Az Erysiphe necatornak több elkülönült genetikai csoportja ismert Európában, azonban máig nem tisztázott, hogy mi tartja fenn a stabil genetikai különbségeket. A HUN-REN ATK NÖVI kutatói ezért több mint kétezer mintát gyűjtöttek hat magyarországi borvidékről, hogy azonosítsák a kórokozó hazánkban előforduló genotípusait, és megvizsgálják, hogy mi állhat a különbségek hátterében. Emellett az egyik leggyakrabban alkalmazott gombaölőszer-csoporttal, az úgynevezett demetiláz-inhibitor (DMI) típusú fungicidekkel szembeni rezisztenciával összefüggésbe hozható genetikai változatokat is tanulmányozták. Az eredmények szerint e genotípusok az egész országban megtalálhatók, azonban borvidékenként jelentősen eltérő arányban. Előfordulásukat nem befolyásolta, hogy az adott területen alkalmazták-e a növényvédőszert - olvasható a közleményben. 

Fontos lépések történtek a biológiai növényvédelem kutatásában

Tovább szélesíti együttműködésének alapjait a Beijing University of Agriculture és a Debreceni Egyetem.

Az adatok arra is rámutattak, hogy a különböző borvidékekről származó E. necator-populációk között jelentős genetikai különbségek vannak. A kórokozó tizennégy genotípusát azonosították hazánkban, amelyek közül nyolc eddig teljesen ismeretlen volt. A korábban elterjedt, két genetikai csoportot számontartó koncepcióval ellentétben az E. necator populációi sokkal összetettebbek. A különbségek fenntartásában a földrajzi távolságnak, a szőlőfajtáknak és az egyes évjáratok közötti különbségeknek is szerepe van. Ezeket a helyi eltéréseket a növényvédelmi kezelések tervezésekor is érdemes figyelembe venni. Az eredmények emellett a rezisztenciamarkerek folyamatos monitorozásának jelentőségét is alátámasztják.