Az amerikai fehér medvelepke(Hyphantria cunea), vagy más néven az amerikai szövőlepke őshazája az amerikai kontinens északi fele, onnan került Európába. Itt először az 1940-es évek elején, Magyarországon találták meg a Csepeli Szabadkikötőben, olvasható a magyarnovenyorvos.hu oldalán. Az amerikai fehér medvelepke megjelenése után gyorsan terjedt az országban, majd a környező országokban is. Természetes ellenségek hiányában kezdetben, 1940-től 1990-ig igen jelentős károkat okozott, 2007-ig szerepelt is a karantén listán. Azóta a populáció csökkenése miatt visszaszorult a kártétele, de napjainkban ismét növekszik jelentősége, főként az útmenti fákon, elhanyagolt zártkerti gyümölcsösökben, vagyis olyan helyeken, amelyek nincsenek védve a rágókártevők ellen.

Jellegzetes kártételét, az összeszőtt ágvégeket gyakran összetévesztik a különféle pókhálós molyok károsításával, de a pókhálós molyok hernyói csupaszok, a szövőlepke hernyói ellenben erősen szőrözöttek. A másik nagyon fontos különbség, hogy a pókhálós molyok egynemzedékesek, korábban károsítanak, a szövőlepke első nemzedéke később rajzik, és két nemzedéket nevel ki egy év alatt.

Az amerikai fehér medvelepke kezdeti túlszaporodásának és nagymértékű károkozásának a természetes ellenségek elszaporodása, a kémiai és fizikai védekezés fejlődése és a klíma megváltozása szabtak gátat, a károsító jelentősége a 2000-es évek elejére lecsökkent. Az utóbbi néhány évben azonban ismét hallat magáról az amerikai szövőlepke. Az egyre szaporodó hernyófészkek jelzik, hogy a rovar korántsem tűnt el hazánkból, mert az utak mentén és a szórványültetvények fáin rendszeresen károsít. A kártevővel, ha csekélyebb mértékben is, de a jövőben is számolni kell. A tavaszi, első nemzedék elleni jól időzített védekezéssel sokat lehet tenni azért, hogy a nyár végi, második nemzedék ne erősödhessen meg. A hasznos növények megóvása érdekében az amerikai fehér medvelepke ellen elsősorban fizikai megoldásokat és biológiai készítményeket kell alkalmazni.

A hazánkban 2013-óta jelenlevő foltosszárnyú vagy pettyesszárnyú muslica (Drosophila suzukii) szintén inváziós kártevőnek számít, amely Délkelet-Ázsiából indulva terjedt el a világon. Közeli rokona az őshonosnak tekinthető ecetmuslicának, de ennek ellenére igen veszélyes légyfélének számít. Napjainkra gyakorlatilag az egész országban megtelepedett, és érzékeny károkat okoz a gyümölcstermő növények egy részében.

A problémát elsősorban az okozza, hogy a kártevő az egészséges, érőfélben levő gyümölcsöt támadja meg és okozza annak romlását, míg az ecetmuslica csak a sérült termésen károsít. Igen jelentős károkozása miatt a pettyesszárnyú muslica szerepel az Európai és Mediterrán Növényvédelmi Szervezet (EPPO) jelentésköteles listáján. A legnagyobb károkat a bogyós gyümölcsű málnán és szamócán idézi elő, ahol akár 100%-os kártételt is okozhat. Emellett más termesztett és vadonélő növények termésein is gyakran előfordul, egyes kutatások szerint a szőlőt is képes megtámadni, bár erről egyelőre nincsenek hazai tapasztalatok.

A pettyesszárnyú muslica elleni védekezést nehezíti, hogy az érőfélben levő gyümölcsöknél nehezen oldható meg a kémiai védelem, leginkább csak csapdázással gyéríthető a populáció. A pettyesszárnyú muslica hosszú rajzási időszaka miatt a későn érő gyümölcsféléket is veszélyezteti. Az elkövetkező években a kártevő fokozódó jelenlétére és kártételére kell számítani.