A cirok őshazája Északkelet-Afrika, a mai Etiópia és Szudán területe, ahol már i. e. 3000-5000 évvel ezelőtt termeszteni kezdték. A termesztésbe vonást követően, mint a többi így háziasított növény változásokon ment keresztül, hiszen tudatosan kezdték a jobb termőképességű egyedeket kiválogatni és ez a szelekció jó hatással volt a következő szezonok termésmennyiségére. Bár Afrikából indult hódító útjára, Indiában és Kínában is több ezer éve alapvető élelmiszer ezeken a területeken. A rabszolga-kereskedelem útvonalain jutott el az Újvilágba a 17. században. Magyarországon is régóta jelen van, elsősorban seprűalapanyagként és takarmányként vált ismertté, de az utóbbi években a humán táplálkozásban is egyre népszerűbb.

Több típusa van

A cirok nem egyetlen növényt takar, hanem egy változatos növénynemzetséget, amelyet a hasznosítás célja szerint négy fő csoportra osztunk. A szemes cirokra a rövidebb szár jellemző, hatalmas bugákban hozza magjait. Liszt, kása, valamint gluténmentes sör készül belőle. A cukorcirok akár 3-4 méteresre is megnő. A szára édes nedvet tartalmaz, amiből szirupot vagy bioetanolt készítenek. A seprűciroknak speciális bugaszerkezete van (hosszú, rugalmas szálak végén vannak a magok), ebből készül a hagyományos cirokseprű. A takarmánycirok pedig nagy zöldtömeget ad, szilázsként az állattenyésztésben hasznosítható. Mindezek mellett még esetenként zöldtrágyaként és energiafűként is használjak egyes fajtáit a gazdálkodásban.

Minden része jó valamire

A cirok az egyik leghatékonyabb „zero waste” növény, mert szinte minden porcikája hasznosítható. Magja gluténmentes, magas rost- és antioxidáns-tartalmú. Kiváló köretnek, lisztnek, sőt, pattogtatni is lehet, mint a kukoricát (csak kisebb lesz). A cukorcirok szárából préselt léből készül a cirokszirup, vagy cirokmelasz, ami egy természetes édesítőszer. Az iparban biomasszaként és papírgyártáshoz is használják. A cirokmelasz sűrű, édes, tápanyagdús melléktermék, amely magas cukor- és ásványianyag-tartalommal rendelkezik. Kiváló természetes édesítőszer, takarmány-adalékanyag, valamint a talajélet serkentésére, baktériumok táplálására is használják, mivel segíti a tápanyagok felszabadulását és a kórokozók elleni védekezést. A buga virágzat, ha hosszú szálú, seprű készül belőle. Ha rövid és magvas, akkor az élelmiszeripar forrása. Gyökérzete olyan mélyre hatol, hogy képes kinyerni a vizet onnan is, ahol a kukorica már feladná. Emellett segít a talaj szerkezetének javításában.

A leveleit nem fogyasztjuk

Mivel az amarantoknak a magja mellett a levele is értékes, zsengén zöldségként fogyasztható, felmerül a kérdés mi a helyzet a cirokkal. A cirok leveleit nem fogyasztjuk zöldségként, és ennek komoly oka van. A cirok fiatal hajtásai és levelei egy durrin nevű cianogén glikozidot tartalmazhatnak. Ez az anyag az emésztés során hidrogén-cianiddá bomlik, ami mérgező mind az emberek, mind az állatok számára.

Bár bizonyos afrikai kultúrákban léteznek speciális elkészítési módok vagy nagyon specifikus alfajok, a hobbikertészeknek és kísérletező kedvű ínyenceknek nem javasolt a ciroklevelek salátaként vagy főzelékként való fogyasztása. Az állatoknál is figyelni kell: a fiatal, stresszes (pl. aszály sújtotta) vagy fagyott cirok legeltetése „cirokmérgezést” okozhat a jószágoknál. A cirok a jövő egyik legfontosabb növénye lehet, mert fenntartható, sokkal kevesebb vizet igényel, mint a legtöbb gabona. Gluténmentes, így biztonságos alternatíva a cöliákiával élőknek. Magja lassan felszívódó szénhidrátokat tartalmaz, tehát alacsonyabb a glikémiás indexe, mint a fehér lisztnek.

A népi táplálkozásban is jelentős szerepe volt. A cirokmagot megőrölve lisztet készítettek belőle, amelyet gyakran más lisztekkel kevertek. Kásaként is fogyasztották úgy, hogy a hántolt cirokszemeket tejben vagy vízben főzték meg, hasonlóan a köleshez. Édeskés íze miatt kedvelték, sőt a cukorcirok szárából préselt nedvet néhol besűrítették, amiből szirupot, „cirokfőzetet” készítettek, ami a szegényebb családoknál a cukrot helyettesítette. A cirok azért szorult vissza a konyhából, mert a búza fehér lisztje státuszszimbólummá vált, és a cirok feldolgozása (hántolása) munkaigényesebb volt annál. Napjainkban azonban a cirok ismét újra kezd a divatba jönni, mert termesztése és élelmiszeripari felhasználási lehetőségei is összhangban vannak a mostani klímakörülményekkel és a fogyasztói igényekkel egyaránt. Humán célú felhasználása (liszt, dara) tehát robbanásszerűen nő.

Termesztési kérdések

A cirok népszerűségének titka a rendkívüli alkalmazkodóképesség. Míg a kukorica a virágzás idején fellépő hőstresszre terméskieséssel reagál, a cirok képes „tetszhalott” állapotba kerülni: megáll a fejlődésben a kánikula idején, majd a csapadék megérkezésekor onnan folytatja a fejlődését, ahol abbahagyta. Alacsony vízigénye is előny, 30-50 %-kal kevesebb vízzel is beéri, mint a kukorica és tápanyag hasznosítása is jobb, mert erőteljes gyökérzete révén a gyengébb talajokon is megél. Bár a cirok gépesítése nagyban hasonlít a kukoricáéhoz, van néhány kritikus pont, ahol elvérezhet a gazda, ha rutin szerűen, „második kukoricaként” kezeli. A cirok trópusi származású növény, így sokkal érzékenyebb a hidegre. A tavaszi árpát vagy a zabot már 4-5 fokos talajnál vetjük, a kukoricát 8-10 foknál. A cirok minimum 12-14 fokos tartós talajhőmérsékletet igényel a vetésekor. Túl korai vetésnél a mag egyszerűen elfekszik és bepenészedik a földben.

A cirokmag apró, ezért a magágy minőségére sokkal igényesebb, mint a robusztusabb magvú kukorica. Míg a kukoricát 5-7 cm mélyre vetjük, a cirok optimális vetésmélysége mindössze 3-4 cm. Esetében különösen fontos a finom, tömörített magágy, hogy a kis magvak azonnal nedvességhez jussanak. Üzemi méretben termesztve a gyomirtása és a betakarítása több kihívást jelent a ciroknak, mint a kukoricának, ám kiskerti termesztéskor ez nem okoz problémát. Kiskertben is megéri termeszteni, mert az utóbbi években elterjedt a mondás, hogy „az árnyék az új teljes napfény”. Míg korábban egyes zöldségek szerették a teljes fényt, mára ez nyaranta sokszor levélperzselődést okoz, azaz a legfényigényesebb fajoknak is már túl perzselő a napsugárzás, jobb nekik a szórt fény. Amennyiben cirkot is vetünk a zöldségsorok közé azok ideális szűrt fényt adnak a köréjük vetett alacsonyabb zöldségfajoknak. A cirok magjai pedig télire jó madárcsalogatók lesznek, ami azért hasznos, mert ha a madarakat bevonzzuk a kertbe akkor jelentős mennyiségű kártevő rovart fognak elpusztítani a tenyészidő során.