Makroadatok a gazda szemével: Középjövedelmi csapda az élelmiszergazdaságban

Vajon mennyire hatékony a hazai élelmiszeripar?

Fontos előre feltérképeznünk, hogy milyen termékekhez rendelkezünk kedvező adottságokkal - akár termelés, akár szaktudás, akár piacok tekintetében - és melyek azok ahol kifejezett ellenszélben kellene működnünk. Gondoljunk például egy olyan ritka bálnafajra, amely kizárólag az izlandi partok közelében fogható és vonulási útvonalaik kiszámíthatatlanok (ezért csak a helyi bálnavadászok ismerik). Tegyük fel, hogy - még természetesen a pandémia előtt - egy felső kategóriás oslói étteremben elfogyasztott bálnasteak és nem utolsó sorban az ezért kifizetett, szabad szemmel is jól látható összeg nyomán elhatároztuk, hogy mi leszünk ennek a bálnafélének a legnagyobb forgalmazója Észak- és Nyugat-Európában, ráadásul ezt valamilyen feldolgozott formában gondolnánk - hiszen úgy még sokkal nagyobb a hozzáadott érték. Nagy szerencsénkre kiváló pályázatíró kapcsolattal rendelkezünk, aki biztosított is minket, hogy talált egy olyan jogcímet, amellyel akár támogatást is kaphatunk a beruházásunkra, ráadásul partnerünk még az üzleti terv összeállítását is elvállalta. Minden összeállt tehát egy kiváló banki hitelkérelemhez… vagy mégsem? Mi hibádzik a történetből? Sajnos leginkább az a gond, hogy semmi igazi realitása nincs annak, hogy pontosan mi legyünk azok, aki megcsinálják ezt a beruházást. Minden bizonnyal él már Reykjavíkban egy testvérpár, akik Son & Dóttir Co. néven már 25 évvel ezelőtt megalapították saját bálnafeldolgozó üzemüket, percre pontosan tudják nemcsak a szóban forgó bálnafélék pontos vonulási útvonalát és napirendjét, de még névről is ismerik őket. Unokatestvérük révén személyes kontaktjuk van a legnagyobb norvég tengeri herkentyű nagykereskedő céghez, mellékesen pedig doktori disszertációjukat a bálnafeldolgozás üzemgazdaságtanáról írták a reykjavíki egyetem élelmiszeripari tanszékén.

Egy ilyen helyzetben is előfordulhat, hogy "hazai pályán" megverjük a szakma legnagyobbjait, ahogy mondani szokták, a labda gömbölyű. Mindenesetre az esélyek nem mellettünk szólnak és ennek az árát - ha egyáltalán belép a finanszírozásba - sajnos a bank is meg fogja kérni valamilyen formában, hiszen felelősen gazdálkodva, a betétesek és a tulajdonosok pénzét kockáztatva nem is tehet másként.

Tegyük fel, hogy szakmailag alkalmasak vagyunk, megvan az alapanyag és a munkaerő is, ráadásul a piacok működését is ismerjük valamennyire. A belépő szintet megugrottuk, de melyek azok a stratégiai szempontok, amelyeket kicsit banki szemmel is nézve, érdemes még átgondolnunk?

• Mennyire illeszkedik tervezett beruházásunk a vállalkozás eddigi fejlődési ívéhez? Ha kezünket a szívünkre tesszük: megcsinálnánk-e támogatás nélkül is a fejlesztést?
• Kell-e teljes termékkört gyártanunk, vagy fókuszáljunk inkább csak néhány termékre, amelyekben a legjobbak, leghatékonyabbak vagyunk erős és fenntartható piaci pozíciókkal?
• Tudjuk-e pontosan, hogy kinek szeretnénk eladni és hogy hova pozícionáljuk termékünket? Miért pont ezt a szegmenst céloztuk meg?
• Megvan-e szakmai nyitottság, folyamatosan fejlesztjük-e ismereteinket a nemzetközi legjobb gyakorlatok átvételével, esetleg tanulmányutakkal?
• Saját márka vagy bérgyártás, hogy tudunk hatékonyak lenni az egyikben, hogy a másikban?
• Megvannak-e vállalkozásunkban a jól informált döntéshozatal feltételei (mérés, kiértékelés)? Meghozzuk-e ténylegesen ez alapján a szükséges döntéseket?

Még ha a fentieket át is gondoltuk, érdemes azzal is számolnunk, hogy új termék és/vagy nagyságrendi ugrás esetén a beruházás megvalósítása után a teljes kapacitáskihasználtság elérése és ennek az általunk elképzelt eredménytartalommal történő értékesítése folyamatosan új szakmai kihívásokat jelenthet a következő években!

Fazakas Péter - Takarékbank Agrárcentrum