Minden termelő vállalatnál kihívást jelent a termékek piaci elhelyezése, így van ez a mezőgazdasági, élelmiszeripari termékeknél is. A hazai termelők és gyártók gyakorlati agrármarketing támogatása érdekében hoztuk létre a Takarék Agrár24 Blog-on belül a Ne csak termeld, add is el rovatot, ahol rendszeresen pozitív, élő példákat hozunk arra, hogy mi lehet egy-egy termék kapcsán a sikeres piacszerzés kulcsa egy versengő környezetben.

Új-Zéland borászati ágazata az újvilági stílusú borainak köszönheti sikerét. Mit is értünk újvilági bor alatt? Lényegében a könnyed gyümölcsös aromájú borokat soroljuk ide, melyek könnyen fogyasztható, uniformizált tételek, évjáratok között különbségeket alig fedezhetünk fel, ezeket bizonyos eljárásokkal simítják ki. Ezen tételek legtöbb esetben "nem látnak hordót", az erjesztésük irányítottan történik, hűtött tartályokban.

Új-Zélandon a borászat az 1960-as évektől kezdőden öltött nagyobb méreteket, ezidőtájt ugyanis az ottani kormány intenzíven elkezdte támogatni a szőlészeti-borászati ágazatot. Kezdetben az ország északi felén vált intenzívvé a szőlőművelés, a déli részeket az 1970-es évektől kezdték felfedezni. A Sauvignon Blanc első kirobbanó sikere a '80-as évekre tehető, lényegében ez indította el a szőlőtelepítési lázat. A fejlődés számokban: 1996-ban mindössze 240 borászat volt az országban, ezek száma mára 2000-re nőtt. Szaktudásban átvették az Ausztrál tudást is, tehát 40-50 évvel ezelőtt nem kellett a nulláról építkezniük, továbbá a méltán híres új-zélandi tejiparból már ismert volt a tartályos hűtés technológiája, sőt kapacitást is "örököltek" tőle.

Az itteni borászatok már a 2000-es évek elejétől erőteljesen használtak csavarzárat, míg Európában csak 5-10 évvel később terjedt el tömegesen, így ideálisak voltak a körülményeik az újviláginak nevezett borok készítésére. Hozzá kell tenni azt is, hogy az új-zélandi bortörvények "lazábbak" az európaiaknál, de az elkészített borok rendkívül jól illeszkedtek a 21. századi változó borfogyasztási trendekhez.

Új-Zéland szőlőtermő területei 2019-ben 38,9 ezer hektárt tesznek ki, mely nagyságrendileg a magyarországinak fele. Ehhez képest az éves exportjuk értéke 550-560 milliárd Ft nagyságrendet tesz ki, miközben a magyar alig tizede, 35-50 milliárd Ft között mozog adott év termésmennyiségétől függően. Az éves export átlagár palackos boroknál 1 700 Ft/l, tartályos borok esetében kb. 800 Ft/l, ezt érdemes viszonyítani a hazai boraink kiskereskedelmi áraihoz. Tehát a stratégia alapvetően nem a lédig borexportra van felépítve, hanem a nagyüzemi, minőségi de nem feltétlen prémium kategóriákra. A borászatukat azért az exportra építették fel, mert kis lélekszámú országként mást nem tehettek.

Az Új-Zélandi szőlészeti-borászati ágazat gyakorlatilag egy szőlőfajtára, a Sauvignon Blancra lett felépítve. A termőterületek 60-65 %-án e fajta lett telepítve, további jelentős fajták a Pinot Noir 15 % súllyal, illetve 10 %-ban Chardonnay. A három fő fajta termőterülete 90 %-ban lefedi az országét, így lényegében eldöntötték egyéni stratégiai szinten, tisztán piaci alapon, hogy az ország éghajlati adottságainak legmegfelelőbb fajtákat termesztenek szinte kizárólag.

A legnagyobb borvidékük a Malborough-i, itt évente nagyságrendileg 310 ezer tonna szőlőt termesztenek. Ezt a 310 ezer tonna szőlőt 141 szőlészet állítja elő, s 2 550 embert foglalkoztatnak utóbbi egységek. Tehát egy pincészetre 2 200 tonna kibocsátás jut, s egy alkalmazottra 121 tonna, amit csak jelentős gépesítéssel lehet elérni. 

Fontos tanulság, hogy mennyire bizonyult üzletileg sikeresnek a stratégiájuk. Az Új-Zélandi borászatok egy Deliotte által készített felmérése szerint átlagosan 25 %-os EBITDA szintű nyereséggel dolgoznak, és árbevételükből jellemzően 60 %-ot az exportértékesítés tesz ki. 

A nemzetközi sikereikhez hozzáájárult, hogy az Új-Zélandi bor mögött lévő szakmai, piaci érdekképviselet is erősnek mondható, amit évente 50-60 oldalas beszámolók is bizonyítanak a borpiaci éveikről, s minden releváns elemezhető adat könnyen megtalálható, akárcsak az egyes pincészetek elérhetőségei is. További adalék, hogy az országba beutazó turisták 60 %-a felkeres egy pincészetet.

Összegezve tehát, mi a Sauvignon Blanc sikere Új-Zélandon? Sikeres exportstratégiát építettek fel, piaci alapon, egyedi gazdasági érdekeik mentén, hatékonyan termelnek, mind emberi erőforrás, mind üzemméret tekintetében. Kiválóan felismerték azt, hogy érdemes 1-3 fajtára építeni az ország borstratégiáját. Ennek eredménye, hogy rendkívül jövedelmező a tevékenységük, számos család megélhetése biztosított a borászatból és nem kellett kompromisszumot kötniük a boraik minősége terén sem, így emelték fel Új-Zélandot a világ legsikeresebb bornemzetei közé.

Szerző: Héjja Csaba, Takarékbank Agrárcentrum