Alsó-Szászország homokos talajai adják a német krumplitermés negyedét, ahol öntözéssel támogatják a gazdák a növények fejlődését. Most egy kutatási projekt keretében azt vizsgálták a Thünen-Institut szakemberei, hogyan lehetne a vízutánpótlást racionalizálni és így spórolni vele. A projekt abból indult ki, hogy infrakamerákkal mérhető a krumplinövény felszíni hőmérséklete, és így a környezeti stressz mértéke is. Ebből aztán a szükséges öntövíz mennyisége is kiszámítható.

A vízzel telt levél kevésbé forrósodik fel

A lényeg, hogy a szezorok összevetik a növény hőmérsékletét a környezet hőmérsékletével, és ha a krumpli "lázas", akkor az azt jelenti, hogy "szenved". A levélzet hőmérséklete alapján ugyanis következtetni lehet arra, hogy mennyire telített a növény vízzel és mennyire kiszáradt. Ahhoz persze, hogy a hőmérsékleti eltérés és a szükséges öntözővíz mennyisége közötti összefüggést feltárják, előbb egy sor mérési eredményre volt szükség - eltérő öntözöttségi körülmények között. A méréssor gyakorlatilag egy kalibráció, amely a mért hő és a vízzel való ellátottság közötti kapcsolatot feltárja. Végeredményben minden egyes hőmérsékleti értékhez hozzá tudja rendelni azt a vízmennyiséget, amellyel a növény optimális hőmérséklete újra elérhetővé válik.   

A mérési sor egy sereg egyéb adatot is figyelembe vett, úgymint a talajnedvességet, a burgonyanövény növékedési ütemét és relatív víztartalmát, valamint a növény színes és infrakamerás képét is. Az összes tényező együttes figyelembe vételével aztán kialakult egy olyan indexszám, amely alapján a kultúra vízigénye valóban jól becsülhető. Az eljárás természetesen más növényfajokra is alkalmazható, de a szükséges háttérkalibrációt minden esetben le kell folytatni.