Az áttelelő gombaképletek és spórák már a tavaszi, párás időszakban is gyors fertőzést indíthatnak el. Csak a fertőzés korai szakaszában történő védekezés lehet eredményes. Célszerű folyamatosan monitorozni az állományokat a súlyos veszteségek elkerülése érdekében. A lisztharmat (Blumeria graminis) kártételére mind búzán, mind árpán számíthatunk, ami fajtától függően 5-30% közötti termésveszteséget jelenthet. A kórokozó gazdanövényre specializálódott, vagyis csak a búzát, vagy csak az árpát képes megfertőzni. Kezdetben gyér fehér, majd vastag szürkés, sárgás lisztes bevonat figyelhető meg a fertőzött növényi részeken - írja a NAK.

A levélfoltosságok tekintetében az őszi búzán gyakran megfigyelhető a szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici (Zymoseptoria tritici)), de a kórokozó a tritikálé levelén is okozhat tüneteket. Hűvösebb, csapadékosabb időjárás esetén számíthatunk magasabb fertőzöttségre, ami akár meghaladhatja a 30%-os kártételt is. Kezdetben kisméretű, kerekded, világosbarna foltok alakulnak ki a levélen, amikbe fekete pontszerű képletek, úgynevezett piknídiumok alakulnak ki. A fahéjbarna levélfoltosság (Pyrenophora tritici-repentis) főleg a búzát károsítja, akár 25-30%-os kárt is okozhat. A leveleken kisméretű, majd ovális, világosbarna foltok jelennek meg. A fertőzés előrehaladtával a foltok összefolynak, és a levél elszárad. A barna levélfoltosság (Bipolaris sorokiniana) is gyakori. Árpán akár 15%-os veszteséget is okozhat, búzán többnyire minimális a kártétel mértéke. A leveleken ovális, sötétbarna foltok alakulnak ki.

A korai fertőzés kevésbé feltűnű, többnyire kalászhányáskor kezdenek a tünetek jelentőssé válni. Az árpán főként a hálózatos levélfoltosság (Pyrenophora teres) okoz kárt. Minden évben számíthatunk a kórokozó megjelenésére, akár 70 %-os kárt is okozhat. A leveleken hosszanti, barnás színű foltokat okoz, melyeket sárga udvar szegélyez. A fertőzött levelek elsárgulnak. A rozsdagombák is gyakran okoznak problémát a gabonaféléken. A búzán három faj is károsíthat, de az árpa, a rozs, a tritikálé és a zab is fertőződhet rozsdagombával. A búza vörösrozsda (Puccinia recondita) okoz a leggyakrabban kárt, ami többnyire nem haladja meg a 30-40 %-ot. Már ősszel kialakulhatnak a leveleken a kórokozó rozsdavörös uredotelepei. Ezek általában elszórtan helyezkednek el, de akár az egész levéllemezre is kiterjedhetnek.

A sárgarozsda (Puccinia striiformis) az őszi búza mellett az árpát és a zabot is megfertőzheti. Kártételére hűvös, csapadékos időjárás esetében számíthatunk, akár 70 %-os termésveszteséget is okozhat. A sárga színű uredotelepek csíkokba rendeződnek a leveleken. Az árpa törperozsda (Puccinia hordei) kártétele szintén általános. A gomba a vörösrozsdához hasonlóan melegigényes. A fertőzött leveleken vörösesbarna uredotelepek figyelhetőek meg. A mély fekvésű területeken, ahol a levélnedvesség borítottság hosszabb ideig jellemző, többnyire magasabb fertőzöttség figyelhető meg. A bokrosodott állományokban is nagyobb a fertőzésveszély, mivel a levélnedvesség borítottság szintén magasabb. Emellett az egyes fajták a különböző kórokozóval szembeni fogékonysága jelentős mértékben eltér, így ellenálló fajta termesztésével is minimalizálható a kártétel. 

A fungicides állománykezelést a kórokozónyomáshoz kell igazítani. A gombaölőszer kiválasztásánál figyelembe kell venni, hogy az állományban egyszerre több kórokozó is jelen lehet. Számos hatóanyag (azoxistrobin, bixafen, ciflufenamid, difenokonazol, folpet, fenpropidin, fenpikoxamid, fluxapiroxad, kén, krezoxim-metil, mefentriflukonazol, metrafenon, metkonazol, piriofenon, protiokonazol, proquinazid, Pythium oligandrum, spiroxamin, tebukonazol, tetrakonazol, trifloxistrobin) áll rendelkezésünkre. A gombaölőszeres kezelés mellett az árvakelések gyérítése és az optimális tápanyagutánpótlás is fontos szerepet játszik a védekezésben. Kijuttatás előtt érdemes ellenőrizzük a hatóság honlapján a készítmény engedélyokiratát. A munkafolyamatokba célszerű a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara szakembereinek bevonása.