Miként befolyásolhatjuk a megtermelt tej zsírtartalmát?

agrarszektor.hu
Gyakorlati körülmények között gyakran szembesülünk azzal a problémával, hogy a tej zsírtartalma nem éri el a kívánt 3,6%-os szintet, ami fontos tényező tej felvásárlási árában. Az UBM cégcsoport nagy hangsúlyt fektet arra, hogy különböző takarmányozási technikák segítségével orvosolni tudja ezt a problémát, de mindehhez elkerülhetetlen, hogy megismerjük a folyamat biológiai hátterét.

Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!

Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...

Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!

A nagy tejtermelésű tehenek takarmányadagjának összeállításakor a tejtermelés energiaszükségletének kielégítését célozzuk meg, a tejzsír lipidjeinek zsírsavösszetételére nem koncentrálunk. A fejadag energiakoncentrációját keményítőben gazdag gabonával, kukoricával és különböző zsírkiegészítésekkel biztosíthatjuk. Olyan esetekben azonban, amikor mindezt átmenet nélkül végezzük, vagy nem optimális az adag rostösszetétele, a bendőben módosított fermentációt indítunk el, ami speciális zsírsav-izomerek képződését indukálja, és a tej zsírtartalmának csökkenését idézi elő.

A kérődzők számára szokásosan felhasznált takarmányok nyerszsírtartalma 2-2,5% körül van, ami kb. 2%-kal tovább növelhető a bendőfermentáció károsodása és a szárazanyag-felvétel (Dry Matter Intake - DMI) csökkenése nélkül. A laktációja csúcsán járó tejelőtehén energiaigényének fedezéséhez azonban a fejadag nagy energiatartalmú komponenseinek arányát jelentősen növelni szükséges. A CNCPS 6.1 (Cornell Net Carbohydrate and Protein System) 50 kg napi tejtermelés eléréséhez 24,6-27,6 kg DMI-t és 11,09 MJ/kg ME (Metabolizálható Energia) szükségletet ír le, 2875 g napi MF (Metabolizálható Fehérje) és 9446-10.598 g nem rosteredetű szénhidrát (Non-Fiber Carbohydrate - NFC) felvétele mellett.

A felsorolt energiaértékek biztosításához védett zsírok alkalmazása és nagy keményítőtartalmú fejadagok etetése szükséges,

azonban fontos szem előtt tartani, hogy mindez csakis a megfelelő előkészítést követően kivitelezhető az állatok egészségkárosodása nélkül.


A lipidek bendőbeli metabolizmusa

A takarmányozásban alkalmazott tömegtakarmányok és gabonamagvak lipidösszetevőit főképp glikolipidek és foszfolipidek alkotják, amelyekben a telítetlen zsírsavak nagy részét a linolsav (C18:2n-6) és a linolénsav (C18:3n-3) teszi ki. Ezzel ellenkezőleg az olajos magvakban a zsírfrakció többnyire trigliceridek formájában van jelen, amelynek fő zsírsavai a linolsav és az olajsav (C18:1n-9). Mindezek a bendőben kétféle módon transzformálódnak. Elsőként hidrolizálódnak az észterkötések, amelyet mikrobális eredetű lipáz enzim katalizál, majd a második lépésben a hidrogénezési folyamat által telítődnek a telítetlen kötések. Ez utóbbi folyamatért főképp az előgyomrokban működő baktériumok felelősek, a protozoáknak ebben csupán kis szerepük van.

A telítetlen zsírsavak intenzív bendőbeli metabolizmusa az oka annak, hogy a duodenális folyadék zsírsavainak nagy részét a sztearinsav adja, annak ellenére, hogy a kérődzők takarmányaiban főképp 18-as szénatomszámú, többszörösen telítetlen zsírsavak szerepelnek, amelyek a takarmányozás függvényében linolsav és olajsav (intenzív takarmányozás) vagy linolénsav (legeltetés).


A tejlipidek összetételének alakulása

A takarmányozás a legfontosabb környezeti faktor, amellyel hatás gyakorolható a tej zsírtartalmára, egyúttal eszközül szolgál a tejtermelés, valamint a tej összetételének megváltoztatására. A tejlipidek zsírsavainak akár 90%-a is származhat a takarmányból, ugyanis a felszívódott zsírsavak egy része a nyirokkeringés útján (a máj megkerülésével) jut a tőgybe, közvetlenül bekapcsolódva a tejzsírszintézisbe.

A zsír a legnagyobb változatosságot mutató összetevő a kérődzők tejében. A kérődzők tejzsírjának triglicerid frakciója kb. 400 különböző zsírsavizomert tartalmaz. A tejlipidek durván 95%-a triglicerid formában van jelen, a benne található zsírsavak túlnyomó részének lánchosszúsága C4˗C18 közötti. A tejlipidek fennmaradó 5%-a az egyéb lipidek osztályába sorolható: foszfolipiek, digliceridek, monogliceridek és szabad zsírsavak. A kérődzők tejzsírját felépítő zsírsavak egy része, a C4˗C14, valamint a C16 bizonyos százaléka a tőgy mirigyhámsejtjeiben zajló de novo szintézisből származik, amelynek prekurzora az ecetsav és kisebb mértékben a β-hidroxi-vajsav (BHBA). Az egyéb C16, illetve a hosszabb szénláncú zsírsavak a vérkeringésből kerülnek a tejmirigybe, amelyek lehetnek takarmányeredetűek és származhatnak az endogén zsírraktárak mobilizációjából.

Tejzsírdepresszió

A tejzsírcsökkenésre irányuló (Diet-Induced Milk Fat Depression - MFD) kutatások évtizedek óta a figyelem középpontjában állnak. Már a múlt század elején megfigyelték, hogy jelentősen csökken a tej zsírtartalma, ha a tejelő szarvasmarhák takarmányát hal- vagy növényi olajjal egészítették ki. Napjainkra nyilvánvalóvá vált, hogy a folyamat hátterében az említett olajak nagy, többszörösen telítetlen zsírsavhányada (Polyunsaturated Fatty Acid - PUFA) áll, amelyek bendőbeli bomlástermékei toxikusak a rostbontó baktériumokra nézve. A rostbontás hatékonyságának romlása a szárazanyag-felvétel csökkenésével jár. Az olajkiegészítések abomasalis infúziója, esetleg bendővédett formában való alkalmazása gyakran okozott változást a tejlipidek zsírsavösszetételében, de általában mindez a tejzsírtermelés fokozódásával járt, mintsem annak csökkenésével.

Csökken a tej zsírtartalma, ha az állatokat magas abrakhányadú takarmánnyal etetik, esetleg ha a takarmány rosthordozó komponenseit darálják. A folyamat okaként a bendő alacsony pH-értékét, és annak következtében a keletkezett illózsírsavak megváltozott moláris arányát feltételezték. Abban az esetben, ha az említett tényezők mellett hozzáadott puffert tartalmazott a tehenek takarmánya, nagyon kicsi változások léptek fel a bendőműködésben és a tej zsírtartalma sem változott.

5-5,2 közötti pH-tartomány esetén heveny bendőacidózis tünetei tapasztalhatóak a bendőben, ha a pH 5,2-5,6 közötti, szubakut bendőacidózisról (Subacute Ruminal Acidosis - SARA) beszélünk. Nem kell SARA-val számolni abban az esetben, ha a tehenek takarmányadagjában a neutrális detergens rost (NDF) mennyisége eléri a 28-32% -ot, a fizikai struktúráját tekintve hatékony NDF (peNDF) 21-23% körül alakul, és az NFC 35-42%. Ez esetben a bendő kémhatása várhatóan nem süllyed 5,8 pH alá. Fokozódik viszont a SARA kockázata, ha a fejadag NDF tartalma nem haladja meg a 25%-ot, a peNDF csupán 18%, az NFC pedig eléri a 45%-ot. Ilyen takarmányozási körülmények mellett a bendő pH-értéke ≤ 5,6. Abban az esetben, amikor a bendő pH 5,4-ről 6,25-re emelkedett, a tej zsírtartalma 0,6%-kal nőtt.

Kérődzők ruminális zsíranyagcseréjére vonatkozó vizsgálatok szerint módosult bendőfermentáció mellett (alacsony pH) a cis-9 kettős kötés izomerizációjának eredményeképpen trans-10, cis-12 CLA keletkezik.

Ezt követi a cis-12-es kötés telítődése, amely a trans-10 C18:1 zsírsavakat adja. Lineáris kapcsolatot találtak a tejzsír trans-10 C18:1 zsírsav és a trans-10, cis-12 konjugált linolsav (Conjugated Linoleic Acid - CLA) tartalma között (r2=0,70). Megfigyelték, hogy a tejzsír csökkenésével arányosan növekedett a trans-10, cis-12 CLA mennyisége a tej lipidfrakciójában, amikor a teheneket magas abrakhányaddal bíró takarmányozásban részesítették vagy a takarmányukhoz napraforgót adtak.


A trans-10, cis-12 CLA szerepe a tejzsírképzésben

A trans-10, cis-12 CLA természetes úton, a tárgyalt takarmányozási technikák eredményeképpen keletkezik a bendő fermentációs folyamatainak intermedier vegyületeként, és inhibitor szerepet tölt be a tejmirigyben zajló zsírszintézisben.

A cis-10, trans-12 és a trans-9, cis-11 CLA-izomerek ugyancsak intermedierként képződnek a linolsav bendőbeni hidrogéneződését követően, és szintén gátló hatásúak a tőgy zsírképző folyamataiban, viszont nem magyarázzák a takarmányozás által kiváltott tejzsírcsökkenést, ez idáig még feltáratlan a mechanizmusuk. A szintetikusan előállított CLA-izomerek keverékének (trans-10, cis-12 CLA, cis-9, trans-11 CLA) abomasalis infúzióját követően dózisfüggő módon tapasztalták a tejzsírtermelés hanyatlását. Az említett kezelés 50%-os tejzsírcsökkenést okozott, ha mindezt 30 g/nap mennyiségben adták. Ehhez képest a trans-10, cis-12 CLA viszonylag kis mennyiségben való postruminális adagolását követően (3,5 g/nap) 25%-al esett vissza a tejzsír mennyisége. A cis-9, trans-11 CLA 10 g/nap adagban sem hatott a tejzsírképzésre az oltógyomorba való infúzióját követően, habár a tejzsír CLA izomerjeiben dominánsnak tekinthető <2%, míg a trans-10, cis-12 CLA csupán <0,06% az összes zsírsav arányában.

A fentiekben tárgyalt okokból következően valószínűsíthető, hogy bendőacidózis esetén a markerként tapasztalható tejzsírcsökkenés hátterében az említett, antilipogenetikus hatású trans-10, cis-12 CLA bendőbeni képződése áll. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a tejtermelésre fordított energia több mint 50%-ban a tejzsír előállításához szükséges, kijelenthető, hogy a

szintetikusan előállított trans-10, cis-12 CLA bendővédett formában való alkalmazásával jelentősen csökkenthető a tejtermelés energiaigénye.

A kisebb mértékű tejzsírszintézis által "megspórolt" energia általában többlettej termelésére fordítódik.

Következtetés

A nagy tejtermelésű tehenek laktációs energiaigényének kielégítését célzó takarmányozási módszerek az abrakarány növelését és különböző zsírkiegészítések alkalmazását foglalják magukban. Az említett energiaforrások átmenet nélküli vagy nem megfelelő formában való alkalmazása azonban a bendő ökoszisztémájának változásával jár, ami elindítja azokat a biokémiai folyamatokat, amelyek intermedierjeként - a tőgy tejzsírképző folyamatait gátló -trans-10, cis-12 CLA izomer keletkezik, és mindez a tej zsírtartalmának jelentős csökkenésében mutatkozik meg. A tej alacsony zsírtartalma kedvezőtlenül befolyásolja a nyerstej tejipari felhasználhatóságát, így a tej felvásárlási árára is jelentős hatást gyakorol. Nem kérdés tehát, hogy a tejtermelés során nem csupán a nagy mennyiség kell, hogy a célkitűzéseink között szerepeljen, az optimális beltartalomra is törekednünk kell. Mindez azonban csakis kidolgozott, tudatos takarmányozási módszerek alkalmazásával lehetséges.

dr. Galamb Eszter, UBM Csoport

A cikk irodalmi összefoglalás, az alábbi megjelenések nyomán készült: Galamb és mtsai, Magyar Állatorvosok Lapja, 2014/2, 136., 74-80; Galamb Eszter, PhD Disszertáció, 2014.
A szerző igény szerint a cikk bibliográfiáját rendelkezésre bocsátja.

NEKED AJÁNLJUK
CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
FIZETETT TARTALOM
KONFERENCIA
Agrárszektor Konferencia 2024
Kistermelőknek és fiatal gazdáknak most 50% kedvezménnyel! Decemberben ismét Agrárszektor konferencia!
EZT OLVASTAD MÁR?