A komposztálás a szelektíven gyűjtött biohulladék szabályozott, oxigén jelenlétében történő lebontási folyamata, amelyet mikro- és makroorganizmusok végeznek. Ez a természetben korhadásként ismert folyamat irányított változata, ahol beavatkozunk a szerves anyagok lebomlásába, hogy azt szabályozott körülmények között végezzük. A folyamatban résztvevő mikroorganizmusok enzimjei biológiai oxidációval bontják le a szerves anyagokat, amelynek során stabil szerves vegyületek és szervetlen ásványi anyagok keletkeznek.

A lebomlásért felelős mikroorganizmusok, mint a baktériumok, gombák és sugárgombák, meleg, nedves és oxigénben gazdag környezetben szaporodnak. Szén-dioxidot, vizet, szerves anyagokat és energiát szabadítanak fel, amely részben hővé alakul. Amikor a könnyen elérhető szerves anyagok elfogynak, a bomlás lelassul, és humuszszerű anyag, azaz komposzt keletkezik.

Mi kerülhet a komposztba?

A legtöbb növényi eredetű szerves anyag, amely nem tartalmaz üveget, fémet vagy műanyagot, alkalmas a komposztálásra. A komposztáláshoz szükséges mikroorganizmusok számára fontos a megfelelő szén, nitrogén, foszfor és kálium aránya. A sikeres komposztálás érdekében figyelni kell a megfelelő szén-nitrogén arányra. Ezt az úgynevezett zöld, tehát nitrogénben gazdak, illetve barna tehát szénben gazdagabb anyagok arányaival szabályozhatjuk. A komposztálás során csak a mikroorganizmusok számára hozzáférhető, toxikus anyagoktól mentes szerves hulladékok bomlanak le. Ezért kiemelten fontos, hogy a kiindulási anyagban ne legyen toxikus nehézfém vagy mérgező szerves anyag.

Ilyen növényeket ültess most a kertedbe: ezeket gondozni is alig kell

Már a kisebb kertek is lényegesen hozzájárulnak az oxigénszint növekedéséhez, a madarak, beporzók és más hasznos élőlények védelméhez.

A komposztba beletehetünk bizonyos háztartási szerves hulladékokat, de még a kerti zöld hulladékot is. Íme néhány dolog, ami belekerülhet a komposztba:

• gyümölcsök maradékai (héj, csutka, levelek)
• zöldségek maradékai ( levelek, szárak héjak)
• tojáshéj ( apróra zúzva)
• kávézacc és teafű
• fűszerek, gyógynövények
• sima főtt rizs
• sima főtt tészta
• száraz kenyér
• elszáradt virágok, cserepes növények és ezek földje
• kerti növények ágai, gallyak, levelek (aprítva)
• elhervadt virágok, levágott növényi részek
• levágott fű
• nem mérgező gyomok
• falevelek
• elhasználódott virágföld
• aprított újság
• szalma
• fenyőtoboz 

Amennyiben növények maradványait helyezzük a komposztba, ügyeljünk arra, hogy mentes legyen a betegségektől, kórokozóktól. A nagyobb fás részeket aprítsuk össze mielőtt a komposztra helyezzük. Minden esetben figyeljünk a vegyszermentességre. Ezeket semmiképp sem kerülhetnek bele a komposztba:

• szervetlen és nem biológiailag lebomló anyagok
• bevont, fényes vagy fémes anyagok
• beteg, fertőzött növényi részek
• húsevő állatok ürüléke
• olaj
• kezelt fa
• vegyszerrel kezelt növények
• csomagolóanyagok
• veszélyes hulladékok
• cigarettacsikk

Komposztálás menete

A komposztálás sikeréhez négy alapvető összetevő szükséges: szerves anyag, nedvesség, oxigén és baktériumok. A hatékony komposztálás titka az, hogy megfelelő környezetet biztosít a mikroorganizmusok és baktériumok fejlődéséhez. Ha összegyűjtöttük a komposztálásra alkalmas dolgokat, következő lépésként ki kell alakítanunk a komposztáló helyét. Vásárolhatunk előre gyártott műanyagból, dróthálóból vagy fából készült komposztálóedényeket, de magunk is elkészíthetjük, de minden esetben figyeljünk a megfelelő szellőzés biztosítására. Érdemes árnyékos, félárnyékos helyet keresni, így védve a komposztot a közvetlen napsütéstől.

A komposztálás során fontos figyelmet fordítani a megfelelő tápanyag-, víz- és oxigénellátottságra. A jó komposztáló rendszer szellős és kellően nedves kell legyen; ha az anyag túl tömör, rothadás léphet fel, mivel nem jut elegendő levegőhöz, és anaerob mikroorganizmusok jelenhetnek meg, ami kellemetlen szagokat eredményez. A mikroorganizmusok hatékony működéséhez elengedhetetlen a szén és nitrogén megfelelő aránya, ami ideálisan 25:1, így a száraz, „barna” hulladékokat (például faágakat, gallyakat, szalmát) össze kell keverni a nedves, „zöld”, fehérje-dús anyagokkal a homogén komposzt érdekében.

Így turbózzák fel a talajt az élelmes kertészek: ez valóban működhet

A komposzt kifejezetten jótékony hatással van a növényeinkre is és a talajminőséget is tudja javítani.

A komposztálónak gondozásra is szüksége van; a barna és zöld anyagokat rétegezve kell elhelyezni, hogy a száraz részek elegendő nedvességhez jussanak a lédús zöldből, míg a barna rész biztosítja a jó szellőzést. A rétegek közé vékony földréteg is kerülhet, amely elrejti a kellemetlen szagokat és lebontó organizmusokat tartalmaz, gyorsítva ezzel a folyamatot. A rétegezést célszerű száraz anyaggal kezdeni, és a komposzt összeesése miatt 2-3 havonta át kell forgatni, hogy a levegő bejusson a tömörödött anyagba, elősegítve a lebomlást; az átforgatáshoz elegendő egy kerti villa.

Miért érdemes komposztálni?

A komposztálás számos pozitív hatással van a környezetre és a közösségekre. Csökkenti a települési hulladék mennyiségét, meghosszabbítva a lerakók élettartamát és mérsékli a hulladékgazdálkodás költségeit, valamint az üzemanyag-felhasználás és a szén-dioxid-kibocsátás mértékét. A komposztálás során keletkező szerves anyagok javítják a talaj minőségét, növelik annak vízmegkötő képességét, és csökkentik az olyan elsődleges nyersanyagok felhasználását, mint például a tőzeg.

A komposztálás pénzügyi előnyöket is kínál, mivel kevesebb hulladék keletkezik, így kisebb gyűjtőedényre van szükség, és elkerülhetők a további kezelési költségek. Emellett nem kell külön műtrágyát vagy tápanyag dús talajt vásárolni. Az egészségünkre gyakorolt pozitív hatásai között szerepel a levegőminőség javulása, mivel elkerülhető a növényi hulladékok elégetése, amely szálló port és egyéb légszennyező anyagokat bocsát ki.

Szuperkomposztot fejlesztettek Magyarországon: itt az új szabadalom

Gyógynövénykomposztálás: a fenntarthatóságot szolgáló szabadalom született a Széchenyi István Egyetemen.

Egy év alatt el is készül

Friss komposzt körülbelül három hónap alatt keletkezik, míg az érett komposzt eléréséhez körülbelül tizenkét hónap várakozás szükséges. A friss komposzt még nem teljesen stabil, és káros anyagokat tartalmazhat, amelyek negatívan befolyásolhatják a növények gyökérzetét és növekedését. Az érett komposzt sötét, fekete-barna színű, könnyen morzsálódik, és tavaszi eső áztatta földre emlékeztető illata van. A kész komposztot érdemes átrostálni és a fennmaradó darabokat vissza kell tenni a komposztálóba.

Felhasználható ültetéskor a növények alá kerülő földhöz keverve, vagy lakásokban virágcserepekbe és balkonládákba helyezve, valamint a zöldség- és virágágyások, szőlők és gyümölcsösök termékenységének növelésére. A komposzt talajba juttatása  és a földbe való beforgatása kiválóan javítja a kert talaját.

Komposztálást befolyásoló tényezők

Mikroorganizmusok

A komposzthalomban élő mikrobák, különösen a baktériumok, milliószámra találhatók és segítik a hulladékanyagok lebontását egyszerűbb szerves vegyületekké. A komposztálás elején mezofil baktériumok működnek 25-42°C-on, amelyek hőt termelnek, így emelik a hőmérsékletet, ami a termofil baktériumok számára kedvező 50-60°C-ra vált. Ezek a termofil baktériumok lebontják a fehérjéket és a nem cellulóz szénhidrátokat, miközben elpusztítják a gyommagokat, rovarpetéket és potenciális kórokozókat is.

Makroorganizmusok

A komposztáló hűvös külső része kedvező környezetet teremt a bomlási folyamatban részt vevő makroorganizmusok számára, amelyek mérete a mikroszkopikus élőlényektől a nagyobb gombákig és bogarakig terjed. Ezek a soksejtű élőlények, mint például giliszták és atkák, segítik az anyagok fizikális feldarabolását, ezzel növelve a baktériumok számára elérhető felületet, mivel alacsony hőmérsékleten az elsődleges lebontók aktivitása korlátozott.

Ezen most nagyot bukhat, akinek kertje van: vigyázz, nehogy pórul járj

A szerves vagy komposztált trágya őszi kijuttatáskor elkezd bomlani, és két évig adja le a tápanyagot.

Levegő és nedvesség

A komposztálási folyamat során a mikrobák életéhez elengedhetetlen a 45-65 százalékos nedvességtartalom fenntartása. Ha a komposztálandó anyag túl száraz, vizet kell hozzáadni, de a túlzott nedvesség is problémákat okozhat. A nedvesség helyes mértékének ellenőrzésére a marokpróba tesztet használhatjuk, de pontosabb méréseket nedvességmérővel végezhetünk.

A mikrobák számára szükséges oxigén biztosítása érdekében fontos a megfelelő szemcseméret és porozitás, amelyek lehetővé teszik a természetes hőáramlást. A túlzott levegőztetés alacsony hőmérsékletet okozhat, csökkentve a mikrobiális aktivitást, míg az oxigénhiány anaerob baktériumok elterjedését idézheti elő, lassítva a bomlási folyamatokat. A nedvességtartalom szabályozásához a komposzthalom öntözése és forgatása szükséges.

Szén és nitrogén arány

A mikroorganizmusok a szén-dioxidot energiaforrásként, a nitrogént pedig fehérjék és más sejtszerkezetek felépítésére használják, ideális esetben 15 rész szén és 1 rész nitrogén arányban. A hatékony komposztáláshoz körülbelül 30:1-es szén-nitrogén arány szükséges, amely különböző nyersanyagok kombinálásával érhető el, figyelembe véve azok térfogattömegét és szemcseméretét is. A helyes arányok eléréséhez célszerű a "1–2 egység Zöld, 3 egység Barna" szabályt követni, mivel a túl sok nitrogén vagy szén problémákat okozhat a komposztálás során

Kémhatás

A megfelelő komposztálás közel semleges pH-értéket (6,5–8,0) biztosít, de ha az anyag hosszabb ideig anaerob körülmények között marad, akkor a pH alacsonyra (3-6) csökken, ami a bomlási sebesség lassulásához és bűzös szaghoz vezet. A savas körülmények javítására nem ajánlott meszezni, mivel az ammóniagáz képződését növelheti.

Nem maradt sok időnk: így oldhatjuk meg a talajválságot?

Új eszközt vetnének be a kutatók a talajvédelem fellendítése érdekében, a tét óriási.

Hőmérséklet

A megfelelő kezdeti feltételek mellett a komposzthalom hőmérséklete gyorsan emelkedik, és ha legalább két hétig 55 °C felett marad, a kórokozók elpusztulnak. A komposztálás akkor ér véget, amikor a belső hőmérséklet 40–43 °C-ra csökken. 

Adalékanyag

A komposztálási folyamatok gyorsítására forgalmazott oltóanyagok általában baktériumokat és táptalajt tartalmaznak, de a természetes mikrobák is képesek lebontani a hulladékot, ha a megfelelő C:N
arány, illetve a  nedvesség és oxigén biztosítva van.

Utóérés

Az utóérési időszak kulcsfontosságú a komposzt stabilitásának és érettségének elérésében, mivel a nem megfelelően komposztált anyag fitotoxikus szerves savakat tartalmazhat és oxigénhiányt okozhat, ami károsítja a növényeket. Ezen időszak alatt a mezofil baktériumok újra megtelepednek, kiterjedt makroorganizmus-populáció fejlődik ki, és beindul a nitrifikáció, miközben a humifikáció és a humuszanyagok keletkezése is fokozódik, ha a nedvességtartalom stabilan 40 °C alatt marad.