Pálinkás József, az MTA elnöke az Élelmezésbiztonság című stratégiai programot bemutató sajtótájékoztatót megnyitó beszédében lényegesnek minősítette, hogy az ország kihasználja a mezőgazdaságban és az élelmiszertermelésben rejlő lehetőségeit. Az elnök szólt arról, hogy az élelmezésbiztonság nem pusztán technikai kérdés, hanem össztársadalmi ügy, és a gondok egy része a vidék eltartó képességének nagymértékű csökkenéséből adódik.

Piacot veszített a hazai élelmiszergazdaság

Az élelmiszer-gazdaság hazai piacvesztését mutatja az élelmiszer-ipari termékek importjának rendkívül dinamikus növekedése, a belföldi piacon a külföldi előretörés. Az EU-csatlakozásunk előtti utolsó évben, 2003-ban még csak 1 130 millió euró értékű importélelmiszer volt jelen a hazai piacon, ezzel szemben 2008-ban már 3 041 millió euró értékű. Ez 2,7-szeres növekedést jelent. Eközben pedig a hazai élelmiszer-fogyasztás csak szerény mértékben emelkedett.

A hazai piacvesztésre utal az élelmiszeripar belföldi értékesítésének csökkenése, valamint a termékmérlegek is, amelyek arról tanúskodnak, hogy egyes fontos élelmiszer - termékek esetében erősen visszaesett a hazai eredetű árualapok szerepe.

A magyar élelmiszer-kivitel a csatlakozást követően ugyan folyamatosan emelkedett, azonban egy hektár mezőgazdasági területre jutó élelmiszer-kivitelünk még így is mindössze 1000 euró, míg az EU15-ben 1 700 euró, Hollandiában pedig 31 100 euró.

A piacvesztés mögött több tényező is meghúzódik, melyek közül az egyik a hazai növénytermesztés hozamaira - részben időjárási, részben technológiai okok miatt -jellemző, indokoltnál nagyobb ingadozás.

A főbb növények hozamai a két-három évtizeddel ezelőtti szint közelében állnak. A vizsgált időszakban például a két legfontosabb növényünk a búza és a kukorica hozama 2,6 tonna/ha és 5 tonna/ha, valamint 3,7 tonna/ha és 7,6 tonna/ha között alakult. Ez az ingadozás jóval magasabb az EU-15 átlagában tapasztaltnál, és következménye a hektikus árváltozás, valamint a jövedelem instabilitás.

Szerencsére az állattenyésztésben a fajlagos hozamszintek általában kedvezően alakultak az elmúlt években. Különösen markáns javulást mutat az egy tehénre jutó tejtermelés.

Magyarországon az állatitermék-előállítás mindössze 35 százalékban részesedik a mezőgazdaság bruttó termeléséből, a növénytermelés 65 százalékával szemben, holott ez az arány épp fordított az Európai Unióban és a fejlett országokban - mutatott rá egy súlyos problémára az elnök, aki a szerzőkkel egyetértve úgy vélekedett: hiba volt átengedni az élelmiszer-kereskedelmet a multinacionális áruházláncoknak.

A kutatók az értékes állati eredetű fehérjék, valamint a kertészeti termékek iránti igény növekedésére számítanak világszerte. A lakosság biológiailag értékes fehérjefogyasztása ugyanis szorosan az összefügg az adott ország gazdasági fejlődésével. A felmérések alapján a magasabb egy főre jutó nemzeti jövedelmet (GDP) az állati és a növényi eredetű fehérjefogyasztás növekedése kíséri. Több fejlett országban az egy főre eső éves húsfogyasztás meghaladja a 100 kg-ot, hazánkban ugyanakkor ma a hús- és a tejfogyasztás ettől elmarad, sőt kevesebb, mint 20 évvel ezelőtt volt.

Magyarország területének 75 százaléka alkalmas mezőgazdasági termelésre, nem mindegy tehát, hogy hogyan hasznosítjuk ezt az erőforrásunkat - mutatott rá az MTA főtitkára, hozzátéve: az ország szerepe felértékelődhet az élelmiszer-termelés nyomán annak tükrében, hogy az évszázad felére a Föld lakossága várhatóan eléri a 9 milliárd főt, így a jelenleginél mintegy 70 százalékkal több élelmiszerre lesz szükség.

Az elmúlt 20 év hibás döntéseinek levét isszuk

Magyarország agrárgazdasága a jövőben 15-20 millió ember ellátására is képessé tehető. Nyers és feldolgozott termékeink igen jelentős hányadával azonban - éles versenyben - a külpiacokon kell megjelennünk, miközben agrárgazdasági termékeinknek kelendőknek kell lenniük a hazai piacon is. Pálinkás József sajnálattal jegyezte meg, hogy Magyarországon a fogyasztói tudatosság is elégtelen. Az elnök fontosnak tartotta, hogy olyan együttműködés valósuljon meg a kereskedelmi láncokkal, amelyben a magyar élelmiszertermelők érdekei is érvényesülnek.

Németh Tamás az elmúlt 20 év hibás döntései között említette, hogy sokan a termőföld elvesztésétől féltek, ám nem az, hanem a feldolgozóipar került nagyrészt külföldi tulajdonba. Példaként vetette fel, hogy míg az 1980-as években a fémelőállítás után a második legmagasabb bevételt a növényolajipar produkálta, mára ez az ágazat jelentősen összezsugorodott.

Csáki Csaba akadémikus, az Élelmezésbiztonság című kötet szerkesztője azt hangsúlyozta, hogy az ország számára szükséges élelmiszereket alapvetően itthon kell előállítani. Ehhez a vidéki környezet megfelelő fejlesztésére is szükség van, azaz az élelmiszerbiztonság megteremtése mellett egy agrár- és vidékstratégia is szükséges. A vidékfejlesztés stratégiai céljai között említik a szerzők az agrárpolitika és a támogatási rendszer összehangolását, a munkahelyteremtés jelentőségét figyelemmel arra, hogy a vidéki térségekben több mint 3,3 millió magyar állampolgár él. A vidéken élők korfája kedvezőtlen, magas az idősek, a gondozást igénylők aránya, alacsony az iskolázottság, rengeteg a szociálisan rászoruló, és javarészt itt élnek azok a népcsoportok, amelyek integrációja még várat magára.

Az agrárstratégiáról szólva Csáki elmondta, hogy a magyar mezőgazdaság az adottságaihoz képest alulteljesít, és az ország az Európai Unió által kínált lehetőségekre sem készült fel megfelelően, így sok országtól elmarad a teljesítménye. Magyarország élelmiszer-exportjának 75 százalékát jelenleg a feldolgozatlan nyers termékek teszik ki, szemben a 20 évvel ezelőtti 50 százalékkal. A feldolgozóipar leépülésével több 10 ezer munkahelyet veszített el az ország - hangsúlyozta az akadémikus.

Csáki Csaba a beruházás mellett az oktatás, a szaktanácsadás és a kereskedelem újragondolását is fontosnak tartotta, és felhívta a figyelmet arra, hogy a termelőknek össze kell fogniuk, mert az élelmiszer-kereskedelmi láncokkal csak így működhetnek együtt. Meg kell állítani a város és a vidék jövedelemkülönbségének növekedését, és előtérbe kell helyezni a vidéki munkahelyteremtést.

A tudósok feladatként jelölték meg a tanulmányban a logisztikai rendszer fejlesztését, a vízgazdálkodás, az öntözés javítását, és rámutattak az agrárszakképzés hiányosságaira, és a birtokpolitika vitás kérdéseire is.

A Csáki Csaba akadémikus vezetésével készült Élelmezésbiztonság című kötet az MTA elnöke által 2008-ban elindított Köztestületi Stratégiai Programok keretében látott napvilágot, az MTA Élelmezésbiztonsági Munkabizottságának gondozásában készült. Az Udovecz Gábor, Rechnitzer János és Bánáti Diána kutatók által vezetett szakértői csoportok munkájában a Fiatal Kutatók Testülete tagjainak javaslatai is helyet kaptak.