Integráció nélkül elvesznek a magyar gazdák

Miből profitálhatnak a termelők? Az integráció új irányait az unióban és Magyarországon című előadásában Nyújtó Ferenc EU-szakértő ismertette az Integrátorok és Inputgyártók szekció kerekasztal-beszélgetése előtt.

Nyújtó Ferenc előadását kezdve rámutatott, hogy a vertikális koordináció és integráció elméleti és gyakorlati kérdései régóta foglalkoztatják az agrár-közgazdászokat. A mezőgazdaságban a nyugati tapasztalatok az integrációt és a szövetkezést elválaszthatatlannak tartják. Magyarországon is hatalmas tőkeerejű vállalkozások vannak jelen a piacon, a magyar mezőgazdaság szervezettsége azonban még messze elmarad az uniós átlagtól. A hazai integrátorok, szövetkezetek klasszikusan a vertikális koordináció legszorosabb formáját, a vertikális integrációt valósították meg. A 80-as évektől kezdődően az integrátori szerepet a termelők által létrehozott és fenntartott szövetkezetek töltötték be és töltik be ma is. A magyar mezőgazdaságot érintő decentralizációs folyamatok, valamint ezzel párhuzamosan a kereskedelmet az utóbbi években jellemező koncentrációs folyamat jelentősen megváltoztatták a mezőgazdaság érdekérvényesítő erejét. Az itthoni integrátori szervezetek túlnyomórészt input anyagok forgalmazásával foglalkoznak. Az AKI 2006-ban készített felmérése szerint a mezőgazdasági üzemek 46%-a vett részt valamilyen integrátori (rész)folyamatban.

Nyújtó Ferenc elmondása szerint az integrációs tevékenység nagy erőt jelent és előnyökkel jár, fontos szolgáltatása például az agrárfinanszírozás, amely a teljes hazai mezőgazdasági kibocsájtás értékének 18,4 százalékát éri el. Ugyanez a mutató Németországban meghaladja a 80 százalékot. A szövetkezetek súlya a különböző tagállamok mezőgazdasági kibocsájtásában eltérő lehet, de a hagyományosan jól teljesítő országokban rendre meghatározó. Az szövetkezetek piaci részesedése elsősorban a tejtermelői, a zöldség-gyümölcs és bortermelői szektorban jelentős Európában, ezek mellett a gabonatermesztői és a Magyarországon előtérbe helyezett állattenyésztési ágazatokban rejlik még perspektíva a további hazai integrációt illetően. A KITE Zrt. 205 milliárd forintos éves árbevételével a legnagyobb magyarországi integrátor.

Vigyáznunk kell, mert az évekkel előttünk járó nyugati cégcsoportok folyamatosan terjeszkednek, leányvállalatok létrehozásával igyekeznek újabb piacokat keresni maguk és termékeik részére. Nyújtó Ferenc szerint nem az a kérdés, hogy Magyarországon az integráció melyik formája lesz meghatározó a jövőben, hanem sokkal inkább, hogy képesek leszünk-e versenyben maradni.

Az előadást követő panelbeszélgetésben az egyik legfontosabb kérdésként a korábban bejelentett, de mindmáig el nem készült agrárintegrációs törvény mutatkozott. Jakab István, a MAGOSZ elnöke ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy habár a jelenleg hatályos jogszabályok alapján ki lehetne alakítani egy jól működő nemzeti integrációt, a gyakorlat mégis azt mutatja, hogy különböző indokokból ez nem valósult meg, és ezért el kell készíteni egy rövid kerettörvényt, ami igazodási pontot nyújthatna a szereplők számára. Meglátása szerint egy ilyen törvény segítségével megvalósuló integrációval akár 20-30%-kal lehetne nagyon rövid időn belül növelni a hazai agrárkibocsátást.

Suba Péter a Nitrogénművek Zrt. kereskedelmi vezérigazgató-helyettese ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy ők nem tudják, hogy jelenleg hol tart az integrációs törvény előkészítése, de hozzátette, hogy arra szeretnék kérni a jogalkotókat, hogy egyeztessenek a piaci szereplőkkel is az előkészítés során, hogy ne utólag kelljen majd módosítani a szabályokon. Suba Péter kérését a közönség tapssal erősítette meg.

Sándorfy András, a Dow AgroSciences Hungary Kft. marketing vezetője kifejtette, hogy ők sem tudnak lényegi információt a korábban bejelentett integrációs törvényről. Hozzátette, hogy számukra egyébként az az elsődleges, hogy az integrátor amellyel együttműködnek, helyezzen kiemelt figyelmet a tudástranszferre, mert tapasztalataik szerint ez kulcsfontosságú terület a magyar mezőgazdaság sikeressége szempontjából.

Kormos Csaba FHB Bank ügyvezető igazgatója kifejtette, hogy banki szempontból egyértelműen hitelképesebb az az az ügyfél, amely integrációban vesz részt. Hozzátette, hogy tapasztalataik szerint az ügyfeleik nyitottak az integrációra, készek ilyen irányba elmozdulni.

Jakab István meglátása szerint már most akkora a nemzetközi verseny, hogy a hazai gazdák önmagukban nem igazán képesek felvenni a kesztyűt, így szükség van az állami szerepvállalásra az indulásnál. Természetesen ennek úgy kell működnie, hogy a gazdák bizonyos idő elteltével kivásárolhassák az állami részt - tette hozzá. A MAGOSZ elnöke kitért arra is, hogy olyan megoldást kell találni, amelyben a jelenleg működő szervezetek is megtalálják a helyüket és szerepüket.

Patay Vilmos, az Országos Szövetkezeti Tanács és a Hangya Szövetkezetek Együttműködésének elnöke szerint úgy is megfoghatjuk a jelenlegi helyzetet, hogy innen már csak elrugaszkodni kell, ugyanis nagyon rosszabb a helyzet nem lehet. Európa sok országában jóval magasabb a hozzáadott érték a mezőgazdaságon belül, mint hazánkban, ezért komoly figyelmet kell fordítani az integrációra, és az így létrejött közösségek az élelmiszer-feldolgozásban is komoly szerepet tölthetnének be a jövőben.
Suba Péter a Nitrogénművek integrációs stratégiájával kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy jelenleg azt az elvet követik, hogy kőbevésett pontok helyett megpróbálják megismerni a partnereik igényeit. A szakember szerint a piacon látnak olyan szereplőket is, amely már elérték azt a méretet, hogy érdemesnek látják saját maguk meghatározni a beszerzési és értékesítési stratégiájukat, így nem kívánnak integrációban részt venni. Suba Péter a "magyar hétköznapokkal" kapcsolatos tapasztalatait megosztva úgy fogalmazott, hogy látott már nem egy olyan esetet, amikor többen összefogva kértek ajánlatot a cégüktől, de azért utána bejelentkeztek különálló ajánlatért is.

Jakab István ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy nagyon fontos lenne látni, hogy csak együttműködve biztosított a túlélés, ezzel szemben sajnálatosan még azonos anyanyelvű emberek között is sokszor szükség van "tolmácsra" hazánkban.