Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
A világ több tucatnyi régészeti felfedezésében - a kambodzsai Angkor Wat egykor sikeres víztározóitól és csatornáitól a grönlandi vikingek elhagyott kolóniáiig - az új bizonyítékok olyan civilizációk képét festik le, amelyek előre nem látott éghajlati változásokkal és azzal a problémával küszködtek, hogy gazdálkodási gyakorlataik fenntarthatatlanná váltak.
Ezen felfedezések között vannak ugyanakkor sikertörténetek is, ahol az ősi gazdálkodási gyakorlatok segítettek a civilizációknak túlélni a nehéz időket.
Évezredes megoldások
Az Egyesült Államok délnyugati részén élő zuni földművesek a Kr. u. 1200 és 1400 közötti hosszú, rendkívül csapadékszegény időszakokat úgy vészelték át, hogy kis méretű, decentralizált öntözőrendszereket alkalmaztak. A ghánai gazdák az 1450 és 1650 közötti súlyos aszályokkal úgy birkóztak meg, hogy őshonos afrikai gabonaféléket, például a szárazságtűrő gyöngykölest ültettek.
Az ilyen ősi gyakorlatok ma új érdeklődésre tartanak számot. Mivel az országok példátlan hőhullámokkal, viharokkal és olvadó gleccserekkel néznek szembe, egyes gazdák és nemzetközi fejlesztési szervezetek mélyen a mezőgazdasági archívumokba nyúlnak, hogy újraélesztik ezeket az ősi megoldásokat.
A szárazságtól szenvedő spanyolországi gazdák visszaépítenék a középkori mór öntözési technológiát. A szén-dioxid-kompenzációra éhes nemzetközi cégek nagy pénzeket fizettek a Kolumbusz előtti amazóniai termelési technikákkal előállított bioszénért. A texasi farmerek ősi termesztési módszerekhez folyamodtak, hogy védekezzenek a kiszámíthatatlan időjárás ellen.
Nincs mese: lehet, hogy termőterületeket kell feladni Magyarországon
A maják módszeréből is tanulhatunk
De az ősi technológiák megragadása anélkül, hogy a történelmi kontextusra odafigyelnénk, figyelmen kívül hagyja az egyik legfontosabb tanulságot, amit az egykori gazdák felfedhetnek: A mezőgazdasági fenntarthatóság éppúgy szól a hatalomról és a szuverenitásról, mint a talajról, a vízről és a terményekről.
A cikk megemlíti azt is, hogy Mexikó és Közép-Amerika trópusi síkságain a maja őslakosok évezredek óta gyakorolják a milpa földművelést.
A milpa földművesek úgy alkalmazkodtak a szárazsághoz, hogy az erdő ökológiáját ellenőrzött égetésekkel és gondos erdővédelemmel finoman irányították.
A milpa-művelés ismerete sok vidéki földművest képessé tett arra, hogy a hírhedt maja összeomlás - a Kr. u. 800 és 1000 között bekövetkezett két évszázados politikai szétesés és városi elnéptelenedés - idején az éghajlati változásokkal megbirkózzon. Fontos, hogy a későbbi maja politikai vezetők együtt dolgoztak a földművesekkel, hogy megőrizzék ezt a rugalmasságot – teszi hozzá a cikk, amely további példákat is említ.
