Számtalan olyan állat- és növényfaj található Magyarországon, melyek távoli földrészekről, emberi közreműködéssel kerültek hazánkba. Sokuk nem is okoz különösebb problémát az új környezetében, de vannak olyanok is, melyek a számukra új körülmények között intenzív terjedésbe kezdenek, és ezzel az őshonos élőlényekre kedvezőtlen hatással vannak - olvasható a Kiskunsági Nemzeti Park oldalán. Mára már nagyon jelentős természetvédelmi problémákat jelentenek az idegenhonos inváziós fajok okozta károk. Ezek a fajok ugyanis a biológiai sokféleség csökkenésének és a fajok kipusztulásának egyik fő, egyre jelentősebbé váló okát képviselik.

A Kiskunsági Nemzeti Park szakemberei emiatt nem nézhették tétlenül, hogy megjelent egy potenciálisan invázióssá váló növény, az indiai lótusz (Nelumbo nucifera) a Mártélyi Holt-Tiszán. A faj jelenlétére 2023 tavaszán Kiss Orsolya biológus figyelt fel, aki értesítette erről az illetékeseket.

A mártélyi pallósoros vízi tanösvényen, közvetlenül a pallósor mellett kis kiterjedésben észleltük az indiai lótusz jelenlétét 2023-ban. Mivel az indiai lótusz rendkívül erőteljes növekedésű növény, amely hatalmas leveleivel teljesen képes beborítani a nyílt felszínt, úgy döntöttünk, inkább eltávolítjuk ezt a néhány tövet, hiszen jelenleg még nincs tapasztalatunk arról, milyen károkat képes okozni a hazai élővizekben

- mondta el Albert András, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrkerület-vezetője.

Azóta kiderült, a növény eltávolítása nem sikerült maradéktalanul, és az enyhe télnek köszönhetően áttelelt a holtág iszapjában, idén tavasszal pedig erőteljes fejlődésnek indult. A szakember elmondása szerint a növény döbbenetesen gyorsan terjed, a tavalyi kiterjedésének háromszorosát érte el idén! A drónfelvételen az is jól látszik, ahogy a sűrű gyékényesben is utat tör magának.

A nemzetipark-igazgatóság munkatársai nagyobb csapattal vonultak a helyszínre az elmúlt napokban, de a növény kiszedése nem bizonyult egyszerűnek. A lótusz rhizómái, vagyis föld alatti hajtásai akár karvastagságúak is lehetnek az iszapban, és 5-10 méterre is elágaznak. Tavasszal ezekből jönnek fel az újabb levelek és a virágok. Ezt a nagy szövevényt a nyílt víz iszapjából még csak-csak ki lehet szedni, de a gyékényesben már majdhogynem lehetetlen feladatnak bizonyult. Éppen ezért a következő években is figyelni kell a növény terjedésére, mert lehetséges, hogy újabb beavatkozás lesz szükséges.

Hiába szép, ha egyszer potenciálisan invazív faj

Az indiai lótusz a hazai természetes élőhelyeken nemkívánatos, idegenhonos, potenciálisan inváziós növényfaj. Gyors terjedésre képes a számára kedvező klimatikus viszonyokkal rendelkező élőhelyen, amelyek kiterjedése a klímaváltozás hatására a Föld mérsékeltövi területein is egyre nő. Vegetatív terjedése révén sűrű sarjtelepeket hoz létre, teljesen beborítva a vízfelületeket az elözönlött területeken. Emiatt kiszoríthatja az őshonos növényeket, mint például a fehér tündérrózsát, a tündérfátyolt vagy a vízitököt, és megváltoztatja az élőhelyek vízdinamikai jellemzőit és tápanyagforgalmát

- hangsúlyozta Kelemen András, a Szegedi Tudományegyetem Ökológiai Tanszékének egyetemi adjunktusa.

A szakember beszélt arról is, hogy az idegenhonos inváziós növények természeti értékekre gyakorolt károkozását leghatékonyabban a természetbe való kijutásuk megelőzésével akadályozhatók meg, vagy ha ez már megtörtént, akkor minél gyorsabban be kell avatkozni, hogy megelőzzék intenzív terjedésüket, azaz ebben az esetben a legjobb döntés a lótuszállomány felszámolása volt. Annál is inkább, mert ha az állomány tömeges virágzásba kezd és nagy mennyiségű magot érlel, akkor még nehezebb dolguk lett volna a nemzeti park munkatársainak, mivel a lótusz magjai akár 1300 évig is megőrzik csíraképességüket - tette hozzá Kelemen András.

De hogy hogyan kerülhetett Mártélyra az indiai lótusz?

A Kiskunsági Nemzeti Park munkatársai ezt nem tudják biztosan, de úgy vélik, valaki szándékosan telepíthette oda. Ezt támasztja alá, hogy tavaly közvetlenül a tanösvény pallója mellett jelent meg, és a terjedésén látszik, hogy onnan indult hódító útjára. Az idegenhonos, inváziós fajok alapvetően kétféle módon juthatnak be Európába: szándékos betelepítéssel vagy véletlen behurcolással.

A bekerülés és terjedés megakadályozása, illetve korlátozása közös felelősség és feladat. Jogszabályokkal, központi intézkedésekkel az idegenhonos inváziós fajok kis hányada ellen lehet csak hatékonyan fellépni, ezért elengedhetetlen a társadalmi összefogás.

A Dél-, és Délkelet-Ázsiában honos indiai lótusz a keleti kultúrák kedvelt növénye. Hazájában a buddhizmus szimbóluma, a tisztaság, a felvilágosodás, a megújulás és újjászületés jelképeként tisztelik. Virágzásban a növény valóban lenyűgözően meseszép, méltán van helye a hazai botanikus kertekben. De csakis ilyen helyeken, és nem a hazai élővizekben.