Most is kertészkedhetünk

Amennyiben ősszel előkészítettük a talajt, (vagy most alkalmunk van rá, mert nem túl sáros), az gyommentes, akkor lehetőség van rá, hogy olyan korán veteményezzünk bele, amennyire csak lehet. Még a tél folyamán, bármikor, amikor a talaj nedvességállapota alkalmas erre, azaz nem ragad. A tél alá vetés időpontja nem kötött: tél végén van. Feltétele, hogy ne legyen hó borítás, és a talaj csak annyira legyen nedves, hogy művelésre alkalmas legyen. Fontos, hogy lehessen a magoknak árkot húzni, és a vetést takarni. A zöldségek közül ilyen korai termesztésre nem minden faj alkalmas. Olyan zöldségek vethetünk januárban vagy februárban, amelyek fagytűrők, és az első enyhe napokon már fejlődni kezdenek, s hamar szedhetőek lesznek: téli saláta, spenót, zöldborsó, illetve ültethetjük a hagymát és a fokhagymát is ilyenkor.

A természet indítja a rajtot

A tél alá vetés lényege, hogy még télen, arra alkalmas időben elvetjük a magokat, így a növény „maga dönti el” az időjárás - főként a hőmérséklet - függvényében, hogy mikor kel majd ki, ami természetesen akkor következik be, amikor számára megfelelő a hőmérséklet és csapadék mennyiség. A tél alá vetés egyik előnye, hogy akkor vetünk, amikor más kerti munka még úgysincs. Másik előnye pedig, hogy míg ha magunk döntjük el, hogy mikor vetünk, akkor lehet, hogy napokkal, hetekkel kerül később sor a vetésre, ahhoz képest, mint amikor a mag már csírázna és a magonc fejlődne. E késedelem azért is hátrányos, mert vagy rövidebb lesz a növény tenyészideje, vagy később tudjuk szedni a termést. Tavasszal még csapadékos az időjárás, ez idő alatt jobban fejlődnek a növények öntözéses vízpótlás nélkül is. Ha későbbi időpontban vetünk, akkor a növény fejlődési időszakának (főleg hosszabb tenyészidejűek esetén) nagyobb része esik már a nyári időszakra, azaz, ha az időjárás úgy hozza, többet kell öntözzünk.

Mivel kezdjük?

A sárgarépa az egyik legkorábban vethető zöldség. Általában februárban-márciusban lehet elvetni, amikor nem várható fagy, de korábban is vethetjük, majd kikel, amikor a körülmények megfelelőek a számára. A sorokat 20-25 cm távolságra kell húzni, és a tövek közötti távolság legyen körülbelül 5 cm. A sárgarépa igényli a jó talajt és a napos helyet. Esetében fontos, hogy vagy bakhátra kerüljön, vagy mélyen lazított talajba, különben elágazódhatnak a gyökerei, ami miatt több munkával, és több hulladékkal tudjuk csak pucolni.

A saláta is korán elvetendő zöldség, már január-februárban a talajba kerülhet. A sorokat 20-25 cm távolságra kell kialakítani, és a tövek közötti távolságnak körülbelül 15 centiméternek kell lennie. A saláta jól növekszik laza, jó vízáteresztő talajban.

A hónapos retek vetését is elkezdhetjük, ha megfelelő a talaj állapota. A sorokat 10-15 cm távolságra jelöljük ki, és a tövek közötti távolságnak körülbelül 2 centiméternek kell lennie.

A spenót és a petrezselyem is vethető korán, illetve a dughagymát és a fokhagyma gerezdeket, ha ilyenkor ültetjük, akkor amint lehet kihajtanak majd. A tél alá vetéssel-ültetéssel tehát a koraiság fokozható olyan zöldségfajok esetén, amelyeket a hideg nem károsít, maximum csak leállítja időszakosan a fejlődésüket.

Inkább sűrűbbre vessünk, mint ritkásan

A vetőmagszükséglet megállapítása kellő rátartással történjen, hiszen a magvak kelését és a kikelt állomány létszámát számos tényező hátrányosan befolyásolja. A különböző vetési útmutatókban, vagy a tasakokon található használati utasításban megadott magmennyiséget érdemes megnövelni 20-30 százalékkal, főleg akkor, ha az ideálisnál korábban vetünk (az alacsony hőmérséklet miatt), vagy ha később, akkor pedig a szárazabb időjárásnak keléshatékonyságot csökkentő szerepe miatt.

Az apró magvak jó vetésének megkönnyítése érdekében vetés előtt érdemes őket akár fele-fele arányban is homokkal, perlittel, fűrészporral, vagy más szemcsés anyaggal összekeverni, így ideálisabb lesz a sűrűség, kevesebbet kell majd ritkítani. A drazsírozott magvak vetése szintén könnyű. Ezek az eredetileg szintén apró magvak a méretüket olyan mértékben megnövelő burkolatot kapnak, hogy így már kézzel, szemenként is vethetők a jó tőtávolság beállításának az érdekében. Burkolatuk ráadásul serkentő, nedvszívó és tápláló anyagokat is tartalmazhat a csírázáskori betegségek ellen védő anyagokkal együtt. Ezeket a magvakat az elvetésük után különösen óvni kell a kiszáradástól, mert ez esetükben akár végzetes is lehet.

A sorba vetés mellett érdemes ágyásokban is gondolkodni kisebb területek esetén, ezek könnyebben gondozhatók, ha köztük járóutat hagyunk. A vetés védelme legtöbbször a magvakkal táplálkozó madarak ellen szükséges. Riasztásukra fél méteres leszúrt fapálcák is alkalmasak a kelésig, végeikre felköthetők papír vagy alufólia csíkokkal, melyek a legkisebb légmozgástól lengeni kezdenek.

Van megoldás, ha egyenetlen a kelés

A kelési egyenetlenség, hiányosság okai nagyon sokfélék lehetnek. Az biztos, hogy a túl nedves, ragadós, nagyon kötött agyagos talajban az elvetett magvak nem kapnak elég levegőt, ezért nem kelnek ki. Ilyenkor a talajba került magvak a nedvesség hatására ugyan megduzzadnak, de elegendő levegő hiányában nem kezdenek el csírázni, hanem elrothadnak. Ha a kedvező vetésmélységnél (ez a magvastagságnak általában az egy-háromszorosa) mélyebbre vetünk, akkor a nagyon vastagon takart magvak gyakori rossz kelését is a levegő hiánya okozza. A talaj időközbeni kiszáradása is a kelés részbeni vagy teljes elmaradásával jár. A tél alá vetés egyik előnye, hogy ha a kelés nem megfelelő sűrűségű, és újra vetünk, még akkor sem futunk ki az időből. A tél alá vethető fajok magjai 5-6 °C-os talajhőmérsékleten már csíráznak. Fagyok alkalmával a talajban csírázó magvak nem szoktak károsodni, és az idő javulásával tovább fejlődnek.