A tájfajta, vagy örökség fajta zöldségeket többségében sosem vonták nagyüzemi termesztésbe, vagy már kimentek a divatból és nem termesztik őket üzemi méretekben. Ezek a szabadbeporzású, angolul heirloom-ként, heritage-ként említett (magyarul “ereklye, örökség”) fajták. Nagyanyáink idejében sokan az előző évi saját magfogásból népesítették be haszonkertjeiket, ám a hibrid fajták terjedésével ez már nehezen kivitelezhető néhány zöldségnövény esetén.

A hibrideket a nemesítők, a tájfajtákat a kertészkedők alkották

A tájfajták a generációkon keresztül a legjobb tulajdonságú növényekről gyűjtött magokból nevelt, kiválogatott növényekből alakultak ki, és általában egy adott földrajzi helyről származnak, amire nevük is utal sokszor. A nemesítés egyik formája a szelekció, s ezek is a "népi" szelekciós nemesítés során alakultak ki, hiszen az emberek évről-évre a mindig legszebb termésekből szedtek magot, hogy az azokban rejlő jó tulajdonságok öröklődjenek tovább, ezáltal évről-évre jobb termés legyen a kiskertekben. Egyes fajták akár több évtizedes múlttal is rendelkezhetnek, ezek mind nyílt beporzású növényfajták.

A hibridekkel ellentétben, ahol adott fajtájú anyanövényt kereszteznek, poroznak be a kiválasztott apa vonal pollenjével így az első utódnemzedék kiemelkedő lesz, de a következő generáció már nem. Ez a nemesítők érdeke is, hiszen így minden évben vásárolni kell a magot.

A generációkon keresztül a legjobb tulajdonságú növényekről gyűjtött magokból nevelt növények fajtafenntartásában mi is szerepet vállalhatunk, ha mindig a legjobb tulajdonságokkal rendelkező, legjobb termést hozó példányokról szedünk magokat. Majd ezeket vetjük el a következő évben fenntartva és javítva a fajta tulajdonságait.

Ellenállók, és kevés gondozással beérik

A tájfajták általában jól ellenállnak a betegségek és kártevők támadásának, így az igényesebb fajtákkal ellentétben ezek magjait nem szükséges csávázni sem. Az öko minősítésű vetőmagokból akár emberi táplálkozásra alkalmas csíranövényeket, mikrozöldségeket is nevelhetünk, de ezek ugyanúgy hagyományos termesztésre is alkalmasak. Mivel ezek a magok nincsenek csávázva csírakori gombabetegségek fellépésére (pl. palántadőlés) több esély van.

Ezzel szemben a csávázott vetőmagokat gombaölő vagy rovarölő hatású szerekkel kezelik, amelyek rászáradnak a maghéjra. Ennek a technológiának a célja, a csíráztatás, palántanevelés során történő fertőzések kockázatának a minimalizálása. Bárki otthon, házilag is csávázhat, akár bio-módszerrel is vetőmagot, elég ha vetés előtt fertőtlenítő hatású langyos kamilla, vagy kakukkfű teába áztatja azokat.

F1: ez jelöli a hibridet, amelynek az első nemzedéke lesz a sztár

Ha azt olvassuk a csomagoláson vagy az adott fajta leírásában, hogy nyílt beporzású fajta, akkor az a nem hibrid fajta jelölésére szolgál, olyan fajtáról van szó, amelyről akár magot is foghatunk (amennyiben nem jogvédett a fajta, de többnyire ezek nem azok) és következő évben elvetve a saját magtermésből is jó minőségű állományunk lesz. Ezeknél a beporzást rovarok vagy éppen a szél végzi el. Utódaik a szülők tulajdonságait öröklik, így nem érhet meglepetés, ha begyűjtött magjait elvetjük kivéve, ha egymással kereszteződni képes fajokat túl közel ültetünk egymáshoz. Ilyenkor természetes hibridizáció jöhet létre, ezért ajánlott egy adott faj – például a paradicsom – különböző nyílt beporzású fajtáit egymástól távolabb nevelni, izoláltan.

A szabad beporzású fajta ellentéte a hibrid. Ezek magjai olyan szülőktől származnak, amelyek emberi beavatkozásra két különböző fajta keresztezésével jöttek létre, az egyik szülő pollenjével mesterségesen beporozták a másik fajta virágának a bibéjét, azzal a céllal, hogy egy új, az elődöknél jobb (pl. ellenállóbb, nagyobb termésű, vagy több termést hozó), tetszetősebb (pl. különleges virágú) fajtát nyerjenek. Itt az anya és apa vonalnak is jelentősége van több nemzedékre visszamenőleg is. Az F1 jelölés az első hibrid utódnemzedéket jelöli, melyből a fajtaleírásban szereplő előnyös tulajdonságokkal rendelkező növény nevelhető.

Az ebből nevelt növényeken termett magokat tehát ne gyűjtsük, mert a következő, ezekből a magokból kikelt generáció tulajdonságai eltérhetnek, és a korábbi generációs vonalak tulajdonságait fogják véletlenszerűen megjeleníteni, tehát egyöntetű állományra nem számíthatunk belőlük.

Paradicsomból kifejezetten, de a legtöbb kiskerti zöldségfajból is rengeteg szabad beporzású fajta van. A heirloom paradicsommagok tárházából a legkülönbözőbb formájú, méretű és színű paradicsomokat termő növényeket nevelhetünk. A külsőjükben, ízükben és textúrájukban is változatos heirloom paradicsomok az étkezőasztalnál is hamar a család kedvencévé válhatnak. Vásárolhatunk az interneten a hagyományos pirosan érő mellett fehér, sárga, narancssárga, zöld, fekete színben érő fajtákat is, de érdemes kipróbálni a csíkos zebraparadicsomot, vagy a tölteni való változatokat, amelyek termése a paprikákéhoz hasonlóan felfújt.

A paradicsomnemesítés előnye sok más zöldséggel szemben, hogy már eleve egy nagyon széles fajtaválaszték állt rendelkezésre, amit aztán az 1800-as évektől kezdve a különböző nemesítési törekvések még tovább bővítettek. Ráadásul a paradicsom esetében nem csak olyan különbségekről beszélhetünk, mint a hagymáknál, vagy paprikáknál, ahol ízben jelentős különbségek nincsenek, csak termelésben, feldolgozásban. A teljesen vízízű, kásás fajtától kezdve a legédesebb vagy fűszeresebb ízű zamatos paradicsomokig roppant rendkívül a napjainkban hozzáférhető örökség fajták száma. Természetesen nem csak paradicsomból, hanem szinte minden zöldségfajból tudunk beszerezni örökség fajtákat.