Az elmúlt egy-két évben jelentős trendváltásokat él meg a magyar mezőgazdaság, az idei év sem telt el kirívó változások nélkül. Hogyan értékelhető 2023 egésze a hazai agrárium szempontjából?

A változás folytonos, de az elmúlt három évben egy sor olyan folyamat erősödött fel, amelyek egymás hatását erősítve jelentősen változtattak a gazdálkodási körülményeken. Az pedig, hogy ezt ki-ki tartós, vagy átmeneti helyzetnek tartja, életképességi küszöbbé vált.

Úgy is fogalmazhatok, hogy elérkeztünk a valódi versenybe. Ennek nyomán a magyar mezőgazdaság alapjai kérdőjeleződtek meg. Kiderült, hogy az az erős koncentráltság, amely néhány növényi kultúra felé immár évtizedek óta működött, gyengeség. A halmozódó veszteségekben a mezőgazdaság újjászületési fájdalmait látjuk.

A szemléletváltás viharossá válása, a talajról való gondoskodás általánossá válása, a kisebb kultúrák felé való nyitás, ennek egyértelműen pozitív hatásai. Amire még nagyon várok, az az, hogy mindenki átgondolja, hol keletkezik a jövedelme. Túl sok energiát fektetünk a termelésre, és aránytalanul keveset az aratás utáni műveletekre, a tárolásra, értékesítésre. Pedig éppen ezek az évek bizonyították be, hogy aki lát a piacon, és jókor adja el áruját, messze jobban keres, mint aki a hozamok maximalizálására helyezi a hangsúlyt. A termelés középpontjába a nyereség fenntartható növelése került, a magas hozamok helyett, végre. A nagy kérdés, hogy kinek hogyan jön ki a matek. Vagy egyáltalán mennyire számol.

A most ősszel elvetett kultúrák önköltségei szembe állítva a piaci árakkal, rémisztőek. Kérdés, mire számíthatunk az aratáskor és utána.

Az Erste szakmai műhelye az egyetlen, aki középtávú előrejelzésekkel is támogatja ügyfeleit. Úgy látjuk, hogy 2024-ben nem számíthatunk olyan mértékű áremelkedésekre, amelyek az elmúlt időszakot jellemezték. Magyarul, nem fordul a kocka. Sokak számára a harmadik veszteséges év a véget jelentheti a növénytermesztők közül. Az állatartók helyzete kissé stabilizálódott idén, nekik most tartalékokat kell képezniük.

A viszonylag sima és kiszámítható növénytermesztés évei után tehát érdemben alakult át a helyzet. Hogyan csapódott le mindez a banki finanszírozás felől nézve? Mennyire alakult át az agrárhitelezés?

Ez és az előttünk álló év rendkívül fontos mind a mezőgazdaság, mind a finanszírozók számára. A fentieken túl, a romló mérlegen, a halasztott beruházásokon innen ugyanis fel fog gyorsulni a koncentrálódás. Máris sok az eladó cég, visszaadott földbérlet.

Idén a forgóeszköz igény biztosítása volt a legjellemzőbb, a beruházási hitelek iránti igény érzékelhetően csökkent. Tudtunk növekedni, de a támogatott konstrukciók kínálatának beszűkülése, a kamatszintek megfogták a piac növekedését. Ilyenkor mutatkozik meg az ügyfél-ismeret, a -kapcsolat erőssége, a bank agrárpiaci felkészültsége. Összeségében bebizonyosodott idén, hogy portfoliónk minősége, agrárpartnereink teljesítménye stabil növekedést biztosít még ilyen körülmények között is.

A beruházások visszaesése érthető a jelenlegi körülmények között, de félő, hogy végül negatív hatásai lesznek az ágazatra nézve. Várható, hogy problémát jelent majd az agráriumban az, hogy most nincsenek fejlesztések?

Aki lemarad, kimarad. Sokat mondogatjuk, hogy ne függjünk teljesen a pályázatoktól és a támogatott konstrukcióktól. Akinek megalapozott fejlesztési stratégiája van, az többet nyer a gyors megvalósítással, mint a támogatással. Ismét arra utalok, hogy krízishelyzetekben a bank és ügyfél együttműködése a döntő. Mi nem csak a legjobb finanszírozási mód kiválasztásában, hanem a piaci megalapozottság kialakításában is segítünk, ez az ilyen korszakváltó időkben sorsdöntő.

Az első félév még mutatott növekedést a mezőgazdasági beruházásokban, de a második bizonyoson komoly visszaesést hozott. A tavasszal megjelenő pályázatok és a lefelé csordogáló kamatok fognak élénkülést hozni jövőre.

Több olyan véleményt is lehet hallani, hogy az idei év egyik jellegzetessége, az, hogy a növénytermesztők rosszabb, az állattenyésztők jobb évet zárnak, egyfajta trendforduló kezdete. Valóban jobb évek jönnek az állattartók számára?

Sajnos ezt nem jelenthetjük ki. A hullámvasútból nincs kiszállás. Más értelemben látok korszakváltást. A mezőgazdaságban zajló koncentrálódás látványosan gyorsul. A tudásalapra való helyezkedés, az integrációk erősödése, a hozamok helyett a nyereségre való törekvés jó irány. Meggyőződésem, hogy a jövőbeni mezőgazdaságunk csak nyomokban fog hasonlítani a mostanira, és akkor az élelmiszeriparról még nem is beszéltem.

Mit várhatunk a 2024-es évtől az agrárium egészét, illetve az agrárfinanszírozást tekintve? Mikorra lehetnek a kamatszintek újra vonzó mértéken?

2024-ben fokozódni fog a mezőgazdáság kétpólusúvá válása. A magas önköltségek nem mindenkinek teszik lehetővé a nyereséges gazdálkodást, ami béklyót vet a beruházásaik elé, míg azok, akik stabil finanszírozási környezetben tudtak maradni, nagyot léphetnek előre.

A pályázatok jól kiszámítható ütemben fognak érkezni, a kamatok folytatják lecsorgásukat. Arra viszont nem számítok, hogy a támogatott hitelkonstrukciók kínálata újra kiszélesedik. Jelenleg a mezőgazdaság hiteleinek 70, az élelmiszeriparénak 60 százaléka ilyen.

A szemléletváltás gyorsulására számítok 2024-ben. Annak ellenére is, hogy kissé meglepett, hogy több mint 900 ezer hektáron akartak most búzát vetni a gazdák. Ez olyan, mint padlógázt nyomni a fal előtt.

Ennek szerintem akár 15-20 százalékát is meghiúsíthatta a csapadékos idő, de ez azt mutatja, hogy sokan vakon bíznak az árak emelkedésében. Ismétlem, lesz emelkedés, de korán sem olyan mértékű, ami megfordítja az idei trendeket.

Lépten-nyomon két dolgot lehet hallani. Az egyik: Mit vessek? A másik, hogy minden olyan kiszámíthatatlan.

Úgy vélem, egész agrárstartágiánk átgondolására van szükség, és segítséget kell adni a gazdálkodóknak a termelési szerkezet fenntartható irányban való átalakításához. Kisebb termékpályákat kell felépíteni. Kezdve onnan, hogy ezekről nagyon kevés statisztikai információnk van. A piaci méréseket is meg kell reformálni, lehetőleg nagyon gyorsan. Értékláncokat kell szervezni, piaci csatornákat kiszélesíteni. Mindezt a fenntarthatóság, a technológiai fejlesztések mellett. Nagyon sok a tennivaló.

Aki csak a megszokások mentén gazdálkodik, az zsákutcába kerülhet.

Felkészülten várhatja-e az agrárium, és a finanszírozó bankrendszer a Vidékfejlesztési Programot? Összejöhet-e az a "csillagállás", amely lehetővé teszi a program eredményes végrehajtását?

Az előzőkből következik, hogy nem számítunk arra, hogy jövőre minden más lesz, és folytatják a korábbi dinamikus növekedésüket a beruházások. Ráadásul a legtöbb agrárcég a korábbinál rosszabb pénzügyi beszámolókkal jön majd megújítani, bővíteni hitelkereteit. A bankokra is nehéz döntések várnak.

Hangsúlyozom, az ügyfélkapcsolat és a piacismeret részünkről is megmérettetik. Mi felkészültünk ezekre a helyzetekre, értjük, érezzük, sőt előre jelezzük az agrárpiac változásait. Ezen a téren ügyfeleink már régóta támaszkodnak ránk.

Arra számítunk, hogy az új pályázatok iránti igény nem lesz olyan viharos, mint az korábban megszoktuk. A keretek bőségesek, nem kell mindenkinek az első nap beadni a pályázatát. Átgondoltabb, a bankokkal egyeztetett tervekre számítok, és lassabb felfutásra.

Mit vár az Erste Bank az idei Agrárszektor konferenciától? Milyen gondolatokkal és várakozásokkal érkezik a pénzintézet az eseményre?

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mennyire vannak a piaci szereplők tisztában azzal, hogy nem átmeneti jelenségek zökkentették ki a szántóföldi növénytermesztést az igen mély nyomvályújából, hanem a megváltozott klíma és az ukrán nyomás is egyre gyakrabban zavarja össze a viszonyokat, hogy csak két példát hozzak. A kérdés az, hogy milyen a hangulat a szektorban? Azt is fontos leszögezni, hogy a személyes találkozásokat is mindig nagyon várom.