a botrytiszes rothadás, és a hagyma peronoszpóra azok, melyekre a termesztés során számítani lehet. A hagymalégy megjelenési esélyét csökkenthetjük, ha a kert más részébe ültetünk hagymát, mint ahol előző évben volt. A kórokozóknak pedig azzal tehetünk keresztbe, hogy nem ültetjük túl sűrűre a hagymákat, így a légmozgás hamarabb leszárítja az öntözővizet, a csapadékot és a reggeli harmatot a levelekről, amivel e betegségek terjedését gátolni tudjuk.