A talaj megőrzése, mezőgazdasági használatra való alkalmassága és elérhetősége elengedhetetlen feltétele egy olyan mezőgazdasági tevékenység kialakításának, amely mind a termelési, mind pedig a fenntarthatósági funkciókat képes ellátni száz éven túli távlatokban is.

A Föld szilárd részének mindössze 11%-a termőföld. Az EU átlaga közel 30 százalék, de hazánkban ez az érték 60 százalék felett van. Természeti erőforrásaink jelentős hányadát, közel harmadát a termőföldek jelentik, ezzel hazánkban a termőföld a legnagyobb értékű megújuló természeti erőforrás.

A termőtalajok fogyása több különböző okra vezethető vissza, mint: a talajpusztulás, a talajdegradáció, az urbanizáció, a közlekedés, valamint az ipari infrastruktúra terjeszkedése. "A globális talajpusztulási folyamatok kapcsán jelenleg éves szinten mintegy 75 milliárd tonna termőtalaj tűnik el. Az eddigi mért csökkenési ütemben mindössze 60 évig marad még termőképes talaj a Föld nevű bolygónk jelentős részén. Ha nem változtatunk az eddigi művelési módokon, akkor már csak 60 aratás van vissza az emberiségnek (Forrás: www.eea.europa.eu)

A talajpusztulás szempontjából Kína áll legrosszabbul, ott majd 60-szor gyorsabban pusztulnak a talajok, mint ahogyan újratermelődének. Európában ez az arány 17-szeres, Észak-Amerikában 10-szeres, Ausztráliában pedig ötszörös." (Forrás: 2010 CARBON FARMING CONFERENCE EXPO)

A talajerózió hazánkban is komoly probléma, az ország területének csaknem 16 százalékát érinti. Emellett a másik nagy problémánk a talajsavanyodás, amely termőterületeink akár 10 százalékát is érintheti. Ezért kiemelten fontos, hogy a termőföldet, mint erőforrást óvjuk és védjük, termőképességét fenntartsuk. (Forrás: https://www.mta-taki.hu)

Nem nehéz belátni, hogy a mezőgazdasági területek termelésből való kivonásával ennek a véges erőforrásunknak a talaj, mint élettér, élelmiszer és takarmány előállító funkciója véglegesen elveszik, tehát megszűnik. Mindazonáltal az ipar és az urbanizáció is kimondottam kedveli a mezőgazdasági területeknek is kiválóan alkalmas sík vidéki területeket - legtöbbször szántó és gyepterületek -, erre utal maga a zöldmezős beruházás fogalmunk is. Teszik mindezt ahelyett, hogy olyan, barnamezős területeket használnának, melyek mezőgazdasági tevékenységre már nem vagy csak korlátozottan alkalmasak.

A termőtalajnak egy másik, talán kevésbé reklámozott, de kritikus funkciója a széndioxid közvetett megkötése a légkörből, ami a talajban lebomló növények és organizmusok révén lehetséges. Egyes számítások szerint, ha kellően sok talaj biológiai értékét növelnénk, akkor akár évi 5,5 milliárd tonna széndioxidot is meg tudnánk kötni világ szinten (https://www.carbonbrief.org/), ami nagyságrendileg a legnagyobb kibocsátó, Kína évi széndioxid emissziójának 50%-a. (https://ourworldindata.org/co2-and-other-greenhouse-gas-emissions). Ez a cél a Párizsi klímaegyezménynek is részévé vált a "4 ezrelékes" kezdeményes (https://www.4p1000.org/) nyomán, ami révén - a mezőgazdaság segítségével - akár meg is lehetne állítani a globális felmelegedést, amennyiben mindenki csatlakozik a kezdeményezéshez.

A hazai termőterület csökkenésének meghatározó tényezőiről számos adat is rendelkezésre áll, amelyeket a következő blogbejegyzésünkben mutatunk be. Az azonban már előzetesen is belátható, hogy mind a művelési mód, mind pedig a művelésből való kivonás kapcsán több erőfeszítést kell tennünk itthon, és világszinten is, ha szeretnénk, hogy az unokáinknak is maradjon élő, megújuló, azaz külső beavatkozás nélkül is regenerálódásra képes termő talajunk és egyelőre az egyetlen élő bolygónk, a Föld. 

Írta: Dózsa Gergely, Takarékbank Agrárcentrum