Szeptember második hetében megérkezett az ősz az országba. Az esőknek köszönhetően a repcével elvetett vagy vetésre váró területek kellő mennyiségű nedvességet kaptak a gyors és egyöntetű keléshez, és a talaj átnedvesedése is kedvezett a jobb minőségű talajmunkáknak. Az aratásra váró napraforgónak nem jött jól a csapadék, de a tányérbetegségeknek szerencsére még kevés idejük volt a felszaporodásra.

Az erősebben fertőzött területeken a fehérpenészes (szklerotíniás) tányérrothadás mértéke még nem haladja meg az 5 százalékos szintet, és hasonló nagyságrendű a szürkepenészes (botrítiszes) tányérok száma is. A növények gyors felszáradása esetén az aratás kezdetéig nem tud növekedni a fertőzés, de ha a napokban további esőzések lesznek, az károsan hathat a termés minőségére, és nagyobb lesz a termésveszteség. A makrofominás szártörés miatti veszteségek elsősorban ott növekedhetnek, ahol a szél ledönti a beteg növényeket, és a betakarító gépek nem képesek learatni azt. Az ütemes aratás utáni gyors és jó minőségű száraprítás megkönnyíti az őszi kalászosok vetése előtti talajmunkákat.

Már csak a csemegekukorica táblákon lehet találni friss kukoricamoly-fertőzést, de ott jellemzően védekeznek a kártevő ellen, ezért nem lesz magas a kártétel. A takarmány céljából termesztett kukoricatáblákon viszont általánosan magas a fertőzés, nagyon sok lesz a csőkártétel is. Ugyan újabb fertőzés már nem várható, de a kukoricamoly és hozzá társult gyapottok-bagolylepke általi kár  sokfelé magas lehet. A szeptember eleje óta lehullott csapadék miatt máris megjelentek a fuzáriummal fertőzött kukoricacsövek. Ha további esőzések lesznek a következő napokban, a fuzáriumfertőzés erősödni fog, ezért figyelemmel kell kísérni a betegség terjedését, és szükség esetén korábban kell megkezdeni az aratást.

Miközben már több helyen elvetették az őszi káposztarepcét, még most is igen sok az elhanyagolt repce-árvakelés. Ezeken növényeken a nyár folyamán felnövekedett egy kártevőgeneráció. Az ilyen táblák szomszédságában még a rovarölő szerrel csávázva elvetett növények sincsenek biztonságban az áttelepülő kártevőktől. Az árvakelések korábbi felszámolása elengedhetetlen fontosságú lett volna a fertőzési lánc megszakítása érdekében, ha ez elmaradt, akkor számolni kell a korai fertőzés veszélyével, és fel kell készülni a többszöri védekezésre. Ugyanez a veszély leselkedik a hamarosan elvetendő őszi árpára és búzára a nyár folyamán elhanyagolt kalászos gabonatarlók irányából. Az árvakeléseken már most jelentős a levélfoltosság, a lisztharmat, a rozsda és a levéltetű jelenléte, de még van lehetőség ezek felszámolására.