2025 márciusának elején több mint 50 év után mutatták ki újra Magyarországon a ragadós száj- és körömfájást (RSzKF), a genetikai adatok alapján a Győr-Moson-Sopron vármegyében keringő változat nem köthető az év elején, Németországban észlelt vírushoz. A betegséget azóta Szlovákiában is azonosították. A rendkívül fertőzőképes kórokozó az emberekre nézve elhanyagolható fenyegetést jelent, az állatokra, különösen a párosujjú patásokra ugyanakkor nagyon veszélyes - írta meg a 24.hu. Amennyiben a vírus felbukkan egy telepen, az egyetlen tényleges megoldást az állomány teljes felszámolása jelenti, ilyenkor akár százával, ezrével kell leölni a szarvasmarhákat. A járvány az állattartóknak valóságos rémálmot jelent, amely óriási gazdasági károkkal jár.

Megszólalt a rektor: ezért kell leölni az állatokat Magyarországon

Az Állatorvostudományi Egyetem rektora elmondta: a száj- és körömfájás nem gyógyítható és komoly fájdalmakkal jár az állatoknak.

Az első hazai azonosítás óta újabb helyszínen, a szintén Győr-Moson-Sopron vármegyei Levélen is kimutatták a vírust, a hatóságok pedig arról döntöttek, hogy a tetemeket a Hegyeshalomhoz tartozó Csemeztanya mellett kell eltemetni. Az eljárás sok helyiben aggodalmat keltett, ugyanis a környéken nincs vezetékes víz, a vizet kútból nyerik ki. A 24.hu információi szerint a kijelölt terület közelében ráadásul aktív bányászat folyik, a vastag kavicsréteg miatt nincs víztartó réteg.

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalhoz (Nébih) elmondta, hogy a hatóságok az ártalmatlanítást illető döntéshozatal során minden lehetséges tényezőt figyelembe vesznek, így a helyi adottságokat, az országos állatállomány védelmét, illetve a nemzetközi állategészségügyi szervezetek ajánlásait. Az elföldelés módszerét évszázadok óta használják, és máig ez az ártalmatlanítás legelfogadottabb technikája, Magyarország mellett minden EU-s tagország és fejlett régió protokolljában szerepel a helyben történő eltemetés, mint biztonságos megoldás.

Fontos faktor, hogy az érintett telepeken leölt szarvasmarhák teteme jelentős fertőzési forrás lehet. Éppen ezért a hosszabb távon történő szállítás önmagában kockázati tényező, sokkal biztonságosabb a közeli elhelyezés.

Az elföldelés mellett egyébként Nagy-Britanniában korábban égetéses módszert is alkalmaztak, ezt azonban most a lakosság érdekében próbálják elkerülni. A kitörés közelében ugyanis nem érhető el égetőmű, a nyílt égetéssel történő megsemmisítés pedig lassú, igen környezetszennyező és tűzveszélyes, de egyéb hátrányai is vannak. Emiatt napjainkban már csak ritkán, főként kisebb állományok esetében használják ezt a technikát.

A hatóság szerint a betemetéskor vízvédelmi oldalról a talajvíz szintje a mérvadó tényező, és ebből a szempontból a csemeztanyai terület megfelelő, a talajvíz mélyen, 5 méter alatt van. A Nébih hozzátette: az eljárás egyéb környezeti tényezőt sem sért, a határhoz való közelség miatt pedig az osztrák hatóságot is tájékoztatták a tervről.

Az elföldelés során a tetemrétegek közé szalma kerül, ezzel szívják fel a bomlás során keletkező, nitrogénben gazdag nedvességet. A talaj mellett ezzel lehet elkerülni az esetleges szaghatást is. A Nébih köszöni a környéken élők türelmét, megértését, illetve - az intézkedés szükségességének elfogadásával - a betegséggel szembeni védekezéshez nyújtott közvetett segítségüket.