Az Európai Unió burgonyapiaca az elmúlt évtizedekben kifejezetten jövedelmezővé vált. Ugyan 2000 és 2023 között a termelés közel 40%-kal csökkent – részben az éghajlatváltozás, a fogyasztás visszaesése és a szigorúbb növényvédőszer-szabályozás miatt –, ám mindez jelentősen felhajtotta az árakat. A szűk kínálat stabil és magas bevételeket biztosított a gazdáknak - írja az Euractiv. A helyzet azonban 2025-re gyökeresen megváltozott: a burgonya ára 22%-kal esett vissza az előző évhez képest, amely már önmagában is gyengébb volt. 

A legnagyobb nyugat-európai termelő országok - Németország, Franciaország, Belgium és Hollandia - éves kereslete nagyjából 24 millió tonna körül alakul, miközben idén 27 millió tonnát takarítottak be. A kereslet ezzel nem tudott lépést tartani.

Az exportlehetőségek is beszűkültek. A geopolitikai feszültségek és Donald Trump vámintézkedései csökkentették az üzleti kedvet. Emellett az euró-dollár árfolyam alakulása rontotta az uniós termelők versenyképességét olyan feltörekvő szereplőkkel szemben, mint Kína, India vagy Egyiptom. Ezek az országok nemcsak korábbi felvevőpiacok voltak, hanem ma már harmadik piacokon - például a Közel-Keleten - versenytársakká is váltak.

Így sózzák ránk a selejtes burgonyát a boltokban: sokan észre sem veszik

Elárasztotta a magyar boltokat az import burgonya, pedig több nagy magyarországi termelőnek még tele vannak a raktárai áruval.

Különösen nehéz helyzetben van Lengyelország. Tomasz Bienkowski, a Lengyel Burgonyaszövetség elnöke szerint a raktárak tele vannak. Az őszi heves esőzések ráadásul minőségi problémákat is okoztak, ami nehezíti a feldolgozók - például a hasábburgonya- és chipsüzemek - munkáját. A nyugat-európai termelők egyre nagyobb mennyiséget irányítanak Lengyelországba, tovább növelve az ottani piaci nyomást. Az árak annyira leestek, hogy egyes gazdák 100 kilogramm burgonyát már 3 euróért kénytelenek eladni. Nagyobb gazdaságok esetében a csőd sem kizárt.

A megoldási lehetőségek korlátozottak. Franciaországban az UNPT platformot indított a burgonya takarmányozási célú felhasználására, de Lengyelországban ez az állattartás jelentős átalakítását igényelné. Az alkohollá való feldolgozás sem reális, mert a lepárlók inkább olcsóbb alapanyagokat - például kukoricát - használnak, és a biogáz-termelés sem ideális a magas víztartalom miatt. Bienkowski ezért állami támogatást sürget a keményítőgyárak tárolási és feldolgozási kapacitásának bővítésére. A nyugati és keleti termelők egyetértenek abban, hogy elkerülhetetlen a termelés visszafogása. D'Evry 10%-os vetésterület-csökkentést javasol. Bienkowski attól tart, hogy a válság tovagyűrűzik a vetőmag-előállítók felé is, és már a következő ültetési szezonra hatással lehet: kérdéses, ki fogja megvásárolni a jövő évi vetőburgonyát.