Ahogy a klímaváltozás hatásai egyre érezhetőbbé válnak, úgy válik egyre nagyobb kihívássá a folyamatosan növekvő létszámú emberiség élelmezése. Ezzel együtt mind fontosabb lesz a vetőmag-nemesítés és -termesztés helyzete is. Milyen trendek, folyamatok figyelhetők meg a vetőmagtermesztésben Magyarországon?

A hazai vetőmagtermesztés, mindig is nemzetközileg jegyzett színvonalú volt, hiszen a világ első öt vetőmag-előállítója, exportőre között tartottak számon bennünket. Ez azonban mára már nem igaz. A globális felmelegedés és az orosz-ukrán konfliktus hatására a hazai előállítás megközelítőleg 60%-al csökkent. Ugyanakkor a magyar vetőmagágazat jelenlegi helyzete nem választható el az elmúlt évtizedekben lezajlott nemzetközi folyamatoktól. A hazai vetőmaggal foglalkozó intézeteink versenytársai, olyan multinacionális társaságok, amelyeknek az erőforrásai teljes országokéval vetekszenek. Ezek a nemzetközi cégek globális összefogások, integrációs folyamatok eredményeképp jöttek létre, míg az ágazat hazai szereplői tekintetében ezek a mintázatok egyáltalán nem voltak megfigyelhetők. A rendszerváltást követően a hazai cégeket érintő ágazati struktúrából hiányzott az integráció, a tőkefelhalmozás és a versenyképes piacorientált termékfejlesztés is.

A magyar genetikát hasznosító vetőmag-ágazatról érdemes elmondani, hogy egy nemzetközileg erős, globalizált piacon és környezetben nagyon szétaprózódott hazai rendszerben működik. Sok önállóan versenyképtelen szereplővel történik a nemesítés, a vetőmag-előállítás és -forgalmazás egyaránt. A kutatások és a nemesítési tevékenység szimultán, koordinált piaci fókusz nélkül zajlik.

A másik, amit a jelenlegi helyzet kapcsán nem szabad elfelejteni, hogy ez egy 200 milliárdos piac: a magyar gazdák évente megközelítőleg 200 milliárd forintot költenek vetőmagra. Csakhogy ennek az összegnek nagyjából 75%-a nem Magyarországon, hanem külföldi szereplőknél realizálódik. A cél az lenne, hogy minél nagyobb hányadot a magyar nemesítésű termékek hasítsanak ki ebből a piacból. És ez nemcsak gazdasági, üzleti kérdés, hanem élelmiszer-biztonsági, nemzetbiztonsági és szuverenitási tényező is.

Mert az élelmiszer-szuverenitás a vetőmag-előállítással, a genetikai alapok tulajdonlásával kezdődik. Tehát akinek a kezében vannak a biológiai alapok, az biztonságban van a krízishelyzetekben élelmiszer-ellátás és nemzetbiztonság szempontjából is. Mi pedig ebben a tekintetben ma nem vagyunk önrendelkezéssel bíró ország.

Fotó: Berecz Valter

Milyen kihívásokkal kell megküzdenie a vetőmag-nemesítőknek és -termesztőknek Európában és globálisan?

Mint azt említettem, az ágazatban hatalmas nemzetközi tőke van jelen, ami nyilvánvalóan arra koncentrál, hogy az új biotechnológiai megoldásokat, nemesítési eljárásokat alkalmazza a vetőmag-előállításban ezzel folyamatosan optimalizálva a hatékonyságát, növelve a versenyképességét. A nemesítés alapvetően egy hosszú folyamat: egy kukorica, egy búza, árpa tömegfajta előállítása, egy hibrid megalkotása 8-10 évet vesz igénybe. Ennél sokkal gyorsabbak a változások, amelyekhez igazodni, alkalmazkodni kell, elég, ha a szélsőséges időjárásra gondolunk.

A cél az, hogy az új fajtákat, hibrideket a lehető legrövidebb idő alatt állítsuk elő, ehhez pedig azok az új eljárások, megoldások szolgáltatnak alapot, amelyek „high-tech” precíziós nemesítési eljárással teszik lehetővé új fajták, hibridek előállítását, és amelyek megítélésében nemzetközi viszonylatban még nincs konszenzus. Fontos, hogy az új nemesítési technológiák megítélésében, minél hamarabb szuverén nemzeti álláspontot alakítsunk ki, amely lehetővé teszi az agrár innováció alkalmazását a hazai vetőmag ágazat fejlesztésében.

Milyen technológiai újítások vannak jelenleg a vetőmagtermesztésben, és hogyan befolyásolják ezek a termelés hatékonyságát? A MATE milyen képzésekkel, módszerekkel tudja ebben segíteni az ágazat magyarországi szereplőit?

Számos olyan új megoldás van, amelyekkel meg lehet gyorsítani a nemesítés folyamatát, illetve vannak géntechnológiai eljárások, amelyek részben a génmódosítás, részben pedig a génszerkesztés témakörébe tartoznak. Európában ebben a kérdésben már megindult a szabályozás átgondolása, ami arról szól, hogy a génszerkesztés azon módozatai, amik nem járnak idegen gén bevitelével, ne minősüljenek génmódosításnak. Ebben a tekintetben nagyon sok új eljárás, sok új módszer jelenik meg időről időre és újra ki kell hangsúlyozni ezeket a technológiákat pozitív elbírálás esetén is nemzeti hatáskörben érdemes megítélni.

Az egyetemen ezeket a módszereket kísérleti jelleggel használjuk, magunk is fejlesztjük hiszen a választ kell adni azokra a kérdésekre, hogy milyen következményei, milyen esetleges környezeti, egészségügyi hatásai lehetnek ezeknek az új eljárásoknak. Hogy ebből mi valósul meg a gyakorlatban is, az már nemcsak agrárszakmai, hanem jogi, etikai kérdés - tehát jelentős társadalmi vetülete is van. Ezeket mérlegelik a döntéshozók akkor, amikor adott esetben egy eljárást engedélyeznek vagy tiltanak.

A nemesítési módszerek alkalmazása mellett fontos a tudás gyakorlatba való átültetése, az oktatás is, hiszen egy intenzív tudásigényes ágazatról van szó. Hangsúlyt kell fektessünk rá, hogy a szakember-utánpótlás megfelelő legyen. Ebben nagyon nagy elmaradásunk van, hiszen kiöregedőben van az a szakembergárda, amely ezt a munkát az elmúlt évtizedekben végezte. Az egyetemen az elmúlt években átstrukturáltuk a képzést annak érdekében, hogy a vetőmag-nemesítéssel, -előállítással és egyáltalán a vetőmag-gazdálkodással kapcsolatos ismeretek megjelenjenek a graduális és a posztgraduális képzésben is. Ma már az alapképzésben és a mesterképzésben egyaránt megjelennek ezek a kurzusok.

Fotó: Berecz Valter

Két helyen az országban, Szarvason és Gödöllőn van kifejezetten vetőmagos, speciális vetőmag-gazdálkodási szakmérnöki képzés. Az azonban hosszú idő, mire sikerül azt a szakember-utánpótlást újraépíteni, ami a jövőben is tudja biztosítani az ágazat intellektuális hátterét. És akkor még ott van a korábban említett tény, hogy a meglévő, ezzel foglalkozó cégek teljesen koordinálatlanul, egymással is konkurálva működnek, ezzel is kezdeni kell valamit. Ezért mi azt az álláspontot képviseljük, hogy legyen egy egységes stratégiája, egy egységes rendszere a hazai vetőmag-nemesítésnek, -előállításnak és forgalmazásnak, mert így lehet az ágazat magyar pozícióját erősíteni és egyáltalán fenntartani azt a jövőben.

Most ugyanis folyamatosan épül le a hazai genetikára alapozott nemesítő munka, a forgalmazás, a termesztés és feldolgozás is. Ez viszont, ahogy arra korábban is utaltam már, az élelmiszer-biztonságnak is az alapja. Ahhoz, hogy a vetőmag tekintetében szuverénnek tekintsük magunkat, szükséges, hogy az ország vetőmag-előállító területeinek legalább 40%-án magyar genetikával foglalkozzunk. Ma még messze vagyunk ettől, körülbelül 20-25%-nál tartunk.

Jelenleg a hazai vetőmag-nemesítés és előállítás 40%-a a MATE rendszerén belül zajlik. A saját jól felfogott érdekünk az, hogy ne csak a mi rendszerünket tudjuk egységes alapokra helyezni, hanem a teljes hazai ágazatot annak érdekében, hogy megvalósuljon egy egységes magyar genetikára épülő nemzeti stratégia.

Milyen szempontok alapján választják ki a nemesítők az új fajtákat? Milyen tulajdonságok, például betegségellenállóság, vagy szárazságtűrés kerülnek előtérbe?

A klímaváltozás is nagyon fontos tényező a vetőmagellátás szempontjából, hiszen korábban működő termesztési körzeteket rajzolt át, amelyek most Észak- és Nyugat-Magyarországra tevődnek át az Alföldről. A klímaváltozás miatt az Alföldön nemcsak technológiaváltásra, de a teljes struktúra átalakítására is szükség lesz az elkövetkezendő években, ha azt akarjuk, hogy a mezőgazdasági növénytermesztésünk alkalmazkodni tudjon a megváltozó körülményekhez. Ez egy nagyon összetett kérdés, ami haladéktalan megoldásra vár. A nemesítés területén és a kutatásban is kiemelt szempont a klímaváltozáshoz, a megváltozott klímafeltételekhez való alkalmazkodás, már évek óta a kutatás fókuszában a szélsőséges időjárási jelenségekhez való alkalmazkodóképesség fejlesztése áll. Nagyon fontos kérdés, hogy olyan alkalmazkodó fajtákat, hibrideket tudjunk előállítani, amelyek jól tudják tolerálni ezeket a körülményeket. Ha a hazai nemesítést meg akarjuk őrizni - például a kukorica esetében elszomorító -, nagyjából 5%-os hazai fajtahibrid-arányt növelni akarjuk, akkor kifejezetten a mi szélsőséges körülményeinkre alkalmazható fajtákat és az ilyen körülményekre való nemesítést kell végeznünk.

A másik nemesítési irány azoknak a különleges táplálkozási célokat szolgáló fajtáknak az előállítása, amelyek a különböző allergiákra, illetve érzékenységekre reagálnak, tehát a gluténmentes, vagy a reformtáplálkozáshoz kapcsolódó igényeknek megfelelő új fajták előállítása. Egyre több ilyen élelmiszerre van szükség, és ezeknek a növényi alapanyagát azok a fajták tudják biztosítani, amelyek ezeknek a kritériumoknak meg tudnak felelni.

Milyen trendek figyelhetők meg a biológiai sokféleség megőrzése, valamint az organikus és fenntartható mezőgazdaság irányába történő elmozdulás terén a vetőmagiparban?

Az ökológiai gazdálkodásban, mivel szintetikus anyagokat, vegyszereket nem lehet használni, még fontosabb az, hogy a növények betegség-ellenállása, betegség-toleranciája minél erőteljesebb legyen. Ez egyébként a nemesítésnek általában is egy nagyon fontos iránya a megváltozott klímafeltételekhez való alkalmazkodás mellett. A másik, ami az ökológiai gazdálkodásban mindennél fontosabb, az a tájjellegű fajták alkalmazása. Azoknak az őshonos fajtáknak, amelyek egy adott régióban jellemzőek, kiemelten fontos szerepe van az ökológiai gazdálkodásban, hiszen ez sosem egy intenzív mennyiségi termelést figyelembe vevő rendszer, hanem sokkal inkább a minőségre, a beltartalmi értékekre fókuszál, és ebben a tekintetben ezek a fajták, tájfajták meghatározóak.

Ez különösen azokon a kedvezőtlen adottságú termőhelyeken lehet jelentős, ahol az intenzív termesztésnek nincsenek meg a feltételei, adottságai, viszont egy-egy régióra jellemző növényfajok, fajták szóba jöhetnek. Gondolok itt azokra a regionálisan jellemző fajtákra, amelyek Magyarországon akár a zöldség- vagy a szántóföldi növénytermesztésben jellemzőek, ilyen például a Hajdúságban a torma vagy a káposzta termesztése, illetve a szántóföldi növények közül a tönkölybúza.

Nagyon sok szó esik manapság a digitális forradalomról, digitális átállásról és ezeknek a technológiáknak a mezőgazdaságban történő térhódításáról. Hogyan segíthetik a digitális eszközök és az adatelemzés a vetőmagtermesztés és -nemesítés jövőjét? Van már példa arra, hogy az adatvezérelt döntéshozatal javította a vetőmagok minőségét?

A digitális és a precíziós technológiák alkalmazása részben minőségi, részben pedig mennyiségi kérdés. Ahogy arról már beszéltünk, a vetőmag-előállításban nagyon fontos, hogy a hatékonyságot tudjuk növelni. Ezt pedig úgy érhetjük el, ha először az inputanyag kijuttatást optimalizáljuk. A precíziós gazdálkodás óriási előnye az, hogy a korszerű technológiák, módszerek alkalmazásával a környezet terhelése lényegesen kisebb lesz, mivel a vegyszereket, tápanyagokat és az öntözővizet is a megváltozott termőhelyi adottságokhoz, körülményekhez lehet igazítani.

A fentiek közül az öntözés kérdését emelném ki, hiszen precíziós öntözési technológiákkal az öntözővíz mennyisége is csökkenthető, és ez az az erőforrás, ami szűkösen áll rendelkezésre, rendkívül nagy költségtényező a termesztésen belül, és ezekkel a technológiákkal, eljárásokkal akár a felére lehet csökkenteni a kijuttatott öntözővíz mennyiségét úgy, hogy az a termésmennyiséget ne csökkentse.

Fotó: Berecz Valter

A MATE november 14-én rendezte meg az I. Országos Vetőmag-gazdálkodási Konferenciát. Melyek a legfőbb tapasztalatok az eseménnyel kapcsolatban? Milyenek a visszajelzések a rendezvényről?

Ennek a konferenciának alapvetően az volt a célja, hogy úgy irányítsuk rá a szakma és a politikai döntéshozók figyelmét a fentiekben említett problémákra, hogy összehívjuk az ágazat minden szereplőjét és megpróbálunk egy közös irányt meghatározni, kidolgozni. Az első lépés az volt, hogy induljon meg egy őszinte párbeszéd a problémákról, hiszen mindenki érzi a gondokat, de nem volt olyan platform, ahol erről közösen lehetett volna első körben beszélni. Nagyon jó volt látni, hogy az ágazat csaknem 300 szereplője megjelent ezen a rendezvényen, tehát óriási volt az érdeklődés.

Mindenki érzi azt az ágazatban, hogy valamit tenni kell, közösen kell tenni és összefogásra van szükség. A jelenlegi szétaprózott struktúrát, részben az ágazati szereplők bevonásával – és ez alatt nemcsak a vetőmag-gazdálkodásban érintett szereplőket értem, hanem minden mezőgazdasági termelőt is, részben pedig állami szerepvállalással lehet csak javítani. Elkerülhetetlen a szemléletváltás a fémzárolt vetőmagok használata terén is ahhoz, hogy a vetőmag-ágazatot ki lehessen billenteni ebből a jelenlegi kedvezőtlen állapotából. Hiszen, ha többen használnak fémzárolt vetőmagot, országosan is jobb termésmennyiségnek nézünk elébe, amely már fontos nemzetgazdasági tényező. Nem beszélve arról, hogy a vetőmag bizonyítvány nélküli ellenőrizetlen forrásból származó vetőmag, komoly környezeti kockázatot is jelenthet számos esetben.

Ebben a tekintetben ez egy olyan konferencia volt, amely összehozta az ágazat szereplőit. Megfogalmazzuk azokat a kihívásokat, amelyek az ágazat előtt állnak, ezeket ajánlásként el fogjuk juttatni az Agrárkamara, a szakpolitika számára, hiszen a következő időszakban rengeteg olyan forrás fog rendelkezésre állni a vidékfejlesztés és a mezőgazdaság támogatására, amelyeket akkor van értelme felhasználni és akkor tudjuk hatékonyan használni, ha a szakmai logika és a szakma igényei szerint tudjuk ezt kiaknázni. Most a tervezés időszaka van, ezért bízunk benne, hogy az ágazat együttműködése és a közös javaslatok megfogalmazása mindenképpen segíteni fogja a döntéshozatalt.

Ma már látszik, hogy ha nincs összefogás, nincs együttműködés az ágazatban érintett szereplők között, a nemesítés, az előállítás, a feldolgozás és a forgalmazás területén, tehát a teljes vetőmag-termékpálya mentén, akkor nem lesz előremozdulás arról a holtpontról, ahol most az ágazat tart.

Melyek a legfontosabb tényezők a vetőmagpiacon való versenyelőny megteremtésében? Hogyan tud egy vállalat kiemelkedni a nemzetközi piacokon?

Meggyőződésem szerint a jelenlegi szétaprózott rendszer helyett egy egységes nemesítési, vetőmag-előállítási és -forgalmazási stratégiára van szükség, egységes keretrendszerben a gazdasági szereplők és az állam bevonásával, hozzátéve a szakember-utánpótlás kérdését is. Most egy nemesítési gyakorlati háttér megteremtésén dolgozunk, és ha az megvalósul, akkor újrapozícionálható lesz a magyar vetőmagágazat, illetve javítani lehet majd azon a lefelé irányuló tendencián, amely jelenleg tapasztalható a hazai előállítású vetőmagok terén. Most ott tartunk, hogy a hazai genetikára épülő őszi búzavetés területe a kalászosoknál 78%-ról 45%-ra csökkent. A napraforgónál, a repcénél gyakorlatilag 0%, a kukoricánál jó, ha 5% a magyar vetőmag aránya, néhány aprómagnál, lucernánál még 60-80%, de összességében nagyon rossz a helyzet. Ezt az alapjaitól kell újraépíteni, beleértve a vetőmag-előállítást és -feldolgozást, illetve az értékesítést.

Ez nemcsak a hazai piacokat, hanem a külpiaci pozícióinkat is tudja erősíteni, akár Európában, vagy Közép-Ázsiában, de új területet jelenthetnek az afrikai piacok is. A magyar vetőmagban óriási lehetőség, potenciál van, csak képesnek kell lennünk a kiaknázására, komoly múlt béli eredmények és jövőbeni lehetőségek állnak az ágazat előtt, amelyeket kár lenne elpazarolni. A magyar genetikára épülő hazai vetőmag ágazat fejlesztése közös szuverenitási és nemzetstratégiai érdekünk.