Sara Barcelonában él, és egy olyan consulting cégnél dolgozik, amely sokat segít a mezőgazdasági szektornak, ebből kifolyólag rálátással rendelkezik a spanyol fokhagyma-szektorra. Több nagyobb, komolyan termelő családi vállalkozással áll kapcsolatban. Elmondása szerint ezeken a területeken a munkaerő 65-70%-át dél-amerikaiak és románok adják, a többiek spanyolok. Ahhoz ugyanis, hogy itt valaki munkát vállaljon, nem végzettségre van szükség, hanem spanyol nyelvtudásra - tudatta Sara. A dél-amerikaiakkal ezért nincs is gond, mert sokan spanyol anyanyelvűek, a románok pedig, akik szintén az újlatin nyelvcsaládba tartoznak, gyorsan meg tudják tanulni a nyelvet. Ahogy Sara fogalmazott, minimális nyelvtudással már munkába is lehet állni. Érdekesség azonban, hogy a spanyol munkáltatók nem törik magukat, hogy angolul, vagy már nyelven szót értsenek a külföldiekkel, a munkavállalónak kell alkalmazkodnia a helyzetnek.

Sara szerint ezeknél a vállalkozásoknál miden gépesítve van, így nincs szükség nagyobb személyzetre, csak a koordináláshoz és a takarításhoz kellenek emberek, illetve ha a vállalkozás kézzel tisztítja a megtermelt fokhagymát, akkor oda kellenek még emberek. De az egy egyszerű munka, így ahhoz se kell különösebb betanítás. A munkaidő minden nap 2x4 órából áll: 10-14 óra között, majd 16-20 óra között kell dolgozni. 14 és 16 óra között pedig egy kétórás délutáni szieszta van, ami gyakorlatilag az ebédidő is.

Arra a kérdésre, hogy mennyit lehet ezzel a munkával keresni, Sara elmondta, hogy a díjak napi tarifában vannak. A hivatalos kifizetés 41,31 euró/nap (15097 forint/nap), ez az állandó munkások fizetett napidíja. A termőföld-előkészítők ezzel szemben 60,48 eurót (22103 forintot) keresnek naponta. Vagyis az állandó munkások több mint 450 ezer forintot is megkereshetnek egy hónap alatt, de a termőföld-előkészítők akár 663 ezer forintos fizetést is összeszedhetnek. Emellett a régebbi dolgozók a szerződésük alapján az "antikvitás értéke" szerinti felárat is kaphatnak, ami lényegében valami kis extrát jelent. Ezek a munkabérek hivatalos közlönyben vannak rögzítve, vagyis ezek alá nem lehet menni. Aki mégis megpróbálná, az büntetéssel jár, magyarázta Sara. A szerződéses munkások betegszabadsággal is rendelkeznek. A közlekedés kapcsán Sara elmondta, hogy a legtöbb esetben a cég biztosít a munkásoknak egy gyűjtőjáratot. A szállás viszont külön megállapodás kérdése, vagyis ha a cég biztositja, akkor a dijazás is más alapokra helyeződik.

- magyarázta Sara.

A mezőgazdasági vállalkozások Spanyolországban csak leinformált munkaerővel dolgoznak. Ez általában azt jelenti, hogy közvetítőcégeken keresztül alkalmazzák a munkásokat. És csak akkor, ha azok rendelkeznek a megfelelő dokumentumokkal. Ha külföldi, akkor rendelkezniük kell egy úgynevezett NIE-számmal (Número de identificación de Extranjeros - Külföldiek Azonosítószáma), amely valamennyi hivatalos tranzakció és tevékenység során használható. Ez egy személyes, egyedi és exkluzív számsor, amely egy kontrollbetűt (X,Y,Z), illetve 7 számot tartalmaz. (Míg a spanyol állampolgárok a személyi szám mellett egy külön adóazonosítószámmal (NIF) is rendelkeznek, addig a külföldiek adóügyeikhez is a NIE-számot kell, hogy használják.)

Sara beszélt arról is, hogy Spanyolországban nemcsak a hosszabb idejű ott tartózkodáshoz szükséges a NIE-szám, hanem ahhoz is, ha bankszámlát akar nyitni valaki, autót vagy lakást szeretne vásárolni, ha adóbevallást kell készítenie, vagy igénybe venné az állami egészségügyi biztosító szolgáltatásait. Uniós polgárként három hónapig engedély nélkül tartózkodhat az állampolgár az EU más tagállamaiban, így Spanyolországban is. A három hónapot meghaladó tartózkodás esetén a külföldieknek a Bevándorlási Hivatalban (Oficina de Extranjeros / Foreign National's Office) vagy a lakóhely szerint illetékes rendőrkapitányságon a Külföldiek Központi Nyilvántartásában (Registro Central de Extranjeros / Central Register of Foreign Nationals) regisztráltatniuk kell magukat, ekkor kapják meg a NIE-számukat.

Krisztián korábban, még 2004-ben szamóca- és narancsszedőként dolgozott Huelva tartományban. Az egyik munkát egy közvetítőn keresztül szerezte, a másikat ő találta. Az első munkahelye egy több telephellyel rendelkező nagyvállalkozás volt, akik - egyebek mellett - szamóca-, mandarin-, és narancstermesztéssel is foglalkoztak. Ennél a cégnél Krisztián nemcsak a szamóca szedésével foglalkozott, de a gyümölcstermesztés minden folyamatában részt vett. A vállalkozás biztosított számára szállást is, és alapvetően permetezőnek tanitották, amihez el kellett végeznie egy tanfolyamot is.

Ekkoriban ezeknél a gazdaságoknál még csak külföldiek dolgoztak, a betakarításhoz ez a vállalat 200-300 lengyel nőt szerződtetett. A szedők 30 fős, a permetezők pedig 7 fős csoportokban dolgoztak. A munkavégzéshez nem kellett se végzettség, se nyelvvizsga. Ekkoriban a társadalombiztosítást még mindenkinek magának kellett fizetnie, és ez Krisztián tudomása szerint még ma is így van. A munkaidő 7 óra volt, vagyis hivatalosan 8 óra, de ebből egy ebédszünetnek számított. Krisztián elmondta, hogy egy napi munkáért 50 eurót kaptak, és most is ennyi a tarifa, így ez gyakorlatilag nem változott semmit az elmúlt 15-17 évben.

Az azonban látható, hogy a spanyolországi mezőgazdasági munkavégzés kritériumai megszigorodtak az elmúlt években. Míg a végzettség továbbra sem feltétel, a spanyol nyelvtudás felértékelődött, a fekete vagy szürke foglalkoztatás pedig visszaszorult. A legtöbb mezőgazdasági vállalkozás csak leinformált, a megfelelő papírokkal és engedélyekkel rendelkező munkaerőt foglalkoztat, ugyanakkor aki vállalja az ezek megszerzésével járó bonyodalmakat, 450-660 ezer forintos fizetést is zsebre vághat havonta.