A HelloVidék azon kérdésére, hogy mi a menete a kút kialakításának, és milyen költségekkel kell számolnia annak, aki belevág, Rózsa Attila elmondta, hogy a munkának elég jelentős helyigénye van. A már kialakított kerttel rendelkezők sokszor csak odaálmodják a műtárgyat, és nem veszik figyelembe azt, hogy annak kialakítása során bizony be kell járni (gépekkel és gyalog), anyagot kell deponálni, többnyire iszapgödröt kell kialakítani. És mikor ezekkel szembesülnek, akkor lépnek csak hátrébb egy kicsit, és kezdenek el reálisan gondolkodni. Illetve még két dolog. Először is, a kutakat csak megfelelő, arra a célra szolgáló anyagokból szabad építeni. A vékonyfalú szennyvíz lefolyócsövek nem a kutakba valók, összenyomódnak, törnek, hasadnak, tönkremennek, még a kútszivattyút is kihúzhatatlanul magukba zárják. És mivel nem lehet ezeket örökre a földben hagyni, még a szakszerű megszüntetésüket is el kell végezni. Másodszor, a furat és a kútcső közötti gyűrűstér szigeteléséről a szűrő fölött minden esetben gondoskodni kell. Ez akadályozza meg a — többnyire rosszabb minőségű — felszíni vagy magasabb települési helyzetű felszín alatti vizek leszivárgását a kút szűrőjéhez, illetve benyomulását magába a vízadó rétegbe.

Rózsa Attila beszélt arról is, hogy a kútfúrás díja számos tényezőtől függ:

• honnan érkezik a fúrómester, mennyi a szállítási távolság?
• milyen mély és milyen átmérőjű a létesítendő kút, azaz milyen a megépítendő kútszerkezet?
• milyen a kőzet fúrhatósága, következésképpen milyen fúrási-öblítési technológia szükséges a hatékony előrehaladáshoz?
• milyen a beépítésre tervezett csőanyag?
• milyenek a munkavégzési körülmények: van-e vízvételezési lehetőség, van-e villanyáram, kell-e a zajvédelemről gondoskodni, vízszintes-e a terep stb.

A szakember elmondta, hogy ne tévesszen meg senkit a folyóméterenként néhány ezer forintos kútfúrási díj, amikkel hirdetésekben lehet találkozni. A Magyar Vízkútfúrók Egyesülete tagjainak általános véleménye szerint nettó 20.000÷25.000,- Ft/folyóméter vállalkozói díj alatt szakszerű kutat, engedéllyel, vállalkozási szerződéssel, garanciával, számlával nem lehet készíteni még a mérsékelt lakossági kerti vízigények kielégítése céljából sem.

Arra a kérdésre, hogy egy kisebb konyhakert öntözéséhez milyen kút a legmegfelelőbb, Rózsa Attila azt felelte, hogy az az általános szabály, hogy vízigények kielégítésekor az adott célra megfelelő legfölső vízadó réteget kell igénybe venni. A vízgazdálkodási jogszabályok szerint öntözni elsősorban a felszíni vizekből kell. Amennyiben az nem áll rendelkezésre, csak akkor jöhet szóba a talajvíztartó réteg megcsapolása. Ha a talajvíztartó réteg a szükséges vízmennyiség biztosítására nem képes, csak akkor vehetők igénybe más, mélyebb vízadók vizei (rétegvíz, hasadékvíz, karsztvíz), ám ez esetben az öntözés csak víztakarékos megoldásokkal (mikroöntözés) folytatható. Ez magyarul azt jelenti, hogy egy konyhakert öntözéséhez semmiképpen nem szabad a közüzemi vízműkutak által megcsapolt vízadó rétegeket megnyitni. Ilyen célra kizárólag a talajvíz, esetleg a felszínközeli rétegvizek igénybevétele javasolt.

Azzal kapcsolatban, hogy ásott kút vagy fúrt kút létesüljön-e az adott területen, a szakember elmondta, hogy fúrt kút telepítése csak ott javasolt, ahol a vízadó réteg jó vízvezető képességű, azaz a kútból kitermelt víz gyorsan, folyamatosan utánpótlódik a vízadó rétegből. Ha az adottságok nem ilyenek, a kút hamar leürül és a szivattyú szárazra fut. Ilyen esetben az ásott kút építése a megfelelő, amely nagy belső víztározó terénél fogva képes az egyszeri locsolási igények kielégítésére, majd a szivattyú leállítását követően szép lassan (lehet, hogy néhány óra vagy egy-két nap alatt) feltöltődik a kút belseje és indulhat újra a locsolás.

Rózsa Attila beszélt arról is, hogy a legtöbb beruházásnál fontos a megtérülés vizsgálata, és így van ez a kutak esetében is. Fontos azonban, hogy a beruházási költségek között ne csak a nyers kútfúrás, hanem a kútfej, a szerelvénysor, a kútakna, a kútgépészet építését is figyelembe vegye az ember. Üzemeltetési költségként a lakossági kutak esetében többnyire csak a szivattyú elektromos árama jelenik meg. Évi 500 m3 vízfogyasztás alatt ugyanis az állam felé vízkészlet járulék fizetési kötelezettség nem keletkezik. De ennek díjától sem kell félni, ugyanis az vízköbméterenként (!) mindössze 15-20 forinttal kalkulálható, a megcsapolt vízadó réteg típusa, a vízhasználati cél és a föltárt vízminőség függvényében. A viszonyítási alapot a közüzemi ivóvíz díja jelentheti. Az éves vízfogyasztás mennyiségének ismeretében egymás mellé tehető a locsolás díja egyik vagy másik esetben, és kiszámítható, hogy hány év alatt éri utol egyik a másikat. A kútból vagy hálózati vízből történő locsolás választásakor azonban tudni kell azt is, hogy vízhálózatból történő vízvételezés esetén lehetőség van egy külön ági locsoló vízóra fölszerelésére a vízóra aknában. Ez esetben a locsoló vezetékágon kifolyó víz után nem kell csatornadíjat fizetni, így ott gyakorlatilag megfeleződik a szociális vízhasználat esetén megszokott közüzemi fajlagos vízdíj, amely a szennyvíztisztítás költségeit is magában foglalja. Ezt rontja a kútvizes locsolás megtérülését a hálózati vízzel való összehasonlításban.

Arra a kérdésre, hogy van-e olyan kertméret, amelybe nem érdemes kutat építtetni, a szakember elmondta, hogy a néhányszor tíz négyzetméteres kiskert vagy konyhakert esetén nyilván nem érdemes saját kút létesítésében gondolkodni. A kritikus méretet a fönti kérdésre adott válasz alapján a helyi viszonyok (kútmélység, kúttípus, hálózati víz ára, termesztett növények vízigénye) ismeretében lehet meghatározni.

Rózsa Attila végül beszélt arról is, hogy egy érvényes vízjogi engedély alapján, az engedélyben foglaltaknak megfelelően, szakszerűen és megfelelő anyagok fölhasználásával megépített kútnak környezetvédelmi hátrányai nincsenek. Sőt, kedvezőnek mondható, hogy a kert locsolására nem a mély vízadó rétegek, szükség szerint tisztított és fertőtlenített, közüzemi vízhálózattal ideszállított vize kerül fölhasználásra, hanem egy felszínközeli víztartó helyben kitermelt, kezeletlen vize. Ha azonban a kút nem így épült, számos környezeti veszély merül föl. Közülük a legveszélyesebb a szakszerűtlen kútszerkezet kialakításából fakadó felszín alatti vízszennyezés, aminek következtében egyre mélyebb és mélyebb kutak fúrása válik szükségessé a jó minőségű ivóvíz föltárására. A szakember figyelmezetett, hogy ezt komolyan kell venni, mivel ez nemcsak a jelent, de a jövőt is befolyásolja. Sajnos a tapasztalatok azt mutatják, hogy a felszíni eredetű szennyezések egyre mélyebben mutathatók ki a felszín alatti vizekben, aminek okai között a vízrekesztő rétegeket kilyukasztó szakszerűtlen kiképzésű kutak is meghatározó szerepet játszanak.