A koronavírus idején látszólag az élelmiszeripari és a higiéniai gyártók voltak a pánikvásárlások győztesei, ráadásul úgy tűnt, hogy mindenhol felértékelődött az ellátásbiztonság, a hazai áru. Valójában a kép nem ennyire pozitív, a kiesett gasztroforgalmat a legtöbb termék esetében nem pótolta a megnövekedett bolti eladás, és bár a most megváltozott trendekből sok minden tartós maradhat, a hazai élelmiszeripar nem feltétlenül lesz nyertese az új folyamatoknak, írta meg az Index.

Két-három hónap alatt lassan kikristályosodnak a járvány élelmiszerbolti trendjei. Ha az ember visszagondol a saját magatartására, abból nagyjából kirajzolódnak az országos trendek is.

• • Az emberek ritkábban vásároltak, de akkor nagyobb összegért.
• • Az emberek igyekeztek mindent egy helyen beszerezni, mert a több bolt meglátogatását nagyobb veszélyfaktorként élték meg.
• • Aki tehette, hosszabb listákkal, és sokszor autóval ment a boltba, valamint kevesebb impulzusdöntést hozott.

Heiszler Gabriella, a SPAR Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója elmondta, hogy korábban egy átlagos magyar család jellemzően hetente 3-4 alkalommal vásárolt, most ez 2-3 vásárlásra csökkent, vagyis körülbelül 30%-os volt a hazai élelmiszer-kereskedelemben a kontaktvisszaesés, de értékben közben többet költöttek az emberek. Ami érdekesen alakult, az az volt, hogy hol vásároltak az emberek. Nagyon felértékelődött például a nyílt színi parkolás, vagyis a több látható szabad parkolóhellyel rendelkező boltoknál nőtt a forgalom, a mélygarázsos bevásárlóközpontokban vagy a parkoló nélküli belvárosi üzletekben visszaesett. Emellett természetesen felértékelődött a higiénia (mind a bolti tisztaság, mind a termékek tekintetében), és fontosabbak lettek az online csatornák.

A konferencia előadói közül többen is beszámoltak arról, hogy leginkább azok a termékek lettek népszerűbbek, amelyeket hűtő nélkül lehetett raktározni, így például a liszt, a rizs, az UHT-tej, a keksz, a tészta, az olaj és a tisztítószerek. Ezek mind rekordszintet ütöttek meg. Tartós hiánycikk kevés volt, de például az emberek hetekig "egymást taposták" az élesztőért vagy a kézfertőtlenítőért, és mivel ezek mindenhol keresettek voltak, nem is volt könnyű beszerezni az utánpótlást a termékekből. A gyártók egyedül azzal tudtak gyorsan reagálni, hogy a vendéglátóiparnak csomagolt, nagyobb kiszerelésű termékeket is át lehetett csoportosítani a bolti forgalomba.

Nem ment viszont semmi, ami inkább impulzustermék volt, vagy friss árunak számított, így például a kakaós csiga és más péksütemények, a rágógumik, édességek. Különösen erős visszaesést szenvedtek el azok a gyártók, akiknek a gasztrokínálatban is kiestek a vevői, például a kisebb kiszerelésű, félliteres üdítők előállítói. A legtöbb bolt egyes friss pultokat, salátabárokat, grillcsirkés részeket be is zárt, másokat, így a zöldség-gyümölcsöt és a pékárukat, jobban csomagolt, és akadt olyan is, aki a friss pékárut (masszában) fagyasztottan értékesítette. Heiszler Gabriella szerint a nagy felvásárlásban is fontos maradt az ár. Vagy azért, mert az ár mindig fontos, vagy azért, mert egyesek máris érzik, hogy nehezebb időszak elé néznek, esetleg csak tartanak a munkanélküliségtől, de az értékesítésben még nőtt is májusban az akciós, illetve az olcsóbb termékek aránya.

Az árak drágulása viszont nem volt jellemző az időszakra. Hollósi Dávid, a Takarékbank agrár üzletágának ügyvezető igazgatója elmesélte, hogy például a liszt ára valamelyest megnőtt, de egy átmeneti ugrás után, az egymással helyettesítő termékként viselkedő csirkemell, illetve sertéscomb a pánikvásárlási roham után korrigált, mert elég gyorsan megérkezett a magyar piacra is a spanyol és a lengyel áru. A tojásnál is volt ingadozás, de itt egyrészt az ár eleve magas volt, másrészt ahogyan a húsvét "elmaradt", és a vendéglátás kiesett, nem lehetett erős a keresleti sokk. A magyarok árérzékeny fogyasztók, akiknek a havi költések 18%-a megy élelmiszerre.

Azt mindenki észlelte, hogy az összes online rendelési lehetőség full-kapacitáson pörgött. A hálózatok különböző válaszokat adtak a túlterheltségre, volt, aki csak időszakosan nyitotta meg az időkapukat, más 2-3 héttel előre tudott időpontokat adni, de a házhoz szállítás és a drive in (amikor a bolt ugyan összeállítja a kosarat, de a vevő megy el érte autóval) is teljes kapacitással működött hetekig, most kezdett el normalizálódni a piac.

A kieső gasztrokeresletet nem pótolta a megnövekedett bolti eladás. Hogy ennek mi az oka, azt pontosan nem lehet tudni, de talán az az egyébként fenntarthatósági szempontból pozitív hatás érvényesült, hogy amennyiben mindenki otthon eszik, kevesebb az élelmiszerpazarlás, a családok jobban terveznek, mint ahogyan tudnak a vendéglátóhelyek. Hollósi Dávid szerint bármennyire is felértékelődött rövid távon a lokális gyártás, hosszabb távon a nagy élelmiszergyártók jöhetnek ki jól a legújabb változásokból is. Mint mondta, a világ élelmiszer-előállítása rendkívül koncentrált. A 14 legtöbb élelmiszert előállító ország (az Egyesült Államok, Kína, India, Brazília és Argentína szerepe a leghangsúlyosabb) annyira kiemelkedik a mezőnyből, hogy a legtöbb fontos alapélelmiszernél a top 5 termelő 65-70%-ot ad a világtermelésből. A magyar gazdák valójában a szabványosított termékeknél (kukorica, búza, napraforgó, repce) nem egymással versenyeznek, hiszen egyikük sem termel meghatározó volument, az árakat a világpiac határozza meg.

A koronavírus tapasztalata volt az is, hogy nagyon hirtelen kellett volna alkalmazkodnia az élelmiszeriparnak a megváltozott igényekhez. Sok terméket elkapkodtak, más meg rárohadt a termelőkre. Ám ez nem ilyen egyszerű, ha nagyon megváltozik a világ, eltérő sebességgel tud a fogyasztó, a gazda, a feldolgozó vagy éppen a kereskedő alkalmazkodni. A fogyasztó ugyanis akár 2 hónap alatt is átalakítja a szokásait, de egy állattenyésztő esetében a baromfiágazatban 1 év, a sertéstenyésztésben 2 év, a tejmarháknál 3 év kell, hogy valaki egy világpiaci trendnek megfelelően belépjen vagy éppen visszavonuljon a termékből. Amikor sokkszerűen kiesik a kereslet, akkor a gyártók vagy készletre gyárthatnak, vagy abbahagyhatják a termelést, de az európaiak ebben sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint az észak-amerikaiak, vagy a dél-amerikaiak. Nálunk óriási divat volt a just in time, nincsenek hűtőkapacitásaink, a tengerentúli termelők ebben sokkal erősebbek.

Ráadásul az európai gyártóknak amúgy is rossz éve volt, tombol a madárinfluenza, tartós a sertéspestis, aszályos időszak is volt. Ezért Hollósi Dávid szerint az európai termelők továbbra sincsenek könnyű helyzetben, de természetesen egyedi különbségek bőven vannak. Most jobb eséllyel indulnak azok, akiknek vannak hűtőkapacitásaik, akinek jobb az alkalmazkodóképessége és diverzifikáltabb a vevőköre. Nehezebb helyzetbe kerültek azok, akik eleve tőkehiánnyal küszködtek, illetve átmenetileg az is hátrány volt, ha valakinél magas volt az értékesítésben az exporthányad, és eltűnt a piacuk. Középtávon azért a kérdés összetettebb, hiszen az árfolyamhatás miatt az export fel is értékelődött, ráadásul, ha letisztul a piac, az biztosan előny, ha valakinek a terméke nemzetközileg is versenyképes. Sajnos azonban a magyar élelmiszeripar továbbra is több ágazatban is csak az alapanyagot, a kevésbé feldolgozott termékeket tudja eladni, ami azért rossz, mert ha a magyar alapanyagokat máshol dolgozzák fel, akkor az ágazati szereplők nemcsak a tejet, a kukoricát és a búzát, de valójában a profitot is exportálják.