Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
Komoly mélyrepülést élt meg a hazai húsipar a 2010-es évek elején: az akkortájt kiteljesedő válság, a magas takarmány- és ennek következtében szintén magas húsárak, a bérnyomás és az ágazatban a magas áfatartalom miatt általánosan elterjedt feketézés miatt sorra kerültek kilátástalan helyzetbe a kisebb-nagyobb húsipari cégek, köztük több nagymúltú szereplő is - olvasható a Portfolio oldalán. A későbbi gazdasági fellendülés ugyanakkor javított a helyzeten: az elmúlt egy évtizedben végbement egy konszolidáció az ágazatban, és a több körben végrehajtott áfacsökkentés jelentősen visszaszorította az áfacsalást a húsiparban, így az ágazat legálisan működő szereplői fellélegezhettek.
Most megint nehéz lett a helyzet
Jelenleg azonban számos tényező miatt erős déja vu érzése lehet a magyar húsipari vállalatoknak, amely ismét problémákat vetít előre. A takarmányárak ma ismét nagyon magasak a sokéves összehasonlításban, ennek eredményeképp drága az élőállat, valamint a félsertés és az egyes húsrészek is. Általánosan drágult minden tényező: nőttek a bérek, és a nagymértékű infláció miatt a jövőbeni bérelvárások is, drágább lett a csomagolóanyag, a segédanyagok és még sok más tényező. A nehézségek sorából kiemelkedik az energia drágulása, amely az egész gazdaságot sújtja, és amely különösen fáj a nagy élelmiszerfeldolgozó cégeknek. Többek között a húsipari vállalatoknak is, elsősorban azoknak, amelyek nem csupán a feldolgozást, hanem a vágás-darabolást is maguk végzik.
Régi, máig megoldatlan teher a vágás
A hazai vágóüzemek között vannak ugyan modern létesítmények, ám legtöbbjük sem volumenében, sem pedig technológiájában nem tudja felvenni a versenyt az európai vágóhidakkal. Ennek eredményeképp mindazok a hazai cégek, amelyek saját hatáskörben, sok esetben nagy élőmunka-ráfordítással, energia- és vízigényes technológiával, korszerűtlen üzemekben vágják le az állatokat, már a termék életútjának elején behozhatatlan hátrányra tesznek szert. Nem véletlen, hogy számos üzem az elmúlt két évtized során lemondott a vágásról. Az ilyen cégek inkább csak a nyereséges termékeikre koncentrálnak, az azokhoz szükséges húsrészeket veszik meg a piacon.
Mentőakciók sora kellett az ágazat megmentéséhez
Ennek a stratégiának a legjobb példája a Gyulahús Kft., amely az egy évtizede történt mélyrepülés során maga is bajba került, annak ellenére, hogy a vágást már korábban feladta. A nehézségek idején a cégben részesedést vett Gyula város önkormányzata, a vállalat így tőkéhez jutott, amelyet a jelek szerint jól is tudott hasznosítani. Iparági körökben általánosnak mondható vélemény, hogy az egykor bajban lévő cég tudta a legjobban „összeszedni magát”, ahogy egy, az ágazatra rálátó forrásunk fogalmaz. A Gyulahús érdemi profiltisztítást hajtott végre: szinte kizárólag a jó márkaértékkel rendelkező, népszerű termékeire koncentrál, fejlesztéseket hajtott végre az elmúlt években és ennek eredményeképp nyereségessé is vált.
Máshol már nem sikerült ilyen jól az elmúlt évek felépülése, jóllehet előrelépés szinte minden komolyabb cégnél történt. A kaposvári Kométa 99 Zrt.-ben szintén a város önkormányzata vállalt részt, a vállalat ezt követően új csomagolósort, energiahatékonysági fejlesztéseket és figyelemreméltó termékfejlesztési lépéseket is fel tudott mutatni. A sokáig nehéz helyzetben lévő pápai húscég, a jelenleg Pápai Hús Kft. néven működő, nagymúltú vállalat szintén igyekezett fejleszteni az elmúlt években. Itt is önkormányzati szerepvállalás segített a legnehezebb időkben, majd később egy távol-keleti befektető, a hongkongi Famous Yield Enterprises tulajdonába került a cég. A Pápai Hús esetében a termékfejlesztés egészen érdekes irányt vett: míg a cég hagyományos, nagyra értékelt hústermékei továbbra is a piacon vannak, belépett a vegán termékek, a húspótlók piacára is.
Az 2023-as a vizsga éve lesz
Nagy kérdés, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben mi lesz a korábban nehéz helyzetbe jutó, és ilyen-olyan eredményességgel felépült, sőt, sikereket is felmutató cégekkel, ahogy a hazai húsipari ágazat egésze is megmérettetés elé néz idén. A már említett forrás szerint a magyar húsipar egészében nem lehet nyugodt. Lehetnek gondok 2023-ban, már csak azért is, mert az elmúlt évek csendes építkezése sem hozott mindenhol kielégítő jövedelmezőséget.
A cégek többségében ugyan igyekeztek fejleszteni, ám az ágazat egésze nincs felkészülve a jelenlegi helyzetre. A régóta meglévő hatékonysági problémákat, például az üzleti megfontolásoknak ellentmondva, jobbára önkormányzati-politikai okokból tovább működtetett korszerűtlen vágóhidak által jelentett hátrányt valamelyest elfedték az elmúlt évek jó körülményei, így az élénk kereslet, az alacsony infláció és az ágazat fehéredése. Most, amikor a növekvő költségek egyik, a csökkenő kereslet másik oldalról szorítja a húsipart, a hatékonyságbeli problémák is jobban fájnak az ágazatnak.
Itt a nagy kérdés: ízvilág vagy ár?
A húsipar kisebb és közepes szereplőinek is jól alakultak az elmúlt évek, főleg azért, mert az élénk kereslet, a bérnövekedés kapcsán javuló fogyasztói igények jó piacot teremtettek a lokális, egyedi, minőségi termékekre, amelyekből akkor is jól meg lehetett élni, ha inkább az ízvilág, nem pedig a mérethatékonyság volt a legfőbb szempont. A mostani reáljövedelem-csökkenés azonban sokakat eltántoríthat attól, hogy a helyi, kisebb húsüzem kiváló termékeit válasszák, és félő, hogy sokan az ár alapján döntve inkább a kommersz termékek felé fordulnak. Minél tovább tart a reálbérek csökkenésének időszaka, annál valószínűbb, hogy ebben a körben is problémák, akár húságazati csődök lesznek.
A keresletcsökkenés lesz a kulcs
A fogyasztók igényei felől közelített egy másik, a Portfolio által megkérdezett, az ágazatra jó rálátással bíró szakértő is, aki összességében kevésbé látja drámainak a helyzetet. Szerinte a legfontosabb kérdés az, hogy milyen mértékben és mennyi ideig esik vissza a hazai kereslet a szóban forgó cégek termékeire. A szakember elismerte, hogy ez nagy kockázat, hiszen a kiskereskedelmi forgalom már ősz óta jelentősen csökken, és félő, hogy idén tovább zuhan majd a kereslet. Az azonban javítja az összképet szerinte, hogy a 2010-es évek elején fennálló strukturális problémák javarészt már nem jellemzőek az ágazatra.
Vannak jó irányok is
Végbement egy konszolidáció, amely javította az ágazat hatékonyságát, fejlesztettek ezek a cégek az elmúlt években, ráadásul főként az akkor elérhető olcsó hitelekből, amelynek révén a technológia is részben megújult. Az ágazati szereplők jelenleg is fejlesztésekben gondolkodnak, főként a nagy bérköltségek és a még mindig fennálló munkaerőhiány miatt elsősorban hatékonyságot javító, automatizáló beruházásokban. A szakértő szerint a viszonylag gyenge forint valamelyest védelmet nyújt az ellen is, hogy a válságban különösen árérzékennyé váló fogyasztók tömegesen forduljanak az importtermékek felé. Az elhúzódó, nagyarányú keresletcsökkenés ugyanakkor reális forgatókönyv, amely - amennyiben komoly mértéket ölt - így is nagyon megviselheti az ágazatot.