Jelentős nyomás nehezedik a lakosság részéről a sütőiparra, hogy csökkenjenek a pékipari termékek árai, az általános költségemelkedés mellett azonban az ágazat régóta komoly strukturális problémákkal kénytelen szembenézni, amelyek hatását a válság csak felerősítette.

Évek óta érezhető az ágazatban a munkaerőhiány, a szektorban összességében mintegy 6 ezer munkavállaló hiányzik tartósan, ezen belül az ágazat megnyugtató működéséhez a jelenleginél legalább 2-3 ezer szakdolgozóra, vagyis képzett pékre lenne szükség.

Nincs fedezet fejlesztésre és béremelésre

Bár a vásárlók az utóbbi időszakban magasabb kenyér- és péksütemény-árakkal találkozhattak a boltokban, az iparág jövedelmezősége régóta alacsony. Ennek oka elsősorban a nagy energia- és élőmunka-igény, valamint a számos szereplő által generált erőteljes versenyben keresendő. A jövedelmezőség alacsony szintje miatt a sütőipari szereplőknél nem maradt elegendő tartalék az elmúlt években arra sem, hogy fejlesszenek, és energiahatékonyságban, valamint automatizálásban előre tudjanak lépni – ezzel is enyhítve az ágazatra nehezedő nyomást.

Mindez nem teszi lehetővé a szükséges béremelések megvalósítását sem. Béremelés természetesen mindenhol történt, ám annak mértéke elmaradt az ágazat dolgozóinak várakozásaitól és az infláció mértékétől is, mivel a fedezet erre nem áll rendelkezésre.

A helyzet összgazdasági szinten is aggasztó, mivel a rossz helyzetben lévő sütőipar az élelmiszeripar dolgozóinak csaknem ötödét, mintegy 23 ezer embert foglalkoztat. Az ágazatban végzett munka rendkívül kézimunka-igényes, de a régóta jellemző alacsony bérezés miatt az iparágban súlyosan érzékelhető a munkaerőhiány.

Hiába várnak áfacsökkentésre

Az ágazati szereplők régóta hangoztatják, hogy sokat segíthetne a szektoron egy nagyarányú áfacsökkentés, amely legalább részben megoldást nyújthatna a problémákra, és az így megtakarított összeget az iparág megtarthatná.

A Pékszövetség korábbi számításai szerint az alapvető élelmiszerek, mint a kenyér, zsemle és kifli, által fizetendő forgalmi adó 5 százalékra csökkentése körülbelül 12-13 milliárd forintos kiesést jelentene a költségvetésnek, igaz, az inflációs környezetben ez az összeg ma már vélhetően 20 milliárd felett lenne. Ez sem olyan mérték az ágazati szereplők szerint, ami veszélyeztetné a költségvetést, miközben a sütőiparon segítene. A szakmai szereplők szerint ráadásul az áfacsökkentés a feketeforgalom visszaszorítása révén növelhetné az állami adóbevételeket is, és a lépés hozzájárulna a sütőipar stabilizálódásához.

Az ágazat által régóta remélt áfacsökkentés azonban a költségvetés jelenlegi állapota miatt biztosan nem várható a belátható jövőben.

Jelentős a fogyasztás csökkenése

A sütőipar problémáit jelenleg tovább növeli a fogyasztás csökkenése is, amely számos más élelmiszer-kategóriában is megfigyelhető. A növekvő árak és a fogyasztók csökkenő vásárlóereje miatt több élelmiszertípusnál is jelentősen visszaesett a kereslet.

A kenyér esetében ez már trendszerű: míg öt éve még évi 70 kiló körül alakult az egy főre jutó éves kenyérfogyasztás, ma már csupán 50 kilogramm ez a mérték – a fogyasztás visszaesése az elmúlt egy évben ráadásul gyorsult.

„A tejtermékek és a sütőipari termékek esetében is megfigyelhető, hogy a lakosság büntet, bizonyos árszintek mellett már nem hajlandó annyit vásárolni, mint korábban” – mondta el az Agrárszektornak Raskó György agrárközgazdász.

Nem a liszt a legnagyobb tétel

Hozzátette: jelenleg az is probléma az ágazatban, hogy a liszt, amelyből dolgozik, még a tavalyi áron felvásárolt búzából készült, a jelenlegi készletek várhatóan szeptember végéig tartanak ki. „A jelentős gabonaár-csökkenés legfeljebb ezt követően jelenthetne mozgásteret az árak mérséklésére, ám ez a hatás sem lesz jelentős.

Manapság egy jobb kenyér árában már csak 15-20 százalék körül van a búza költségaránya. A mérséklődő búzaár sem jelenthetne többet a végtermék árában, mint 4-5 százalékot. A sütőipari termékek költségszerkezetében azonban lényegesen nagyobb mértékkel esik latba az energia és a munkaerő ára, ezek azonban emelkedtek az utóbbi egy évben

– hívta fel a figyelmet a szakember.

Ráadásul a nagy munkaigény miatt a kényelmi típusú sütőipari termékek esetében ez a hatás is korlátozott, legfeljebb csak az alapterméknek számító, automatizált soron gyártható készítmények esetében érezhető majd. További kockázat az is, hogy a gabona további árcsökkenése sem vehető biztosra, számos tényező eredményezhet hirtelen drágulást a piacokon – például egyelőre nem világos, hogy milyen hatással lesz a termények árára annak, hogy Oroszország nemrégiben kilépett a fekete-tengeri gabonaegyezményből, így az sem egyértelmű, hogyan alakulhat a piaci kínálat az év hátralévő részében.

Két tűz között az ágazat

Raskó György szerint ezzel együtt is erőteljes a nyomás a sütőiparon, hogy mindezek ellenére is mérsékelje az árait – erre azonban csak nagyon kevés esély látszik, a termékkör néhány esetében. Mozgásteret még a kapacitások növelése jelenthet, jelenleg ugyanis a fogyasztáscsökkenés miatt lényegesen kevesebbet gyártanak a szereplők, mint amire képesek lennének – elsősorban az olyan összetettebb termékek esetében, mint például a túrós batyu, a kalács vagy a búrkifli.

Ezeknél a volumen növelése a szeptember után várható lisztár-csökkenéssel párosulva teremthet némi, néhány százalékos mozgásteret az átadási árak mérséklésére.

Kérdéses persze, hogy ha ez meg is valósulna, a kötelező akciókkal és különadóval sújtott kereskedelem mennyit lenne képes ebből átadni. A kenyér áránál azonban ilyen kapacitás-tartalék nincs, ezért nem is várható, hogy érdemben csökkenne az ára. Bonyolítja a helyzetet az is, hogy ma már rendkívül sokféle kenyér kapható, az alapnak tekinhető 500 forintos klasszikus fehértől kezdve a csaknem kétezer forintos kilóáron értékesített minőségi, magvas kenyerekig. Utóbbiak esetében még kevesebb esély van arra, hogy bármilyen árcsökkenés következzen be.

Aktuálisan rontja a helyzetet az is, hogy a gázolaj sokat, literenként mintegy 100 forintot emelkedett rövid idő alatt, amely jelentősen növeli logisztikai költségeket – ez pedig szintén jelentős tételt jelent a pékipari termékek árában.