Bár a mezőgazdasági génmegőrzés története Magyarországon egészen az 1880-as évekig nyúlik vissza, hazánkban a klasszikus értelemben vett génmegőrzés és fajtagyűjtés 1959-től kezdődött, az Országos Agrobotanikai Intézet megalakulásával. Az 1972-es stockholmi ENSZ Környezetvédelmi Konferencia ajánlását követve 1973-ban épült fel az intézet első hűtött magtárolója, és kezdődött el a nemzetközi szabványoknak és szakmai elvárásoknak megfelelő génbank kialakítása. Az intézetnek, mostani nevén a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központnak (NBGK) kulcsfontosságú szerepe van a magyar mezőgazdaság jövőjének biztosításában.
A NBGK tápiószelei intézetének legfontosabb kötelezettsége a szántóföldi és zöldségnövényekhez kapcsolódó nemzeti génbanki alapfeladatok végrehajtása. Az intézet teljes körű génbanki tevékenységet végez: munkája kiterjed az országos génbank gyűjtemények fejlesztésére, ezek agrobotanikai értékelő vizsgálatára, dokumentálására és közreadására, valamint közép- és hosszú távú megőrzésére hűtött magtárolókban, ültevényekben, és esetenként in-vitro kultúrákban. Ehhez kapcsolódik a helyi körülményekhez alkalmazkodott hazai tájfajták és ökotípusok eredeti termőhelyen („in situ”, „on-farm”) történő fenntartásának szervezése és irányítása, valamint a gyűjtések megszervezése, lebonyolítása. Az NGBK tevékenysége emellett kiterjed a vadon élő edényes növények, gyümölcstermő növények, szőlő és dísznövények génmegőrzésére is. Az intézet új épületét 2024 nyarán adták át.
Ezernél is több növényfajt és számos őshonos állatot tartalmaz a gyűjtemény
Dr. Baktay Borbála, az intézet főigazgatója az Agrárszektor kérdésére elmondta, hogy a génbankban a növényekből több mint 56 ezer tételük van, nagyjából 1200 növényfajhoz kapcsolódóan. A haszonállatokat illetően valamennyi őshonos baromfifajtát és víziszárnyast (kacsát és libát) illetően vannak tételeik, valamint több őshonos hal- és juhfajtákból, illetve a magyar óriás nyúlból, a magyar parlagi kecskéből, a kárpáti borzderes szarvasmarhából és a pannon méhből.
Arra a kérdésre, hogy a növényeknél egy tételben hány magnak kell lennie, a szakember elmondta, hogy ez növényenként változó, de elvileg a magmérettől függ. Dr. Baktay Borbála elárulta, hogy minden génbanki tételből több mintájuk is van, vagyis egy adott növényhez kapcsolódóan több üvegnyi magot tartanak a hűtött tárolóban. Alapvetően egyébként úgy szokták meghatározni, hogy egy tételben minimum 2000 magnak kell lennie.
Milyen gyakran bővítik a gyűjteményt?
Az NBGK főigazgatója elárulta, hogy a gyűjteményük 1959 óta folyamatosan bővül. Minden évben vannak nemzetközi génbanki magcsere-programok, Magyarország és a környező országok tekintetében pedig vannak gyűjtőutak is. Ahhoz, hogy egy új tétel bekerülhessen a gyűjteménybe, több kritériumnak is teljesülnie kell. Ezek közül az egyik a megfelelő magmennyiség: ha ez nincs meg, akkor először felszaporítják a kérdéses növényt, és csak utána kerülhet be a magbankba. A másik nagyon fontos feltétel a magok minősége: ha egy tételnél valamiféle növényegészségügyi probléma merül fel, akkor az nem kerülhet be a gyűjteménybe.
Emellett vannak bizonyos alapinformációk, úgynevezett passport adatok, amelyekre a növényeknek szükségük van ahhoz, hogy be tudjanak kerülni a gyűjteménybe. Ezek általában a tételekkel együtt érkeznek, de ha nincsenek meg, akkor megpróbáljuk ezeket megszerezni, vagy más módon megállapítani
- ismertette Dr. Baktay Borbála.
A szakember elmondta, hogy a gyűjtéshez kapcsolódóan mindig rögzítik, hogy hol gyűjtötték, illetve hogy kitől vagy honnan érkezett. Ha a mintát Magyarországon, vagy a környező országokban gyűjtötték, akkor a kapcsolódó hagyományos tudást is összeszedik róla. Ilyen például az, hogy az adott növényt mire használják, milyen gasztronómiai információk kapcsolódnak hozzá, de figyelemmel vannak arra is, hogy milyen néprajzi jellegű információk, szokások, hiedelmek, népdalok és mondókák köthetők az adott növényhez.
Milyen növények kerülhetnek a génbankba?
Baktay Borbála elmondta, hogy alapvetően azokat a növényeket őrzik a gyűjteményben, amelyek a nemzeti fajtajegyzékben nem szerepelnek, és nincsenek termesztésben, de vannak olyan fajták is, amelyeket megpróbálnak visszavezetni a termesztésbe. A szakember elárulta, hogy rengeteg olyan megkeresésük van, amikor valaki egy bizonyos célból keres egy növényt. Ilyen például, hogy egy korábbi gabonafajtából szeretne kenyeret sütni a hagyományos eljárással. Ezeknek a gabonaféléknek ugyanis olyan beltartalmi értékeik lehetnek, amelyeket például az újfajta búzák nem tudnak produkálni. Az NBGK vezetője elmondta, hogy volt olyan eset is, amikor egy nemesítő keresett egy kifejezett szójafajtát, amelyet ő hozott létre 30 évvel ezelőtt, de kikerült a termesztésből, neki pedig már nem volt hozzá szaporítóanyaga.
Egy külön kísérleti programunk van arra, hogy vizsgáljuk, a génbanki gyűjteményből a mostani megváltozó körülmények között mi lehet alkalmas a termesztésre. Van 20 partner gazdánk, az ő segítségükkel nézzük meg élesben, hogy mely növényeknek lehet nagyobb szerepük a jövőben
- magyarázta Baktay Borbála.
A szakember elmondta, hogy vannak olyan esetek is, amikor az egyes növények azért nincsenek termesztésben, mert például egy másik földrészről származnak, ugyanakkor lenne bennük lehetőség a jelenlegi klimatikus viszonyok között. Az 1990-es években például így került be a termesztésbe a batáta, vagyis az édesburgonya.
Kapkodnak ezért a zöldségért a magyarok: még sincs belőle elég itthon
Visszatérhetnek az ősgabonák
Baktay Borbála elmondta, hogy visszatérőben vannak az ősgabonák is, mint például az alakor, a tönke és tönköly. Ezeket a fajtákat az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) az NBGK-tól kérte ki. Az ÖMKi termesztési projektjéről az Agrárszektor is többször beszámolt.
A szakember beszélt arról is, hogy a történelem során a Kárpát-medencében búza termesztése volt a leghangsúlyosabb, ebből a legnagyobb a forma-, faj- és fajtagazdagság. Jelenleg több olyan projekt is van, amelyekhez a régi búzafajokat kérik ki tőlük, de az intézetnek is vannak nagy szaporításai.
Ezek az ősgabonák se tekinthetők mezőgazdasági "csodafegyvernek", ezeknél is előfodulhatnak gyengébb évek, amikor nem hoznak jó termést
- szögezte le Baktay Borbála.
De mindenképpen érdemes velük foglalkozni, mivel néhány ezer évig csak jók voltak itt a Kárpát-medencében, tehát valamit csak tudnak. Az elmúlt években egyre népszerűbbek lettek ezek a gabonák, részben az étkezési szokások megváltozása, részben pedig a speciális étrendet igénylő fogyasztók számának növekedése miatt. Reneszánszukat élik a teljes kiőrlésű, kézműves termékek - tette hozzá a szakember.
