Az öntözési módok összehasonlítása

Sokféle módszerrel öntözhetünk, mindnek van előnye és hátránya is. Alapelv, hogy inkább ritkábban de nagyobb vízadaggal öntözzünk, mint gyakran kicsivel. Utóbbi esetben nagyobb a párolgási veszteség, de ami a nagyobb baj, hogy így csak a talaj felső rétegét nedvesítjük át, és a növények gyökerei ezért oda koncentrálódnak, ami nem ideális, mert egy-egy öntözés kimaradása emiatt nagyon meglátszik majd a növényeken. Ha nagyobb vízadaggal öntözünk az mélyebben nedvesíti át a talajt és az ott élő növények gyökerei azt érzékelik, hogy mélyebben is találnak vizet, ezért lefelé is nőnek. E növények sokkal önállátóbbak lesznek, hiszen a talaj mélyebb rétegeiben akkor is találnak majd vizet, ha a felső rész már kiszáradt. Csak egy érdekesség: egy átlagos méretű, kifejlett tök növénynek, ha az összes gyökerét egymás mellé tennénk az nagyjából 16 kilométer hosszú lenne. Ebből is látható, hogy egy lágyszárú növénynek is milyen kiterjedt gyökerei vannak, nem mindegy, hogy ezek a talajban milyen módon helyezkednek el.

Bár talajtípusonként vannak eltérések, de általában egy milliméternyi csapadék egy centiméter mélyen nedvesíti be a talajt (laza, homokos talajt mélyebben, kötött agyagosat sekélyebben). A vízoszlop milliméterben mért magasságát és a terület nagyságát figyelembe véve kikalkulálható, hogy adott területen, adott centiméter mélyen a talaj átnedvesítését hány liter víz kijuttatásával tudjuk elérni.

Árasztástól a párásításig…

Árasztó öntözést ott tudunk alkalmazni, ahol a területnek nincs lejtése. Így jó mélyen átnedvesíthető a talaj, tehát viszonylag ritkábban is elég öntözni. Hátránya, hogy a nagy vízmennyiség miatt a talajból kiszorul a levegő. Az esőztető szórófejekkel nagyobb a párolgási veszteség, és a leveleket is nedvesíti az így kijuttatott víz, ez alapvetően nem előny, ám néha hasznos a levelek lemosása is, hiszen ha porosak a levelek az a fotoszintézist, azon keresztül a növény fejlődésé gátolja. Az esőztető öntözés a levegőt is párásítja, hűti, ez kedvező mikroklímát eredményez, csak lényeg hogy a levelek ne legyenek sokáig nedvesek. A csepegtető, vagy izzadócsövek előnye, hogy ezekkel célzottan a gyökerekhez tudjuk a vizet juttatni, és mivel lassan adagolják a vizet, van idő annak a talajba bejutni, nincs a talajon elfolyás, mint amikor nagy mennyiségű víz jut ki rövid idő alatt. A párásító öntözés lényege pedig nem a vízpótlás, hanem inkább a levegő és a levelek lehűtése, ez főleg légkör aszály idején lehet hasznos. Ekkor ugyanis a talaj hiába nedves, a levegő olyan magas hőmérsékletű és száraz, hogy ez akadályozza a növény anyagcseréjét, vízfelvételét. Ilyenkor célszerű hűteni a növényt és környezetét.

Mikor öntözzünk?

A késő esti, vagy kora reggeli órák hőmérséklete a legalkalmasabb az öntözésre. Ha este öntözünk, akkor kisebb a párolgási veszteség, és az éjszaka folyamán van ideje a növényeknek jobban hasznosítani a vizet. A kora reggeli öntözés előnye pedig, hogy lévén hamarosan felmelegszik a hőmérséklet, így rövidebb ideig nedvesek a levelek. A levelek felületének gyors száradása növényvédelmi szempontból előny, hiszen száraz felületű leveleken kisebb eséllyel fertőznek a baktérium és gomba kártevők.

A növények vízigénye életciklusuktól is függően változó. A csírázáshoz sok nedvesség kell, a csírázás előtt megduzzadt mag környezete nem száradhat ki addig, amíg a csíranövény a gyökerével még nem képes önálló vízfelvételre. Ezután a növekedési időszakban is, valamint virágzás után a terméskötődéskor és termésnövekedéskor is jellemzően nagyobb a vízigény, ami a termés érésekor ez csökkenni kezd. A víz egyrészt a növények turgor állapotának a fenntartásához is kell, azaz hogy a sejtjeik feszesek legyenek. Vízhiány esetén ezért indul meg a hervadás. Ezt meg kell előzni, mert a hervadó növény vízkészlete még egy ideig visszatölthető ugyan, azaz visszafordítható a hervadás, de egy ilyen kedvezőtlen folyamat a növény fejlődésébe megtorpanást hoz. Emellett a víz a tápanyag szállításban is fontos szerepet játszik, hiszen a növények a szükséges tápanyagokat vízben oldottformában képesek felvenni. Épp ezért az öntözés összeköthető a tápanyag utánpótlással is.

Egyik lehetőség, amikor például a csepegtető csöveken tápoldatot juttatunk ki, másik opció, hogy a kiszórt szilárd halmazállapotú műtrágyát, vagy a hosszú hatású gyantaburkolt tápanyagokat a víz oldja, majd a már oldott tápanyag a vízzel jut be a növénybe a gyökerek segítségével. A talajba dolgozott érett trágya, komposzt tápanyagai is csak oldott állapotban hasznosíthatók a növények számára.

Vannak módszerek a talaj vízkészletének az őrzésére is

A talaj víztartó képességét célzó módszerek közé tartozik a kapálás is, amely segít megőrizni a talaj nedvességet és csökkenteni a talajból a víz párolgását. Felszíni kapáláskor egyben gyomtalanítunk is de emellett a talaj hajszálcsövességét is megtörjük. Amikor a víz lefelé halad a talajban kis „csöveket” alakít ki. De ezen nem csak a talajba tud jutni a víz, hanem később, melegben ki is tud párologni onnan. Amikor kapálunk, ezeket a csöveket megsemmisítjük a felszín közelében, így a talajban lévő víz kipárolgása kisebb lesz.

A talajtakarás mulccsal, szalmával, fűkaszálékkal is történhet, ezek is hozzájárulnak a víztakarékossághoz, mivel a mulcs réteg segít megakadályozni a talaj kiszáradását és a víz elpárolgását. Emellett a takarónövények is fontos szerepet játszhatnak a víztakarékosságban, mivel segítenek megőrizni a talaj nedvességtartalmát és csökkentik a talajeróziót.

Ilyen például az ágyások közti rész befüvesítése. E módszernél lényeges, - csak úgy, mint gyümölcsösökben a füvesített sorköznél - hogy ne nőjenek túl nagyra a takarónövények, mert ha nagy a levélfelületük akkor sokat párologtatnak, azaz csökkentik a talaj vízkészletét. Egy mindig alacsonyan tartott, gyepesített sorköz jó a vízgazdálkodási szempontból, ám ha ezt hagyjuk térdig érővé nőni, akkor pont hátránnyá válik.