Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
Hogyan értékelné az elmúlt évet, hogyan mérhető egyáltalán a siker egy kifizető ügynökség esetében?
Palkovics Péter: Ahhoz, hogy érdemben beszéljünk az elmúlt időszak eredményeiről, nem árt tisztázni, hogy az MVH feladata alapvetően a támogatások jogszabályok szerinti eljuttatása az ügyfelek részére. Mint ismeretes, minden egyes uniós jellegű támogatás kérelmen alapul, azaz nem hivatalból indított eljárásról, eljárásokról van szó. A kérelem benyújtását követően indulhat meg egy folyamat, melynek bírálat, döntés és jó esetben a támogatás megítélése, a támogatási összeg kiutalása a vége. A célja és szándéka az ügynökségnek értelemszerűen az, hogy ezt a lehető leggyorsabban tegye meg, emellett azonban bizonyos kötelezettségeknek is eleget kell tennie. Ezek egyike, hogy a döntéseit a lefektetett gazdaságpolitikai céloknak megfelelően hozza meg olyan módon, hogy azok mind az Európai Unió, mind a tagállam által feltételként szabott jogszabályi elvárásoknak megfeleljenek. Utóbbit illetően a kifizető ügynökség felelőssége borzasztóan nagy. Nem csak abban a tekintetben, hogy az Uniótól le tudja-e hívni az általa odaítélt támogatást, hanem az ügyfél felé is, hogy ennek jogossága megkérdőjelezhetetlen legyen. Adott esetben az ügyfél jóhiszeműen költi el azt a támogatási összeget, amiről bizonyos idő elteltével derül ki, hogy nem volt rá jogosult. Ilyenkor az Unió nem kérdezi ki hibázott, hanem mindenekelőtt visszaköveteli a pénzt. Ebben a tekintetben az EU felé történő elszámoltathatóságnál határozottabban érvényesül az ügyfeleink iránti felelősségünk, hogy ne költsenek olyan pénzt, ami nem is járt volna nekik.
Ha mindezek alapján nézzük meg az MVH elmúlt két éves, különösen az elmúlt egy éves munkáját, akkor több szempontból is pozitívan értékelném az elmúlt időszakot. Egyfelől sikerült döntően felszámolnunk azt a mérhetetlen lemaradást, ami 2010 nyarán fennállt. Természetesen mindig vannak rohamok és dömpingek, amikor előfordulhat némi csúszás, de ennek krónikus jellegéről szerencsére már nem beszélhetünk. Ugyancsak sikerként könyvelném el, hogy a támogatások kifizetését már nem a korábban tapasztalt hektikusság jellemzi, hanem nagyon szigorú, pontosan meghatározott rendben történik. Tökéletesen átlátható, hogy mely támogatások mikor kerülnek kifizetésre, a pozitív visszajelzésekből pedig úgy látjuk ügyfeleink is hálásak az így biztosított kiszámíthatóságért.
Kevéssé ismert tény, de a kifizető ügynökség tevékenységét a cégek könyvvizsgálóihoz hasonló módón egy úgynevezett igazoló szerv ellenőrzi. Ez egy olyan, az Európai Unió által felügyelt szerv, ami az Uniónak készít rendszeres értékeléseket arról, milyen szabályszerűen működik a kifizető ügynökség. Az elmúlt három év jelentéseit áttekintve azt láthatjuk, hogy a minősítésünk érezhetően javul mind a határidők betartását, mind a szabályszerűséget és minden egyebet illetően. Hogy csak egy példát említsek, 2011-ben az Európai Parlament Költségvetési Bizottságának delegáltjai által lezajlott látogatás során a területalapú támogatásoknál a helyszíni ellenőrzések következtében alkalmazott csökkentések aránya 4,6 százalékos volt, a véletlenszerűen kiválasztott ellenőrzési mintában pedig 3,36 %, előbbi jócskán meghaladva az akkori 3 százalékos uniós átlagot. A 2012-es előzetes ellenőrzési adatok alapján ugyanez az érték 0,7 százalék volt, azaz minőségileg jelentősen javultak a kifizetések. Ehhez kapcsolódóan rengeteg visszajelzést kapunk azt illetően, hogy miért ellenőrzünk ilyen gyakran, miért találunk annyi hibát. Félreértés ne essék, az MVH-nak nem célja, hogy hibát találjon, de ha nem mi találjuk meg, hanem a minket felügyelő szerv, akkor egy bizonyos pont elérése után egész egyszerűen megemeli a kötelezően előírt ellenőrzési rátát. Nekünk legkevésbé sem érdekünk, hogy még gyakoribb ellenőrzéseket folytassunk le, hogy hibát keressünk, nekünk az az érdekünk, hogy ne legyen hiba, viszont ha van hiba, akkor megtaláljuk azt. Ez a jelentősen lecsökkent hibaráta voltaképpen pont azt jelenti, hogy azt a 600 milliárd forintnyi rendelkezésre álló támogatási összeget a tavalyi évben maradéktalanul kifizettük.
Ha már a számoknál tartunk, hogyan jelentkeznek a szervezettebb munka jótékony hatásai a hétköznapi ügyvitelben?
P.P.: Mindenképp fontosnak tartom megjegyezni, hogy az MVH az ISO 9001-es minőségirányítási rendszernek megfelelően működik, amit kevés kormányzati hivatal mondhat el magáról. Ez már csak azért is lényeges, mert ez előír egy úgynevezett ügyfél-megelégedettségi vizsgálatot minden évben, aminek a tendenciái szintén évről-évre egyre inkább pozitív irányba mutatnak. Ahhoz, hogy ennek jelentőségét megértsük, tudni kell, hogy közel 300 ezer pénzügyileg aktív ügyfelünk van, akik között 600 milliárdot meghaladó éves keret kerül szétosztásra, és minden egyes kérelemmel szemben döntési, ellenőrzési, számonkérési kötelezettségünk van. Amennyiben egy adott esetben negatív döntést kapott ügyfél is korrektként, jogszerűként értékeli az MVH eljárását, akkor úgy gondolom célt értünk.
Számszerűsítve az eredményeket, ismételten vissza kell nyúlnom a 2009-es adatokhoz. Példának okáért ma már elképzelhetetlen, hogy egy-másfél év alatt szülessen meg egy döntés, mutasson nekem egy olyan üzleti tervet, ami másfél év elteltével még ér valamit, márpedig azt kellett megvalósítani. Ma nem építési beruházás esetén három hónap, ha építkezéssel is jár, akkor öt és fél, hat hónap alatt megvan a döntés. Hasonlóképp a benyújtott kifizetési kérelmeket 2009-ben 6-9 hónap alatt bírálta el a hivatal, ma ez 75-85 nap között van. Természetesen átlagszámokról beszélünk, kivétel mindig akad, de sikerült a jogszabályi határidőn belülre kerülni, és az ügyfél által elvárt határidő tartásához is közelebb kerültünk.
Mennyire képes egy ilyen szigorúan ütemezett rendszer kezelni a váratlan helyzeteket, mikor fel kell kicsit gyorsítani a folyamatokat?
P.P.: Természetesen a kapacitások végesek, a mieink pedig egy átlagos leterheltségre vannak tervezve. Éppen ezért nagyon fontos, hogy ne legyen ráérő időnk, mert azt nem tudjuk a későbbiekben kompenzálni. A gyakorlatban ezt a minisztériummal történő szoros együttműködéssel tudjuk megvalósítani, azaz rendszeresen jelezzük, milyen feladatot hogyan kívánunk ütemezni, különösen olyan jogcímeknél, amelyek megnyitása nem uniós jogszabályokhoz, hanem saját nemzeti hatáskörben történik. 140 jogcímen történik jelenleg a kifizetés, melyek nagyobb részéről a többség nem is tud. Ilyen például az Európai Unió Élelmiszersegély Programja, melyet karitatív szervezetekkel együttműködésben az MVH bonyolít. A tavalyi évben ennek keretében 3,8 milliárd forint értékben, 2200 településen közel 1 millió emberhez jutottak el az élelmiszersegély csomagok.
A kapacitásokra visszatérve úgy mondanám, a profi szervezet mindenre fel van készülve, ennélfogva a tavalyi aszálykárok okozta ad hoc helyzetek kezelését is bizonyos körülmények között lehet teljesíteni. 2012-ben a brüsszeli jóváhagyást követően október 16-án 9 órakor el tudtuk indítani az egységes területalapú támogatások előlegeinek kifizetését, ami még az eltérő időzónákat figyelembe véve is az elsőnek számított Európában, persze ezt feszített tempójú munka előzte meg. Bizonyos mértékig a belső erőforrásokat át lehet csoportosítani, probléma nélkül ki tudtuk fizetni például a kormányzat által előrehozott állatjóléti támogatásokat, de még a megemelt tejtámogatásra rendelkezésre álló 2,2 milliárd forintot is, melynek érdekében december 27-én, igazgatási szünetben jöttek be dolgozni a kollegák, hiszen csak 2012-ben állt rendelkezésre a keretösszeg.
A tavalyi évvel kapcsolatban szintén fontosnak tartom megjegyezni, hogy eredményes kísérletet tettünk arra nézve, hogyan tudunk hatni azokra a partnereinkre, akiktől a mi munkánk is függ. Ami a hivatal belső rendszerében feltárható, azt a munkát természetesen el tudjuk végezni. Számtalan esetben azonban a döntéshez külső határozat, például a kormányhivatal építésügyi hatóságának a használatba vételi vagy építési engedélye szükséges. A tavalyi évben éppen az aszály következtében előállt helyzet miatt levélben kerestem meg ezeknek a társhivatalokat, hogy tekintsék át, milyen olyan ügyek állnak náluk, amik a mi döntésünket befolyásolja, emellett pedig a helyi MVH kirendeltségek képviselői is felkeresték őket, hogy valamelyest felgyorsítsák az ügymenetet. Borzasztó pozitív hozzáállást tapasztaltunk, sokan biztosítottak válaszlevélben arról, hogy mindent megtesznek, de még többen voltak azok, akik nem reagáltak, ellenben mindent megtettek az ügy érdekében. Talán ez a tényező, a gyors és hatékony kommunikáció és a kvázi 1700 ember együttes munkája volt a legfontosabb abban, hogy a kifizetéseket így fel tudtuk pörgetni akkor, amikor igazán szükség volt rá.
Még mindig szinte teljes bizonytalanság övezi a KAP-reformot, ennélfogva a támogatási rendszer átalakulásáról, követelményeiről is viszonylag keveset tudni. Hogyan lehet felkészülni egy ilyen helyzetre?
P.P.: Mielőtt belevágnánk az új költségvetési időszakba, előbb szólnék még pár szót a még jelenleg érvényben lévő program végrehajtásáról, hiszen még számos feladat áll előttünk. Ezzel kapcsolatosan annyit teljes biztonsággal kijelenthetek, hogy az agráralapokat felhasználjuk. Kétféle alapunk van, az egyik a minden évben megújuló, tisztán uniós forrásokból álló garancialap, melyet minden alkalommal maradéktalanul lehívunk, itt tehát nincs veszteség. A másik a hétéves ciklusra szóló vidékfejlesztési alap, aminek esetében az árfolyamváltozások függvényében átlag 1350 milliárdról beszélünk, ennek lekötöttsége a december 31-ei adatok alapján 96 százalékos, míg a kifizetés 53 százalékon áll, hozzátéve hogy azóta még egy hozzávetőlegesen 10 százalékos kifizetés realizálódott. Utóbbi szempontjából az uniós átlag felett, az újonnan csatlakozott országok átlagának pedig magasan felette vagyunk. Egyszerűbben szólva az agráralapoknál nem áll fenn a forrásvesztés veszélye, néhány feladat azonban még előttünk áll. Ezek egyike ugye a felhasználásokkal való majdani elszámolás az Unió felé, továbbá a fennmaradó kifizetések lebonyolítása, végezetül pedig az egyes beruházások elmaradásából származó többletforrások reaktiválása, azaz a rendszerbe történő visszaforgatása. Az elmúlt két évben több mint 200 milliárd forint befagyott forrást aktiváltunk vissza.
Ha megnézzük a statisztikákat, 2010-ben 73 százalékon állt a lekötés 24 százalékos kifizetéssel, akkor azt láthatjuk, hogy ez a 20 százalék körüli növekedés a lekötésben nem is olyan jelentős. Van ebben azonban egy matematikai csalás, hiszen ez a 200 milliárd forint újbóli lekötésként jelentkezik a 73 százalék terhére. Tehát ha ezt a mintegy 15 százaléknyi összeget levonjuk belőle, úgy máris egy 60 százalék körüli lekötés áll szemben a jelenlegi 96 százalékkal. A mai napig is akad a rendszerben forrás, amelyek feltárása az első félév nagy feladata lesz, kiutalásuk pedig még az idei év második felében megtörténik.
Hogy mi lesz 2014-től? Valószínűleg csúszni fog a program, de ez nem feltétlenül probléma. A várható átmeneti intézkedések következménye valószínűleg az lesz, hogy van még egy évünk a SAPS-ra, vagy annak elvein nyugvó támogatási formára. Ez azért jó, mert ennek kezelésére gyakorlatilag minden eszközünk rendelkezésre áll. Az alaptámogatásra, a Basic Payment Scheme-re (BPS) való átállás már jóval nagyobb felkészülést kíván, elég csak a jogosultságok kiosztására, az aktív gazdálkodó fogalmának bevezetésére, a zöldítésre, a szükséges adatbázisok létrehozására gondolni, ez mindenképp időbe fog telni. Éppen emiatt úgy gondolom nem feltétlenül rossz ez a kis haladék, az új rendszerben ugyan magasabb intenzitást lehet majd elérni a támogatásoknál, de a kezeléséhez még kell egy kicsit tanulnunk. Időt nyertünk, de ezt az időt nagyon jól ki kell használni. Természetesen amennyiben a napokban pont kerül a vita végére, akkor arra is fel kell készülnünk, de hát ez olyan, mint egy aszályos év: mi nem tudunk vis majort jelenteni, annak is meg fogunk felelni.
Személy szerint Ön mit vár a KAP-reformtól?
P.P.: Nagyon fontosnak tartom az egyszerűsítés elvét, ami nagyon határozottan jelen van a KAP-reform kommunikációjában, én nagyon bízom benne, hogy ez a gyakorlatban is tükröződni fog. Az egyszerűsítés, ésszerűsítés nem csak a támogatás megítélésekor, de az ügyfél és a kifizető ügynökség elszámoltatásánál is roppant fontos, mondom ezt az általunk végzett munka, de elsősorban az ügyfeleink szempontjából is. Azonban fel kell oldani egy ellentmondást. Világosan kitűnik az az uniós szándék, hogy az unió tagállamainak minden egyes adóeurójának felhasználását látni akarják. Ez azonban azt is jelenti, hogy a forrásfelhasználás és az elszámoltatás ellenőrizhetősége a jelenleginél is nagyobb fókuszba kerül. Tehát bármennyire is üdvözlendő, támogatandó az egyszerűsítés ügye, a jelenlegi vitából is az látszik, hogy az elszámoltatás tekintetében éppen ennek ellenkezőjére lehet számítani.
Bizonyos keretek között az MVH-nak egyes tájékoztatási feladatokat is el kell látnia, aminek jelentősége bizonyosan felértékelődik az átalakuló támogatási rendszer következtében. Fel vannak erre készülve?
P.P.: Mikor átvettem az MVH-t, a legelső kritika amivel találkoztam az volt, hogy minket nem tudnak elérni a gazdák, elefántcsonttoronyban ülünk és nincsenek kommunikációs csatornák. Nem működött a telefonos ügyfélszolgálat, az elektronikus nem is létezett. A legelső feladatunk ennek rendberakása volt, ma havonta 15 ezer telefonhívást fogad és kezel a hivatal, ami az levelekkel és e-mailekkel együtt 20 ezer ügyfélmegkeresést jelent minden hónapban. Ezt a mennyiséget minden probléma nélkül le tudjuk kezelni. Létrehoztuk emellett az elektronikus ügyfél-tájékoztatási rendszert is, minden ügyfelünk egyéni bejelentkezési kódjával meg tudja nézni a saját ügyét, és meg tudja nézni az hol tart. Nem mondom, hogy minden egyes részlet kiolvasható az online felületünkből, de ebben az esetben is felkészülten tud kérdezni a telefonos ügyfélszolgálatunkon.
Az egyelőre problémát jelent, hogy az ügyfélkörünk jellemzően a személyesebb megkeresési formákat preferálja az elektronikus helyett. Ebben feltétlenül segíteni kell őket és bízom benne, hogy az olyan szakmai szervezetek, mint például az újonnan felálló Agrárkamara komoly tanácsadói hálózat létrehozásával ebben partnerünk lesz, és segíti az ügyfeleket abban, hogy hatékonyabban elérjenek bennünket, illetve mi is könnyebben el tudjuk érni őket. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos a tájékoztatás, mi nem tölthetjük ki az ügyfelek helyett a kérelmeket, mindenképpen szükség van azokra a szakmai szervezetekre, akik valóban továbbviszik feléjük az információt és megfelelő tanácsadással szolgálják az érdekeiket. Bizonyos határig egyszerű kapacitásnöveléssel is lehet gyorsítani a munkafolyamatokat, de mint már említettem lehetőségeink korlátozottak, és egy ponton túl már csak a kommunikációs csatornák fejlesztésével növelhető tovább a hatékonyság. Ha nem használjuk a rendelkezésre álló korszerű technológiákat akár az információcserében, akár a kérelmek feldolgozásában, akkor nem tudunk gyorsítani a folyamaton. Ezért fejlesztjük folyamatosan a rendszerünket, ezért indult el az elektronikus benyújtás, február 1 óta a nagy jogcímek kifizetési kérelmei esetében is, hamarosan működik az elektronikus aláírás és már jelenleg is rendelkezésre áll az elektronikus határozat generálás. Elektronikus aláírással a kormányzati portálon keresztül küldjük ki ezeket, nem veszik el a postán, időben odaér, és véletlenül sem mosódik el a betű.