Már akár egy teljesen sötét pincében is lehetséges a termesztés a megfelelő megvilágítással. Alapesetben a talaj támasztja és tápanyagot szolgáltat a növénynek, ám sokszor a fertőzések kiindulópontja is. A termesztés sikere e technológiánál nem függ a talaj minőségétől sem, hiszen itt talaj helyett valamilyen semleges közegben van a növény. Ma már kisméretű, akár szobában is használható hidrokultúrás termesztőszettek is kaphatók.

Az ezekben előállított zöldségek, például saláták mennyisége nem lesz nagy, de mégis egy érdekes, kissé futurisztikus látvány egy ilyen szobai termesztőberendezés, ami amellett, hogy némi friss zöldséggel látja el a családot, menő lakásdekorációnak is beillik.

Minden kontrollált

Sokan mondják, hogy az így megtermelt növények mesterségesen „megcsinált” dolgok, ami annyiban igaz, hogy a természetes növényi élettől eléggé messze van az ilyen technológia. Egyes cserepes dísznövények, levélzöldségek, fűszernövények is tarthatók hidrokultúrában. A hidrokultúrás (akvaponika, hidroponika, vízkultúrás termesztés - van pár neve) növénynevelés során a növényeket nem földben, hanem agyag aggregátumban, kőzetgyapotban vagy más - tápanyagot nem tartalmazó - közegben neveljük, melyeknek célja csak a növény támasztása. Míg a termőföldben megtelepedhetnek különféle betegségeket okozó kórokozók, addig a vízkultúrás tartás mellett ez szinte kizárt a nagyfokú szabályozottság miatt. A kertészeti üzemi termesztésben már rengeteg féle zöldségnövényt tartanak vízkultúrában. Az otthoni hidrokultúrás tartásra legmegfelelőbbek azok a növények, amelyeket vízben, saját magunk gyökereztettünk, és csak ezután kerülnek az új közegbe. Ennek oka, hogy a növénynek más jellegű a gyökere a vízben, és más a földben. A növény hidrokultúrában pozsgásabb gyökereket fejleszt, mint ha termőtalajban lenne. Tehát, ha otthon kis költségvetéssel szeretnénk hidrokultúrás növényt tartani, akkor olyan fajt válasszunk, mely vízben meggyökereztethető. Ha meggyökerezett, akkor ültessük be az agyag granulátumot tartalmazó, oldalt is lyukacsos cserépbe, és mehet alá a tápoldat.

Olyan növényt, ami földben nevelkedett korábban, szinte lehetetlen hidrokultúrába áttenni. Ennek oka, hogy a gyökereket olyan szinten ki kellene mosnunk, hogy azon semmilyen talajdarabka ne maradjon, amin bármilyen kórokozó lehet. Ám ilyen precíz mosás során a gyökerek nagyrészt megsérülnének, elpusztulnának. Ezért az a jó hidrokultúrás növény, aminek a gyökere még sohasem „látott” termőföldet.

A hidrokultúra hozzávalói

A vízkultúra alapanyaga a tartály és az aggregátum, de gyes szetteknél, már aggregátum sem kell. Ahol mégis, ott az aggregátum lehet perlit, kavics, de legmegfelelőbbek a kifejezetten erre a célra gyártott, agyagból készült golyók. Utóbbinak nagy előnye, hogy belsejük üreges, így képesek magukba szívni és ott tartani a vizet. A tartály lehet különböző formájú üvegedény is, amely már önmagában is dekoratív, és egyben lehetővé teszi, hogy ellenőrizni tudjuk a gyökerek fejlődése mellett a vízszintet is. Ideális a dupla falú, kifejezetten hidrokultúrás növényeknek készített műanyag edény. Itt a belsőben található az aggregátum és a növény, ennek az alja, oldala lyukas, hogy a gyökerek ki tudjanak nyúlni a külső tartályba, amelyben a víz található.

Hidrokultúrás rendszert már néhány növényes méretben is kaphatunk, ami ideális szobai kertészkedéshez. Az agyag granulátumot a lyukacsos cserépbe helyezzük, amit elmerítünk a tápoldatos vízzel teli edényben. A tartály aljában a levegőztető pumpa ellátja a növény gyökérzetét levegővel, és a tápoldatot is folyamatosan mozgásban tartja. Az oldat kémhatása a hidroponiás rendszernél 5,5-6 pH között az ideális. A tápoldat vízszintjét is könnyen ellenőrizni tudjuk a vízszintjelzővel, de a cserép kiemelésével a gyökerek fejlődését saját szemünkkel is nyomon követhetjük. A vízkultúrában nevelt növények tápanyag-utánpótlásához legjobb, ha kifejezetten erre a célra kifejlesztett tápsóból készített oldatot használunk. Ha közönséges talaj beöntözésére kifejlesztett tápoldatot használunk, amelyet öntözéskor oldunk fel a vízben, abból a fel nem használt tápanyagok kikristályosodhatnak, rárakódnak az agyag-granulátumra, amelyet igen nehéz utána eltávolítani. Így vegyi anyagok káros mennyiségben és módon is felhalmozódhatnak a vízben.

Az otthoni termesztésre alkalmas, pár növényt ellátni képes szettek ára elég magas ahhoz viszonyítva, hogy évente hány darab salátát szedhetünk belőle, de ez nem is arról szól jelenleg még hobbi méretekben, hogy gazdaságos legyen. Természetesen otthon is összeállíthatunk egy ilyen rendszert az előbb említettek figyelembevételével, ahol a víz mozgásban tartásáról, és a gyökerek levegőztetéséről egy akváriumi levegőpumpa is gondoskodhat. Ez nem annyira professzionális, mint a kereskedelemben kapható hidrokultúrás szettek, de olcsóbb.

Tippek a sikeres termesztéshez

Csak akkor öntözzük, amikor a vízszintmérő alacsony értéket jelez. Soha se pótolgassuk a vizet, hogy az mindig a maximumon legyen, mert lényeges, hogy az alsó leveleket levegő is érje. A feltöltéshez használt víz szobahőmérsékletű legyen és ne hideg, mivel itt nincs föld, ami megvédje a gyökereket. Számos hidrakultúrás növény a hideg víz miatt pusztul el. Átültetéskor - ha szükséges - vigyázzunk, hogy a növény gyökerei ne sérüljenek.

Növénysátor: olyan mint a nagy, csak kicsiben

A hobbi hidrokultúrás szettek némelyike már rendelkezik világítással is, hiszen a szobai termesztéskor szükség van pótmegvilágításra, még ha a lakás legvilágosabb ablaka közelében tartjuk is a növényeinket. Azonban, ha nincs ilyen része az eszköznek, akkor egy növénysátor jó szolgálatot tehet. Nem tartozik feltétlenül a hidrokultúrás kellékekhez, de mint kertészeti magas szintű technológia érdemes megemlíteni a beltéri növénysátrakat. Nem szépek, tehát a céljuk egyáltalán nem a dekorálás, hanem a növények igényeinek a biztosítása. Például, ha ilyen sátrorban neveljük tél végén a paprika és paradicsompalántákat, akkor azok biztosan nem nyúlnak meg a fényhiány miatt.

A növénysátorban könnyű optimális hőmérsékletet és páraszintet tartani, és a belső fényvisszaverő felület sem véletlen. A világításról olyan lámpa gondoskodik, melynek fény összetétele a növények igényeire szabott. Ám a fénysugarak nem vesznek el, hiszen az oldalfalakról is visszaverődnek, olyan, mintha a növény nem csak a lámpából, hanem minden irányból kapná az éltető fényt.