Egy francia mondás szerint Lyonnak három folyója van: a Rhone, a Saone és a beaujolais. Előbbi állítás feltehetően még a múlt században került a köznyelvbe, ugyanis a beaujolais korábbi éves 1 millió hektoliteres termelése mára közel a felére csökkent, ám nem feltétlenül szükséges temetni a bort, ugyanis egyes piacokon (pl. Japán) kifejezett népszerűségnek örvend.

A beaujolais, mint bor a francia borvidékről kapta a nevét. A borvidék teljes termőterülete 21,6 ezer hektár (ez nagyságrendileg a kunsági borvidék területének felel meg), az éves bortermelés mára 1-1,1 millió hektoliter, ennek fele harmada újborként került értékesítésre. A borvidék jellemzően vörösboros, az éves termelés 3-5 %-a fehér. A legnagyobb területen termesztett szőlőfajta a gamay (ennek közel fele kerül az újborokba), mely egy rendkívül illatos bort adó fajta, tele cseresznyés- és málnás jegyekkel, alacsony tanninszinttel, savakkal. Ezt tovább erősítheti a szén-dioxidos borászati eljárás, amivel sok színanyagot és gyümölcsaromát von ki az alapanyagból. Gyümölcsössége egyébként könnyen emlékeztethet bennünket egy korrekt villányi portugieserre.

A beaujolais borok egyedi elkészítési eljárásának a neve a szén-dioxidos maceráció. Ennek lényege, hogy a kizárólag kézzel szüretelhető fürtöket egészben 40-300 hektoliteres cement- vagy rozsdamentes acéltartályokba teszik, a fürtök súlyától a gyümölcs alsó harmada összezúzódik, megindul a mustképződés. Majd az erjedés során szén-dioxid képződik, a még ép szőlőfürtök szénsavköpeny alá kerülnek, ezt követően jöhet az erjesztés és kezelés. Ennek köszönhetően a bort 6-8 héttel a szőlő szüretelése után már palackozni lehet.

1951 volt az első év, amikor a borvidék termelői először kaptak engedélyt a Beaujolais Nouveau kereskedelmi forgalomba hozatalára, ám már a második világháborút követő években keresték annak lehetőségét, hogyan árulhatnának primőrbort. A forgalomba hozatalt legtöbbször a szüret utánra időzítették, majd többszöri módosítás után a hatóságokkal megegyeztek egy mozgó dátumban, ez lett a novemberi harmadik csütörtöke (2020-ban november 20-ra esik). A bor maga egyébként egy valóban, éven belül elfogyasztandó reduktív tétel, azért, hogy a bor "presztízse" ne sérüljön, a kereskedők augusztus 31-e után már nem értékesíthetik, a szüretet követő év január 31-e után a termelő sem adhatja át a kereskedőnek az árut. Megint csak a marketing: 1960-ban még csak alig ezer hektoliter beaujolias fogyott, a rendkívül intenzív kampányoknak köszönhetően 1970-re ez megtízszereződött, sőt a 2010-es évekre már elérte a 300 ezer hektoliter értékesítést évente.

Sokak vélekedése szerint azonban ez a "lufi" már kidurrant, kevéssé van olyan népszerűsége a tételnek, mint a 2000-res évek előtt. Tegyük hozzá, hogy ez inkább csak a franciákra igaz, Japánban szinte minden nagyvárosban fesztivált rendeznek a francia újborok tiszteletére, de számos helyen megemlékeznek erről Németországban és az Egyesült Államokban is. Karen MacNeil borszakértő szerint Beaujolais Nouveau-t inni olyan, mint sületlen süteménytésztát enni. Egy borszakértő megállapításával kár lenne vitatkozni, inkább annyiban tompíthatjuk, hogy inkább ízlés kérdése. A beaujolais valójában egy jó ívású, könnyed vörösbor, inkább emlékeztet gyümölcslére, mint borra. Azonban talán pont ez lehet a varázsa, e sorok szerzője legalábbis igyekszik támogatni a beaujolais kampányát. Lehet készülni, ugyanis november 19-én éjfél után egy perccel indulnak a kamionok!

Felhasznált forrásk: Mészáros Gabriella-Sánta Zoltán: Bortankönyv - a világ borai (2011)

https://www.boraszportal.hu/hirszuret/beaujolais-az-ujbor-2356

Írta: Héjja Csaba, Takarékbank Agrárcentrum